Verdák – kontra – Vuk

Hát igen, az újabb kedvenc mese a Vuk lett! Amikor kérdezem,
hogy mit szeretné nézni, mostanában már az megy, hogy „róka”. És amikor mondom,
hogy nézhetné már a verdákat is, akkor egyből jön a nyavalygás és csak a vuk-ot
akarja nézni… Ma reggel is így lett. És hogy ne legyen elég a jóból, már fél
hatkor felébredt. A vonatos ágyikóban aludt, éjszaka kb. kétszer ébredt, persze
ilyenkor én nem nagyon tudok visszaaludni és hát pont akkor ébred legközelebb,
amikor elkezdek álmodni. Na, most is így volt, épp zuhantam volna vissza az
álmomba, mikor szólongatott, hogy anya, apa, aztán meg felébredt és végül
mondtuk neki, hogy bújjon át hozzánk és aludjon még egy picit. Persze nem lett
belőle semmi, csak a hülyeség ment, így hat után nem sokkal inkább kijöttünk,
hagytuk Csongit aludni. És hát kb. egy hete mindennap a Vukot nézi már. Talán
egyszer kellett a Verdákat betennem, a Mézengúz meg hanyagolva van. Mondjuk
örülök neki, mert jó kis mese, szóval nem a mostani idegbajos mesék mennek
legalább. 

Viszont közeleg a szülinapja és hát én már verdákas
ajándékot néztem ki neki. Kisebb dolgok lesznek, de remélem örülni fog neki.
Mondjuk amikor a laptopon látja, hogy verdákat nézegetek, akkor egyből jön és
mondja, hogy „mek”, azaz McQueen, szóval biztos tetszeni fog neki. Nagyobb
ajándékot is néztem volna, mint pl. egy benti csúzda, vagy egy tanulóbicikli (ezt feliratozva is lehet kérni, szóval tökre egyedi lenne neki), de megvárjuk, hogy mit kap majd a nagyiktól és utána még lehet szétnézünk ez
ügyben is... (és ha még megemlítem, hogy azért veszünk danone joghurtot, mert verdákos, háááát, pedig a jogobella sokkal finomabb). 

A kis vagányról egy kép csak úgy (a napszemcsit ő tette fel a fejére): 

Ma már megjártuk az egyik hipermarketet, bevásároltunk,
kellett is, mert üres volt a hűtő. Bende is egyre zsiványabb már, a játékoknál
el tud időzni rendesen, aztán még le is vág egy hisztit, ha nem az van, amit Ő
akar. Hát igen, most hisztisebb korszaka van. Annyira belejön néha, hogy még a
földhöz is vágja magát. Megmagyarázom neki, hogy ilyen hisztit csak a lányok
csinálnak (valamit mondanom kell), ne legyen már ő is ilyen. Hát nem mindig jön
össze az, amit én szeretnék, meg az se, amit Ő. 

A szobánkban már tudja, hogy kinek hol a helye, a nagyágy
apáé és anyáé, a vonatos ágy a Bembéé, a kiságy meg a tesóé. Nem mondom, hogy
nem alszik még közöttünk, de minden este a vonatos ágyában van a fekvés, aztán
van, amikor ébred és nem tud már visszaaludni, így kikerül közénk, de van, hogy
átalussza az éjszakát, igaz, ébred akkor is, de simán visszaalszik. Mikor
milyenje van.

A tesót „szereti” a maga módján, van, hogy csak simán odajön
és megpuszilja a pocakom. Mondjuk van olyan is, hogy simán ugrálna rajtam,
ilyenkor szólnom kell, hogy vigyázzon. Hát igen, nem tudom, mennyire fogja fel,
hogy ott lakozik az öcskös. Tegnap vártuk Csongit haza és álltunk az ablaknál
(a vonatos ágy miatt simán kilát) és én simogattam a pocakom, mert feszült. Ő
meg fogta a kezem, elvette és felhúzta a pólóm, hogy tesó is várja apát.
Aranyos volt, imádom ilyenkor. Meg mondja is, hogy tesó (mondjuk csak tee-t
mond, de ha mondjuk, hogy Merse, akkor mondja utánunk, szóval mire Manó
kibújik, addigra már egy nagy és okos bátyója lesz).

Én amúgy megvagyok, a pocakom növöget, a terhem is ezáltal,
de még nem mondom, hogy terhesség, még inkább ez várandósság. Egyre többet
rugdos a kis pocaklakó, általában esténként érzem, mikor olvasok, de van, hogy
napközben is érzem. És valószínűleg még mindig elöl van a méhlepény, mert
„belül” érzem a rúgásokat. Jövőhéten szerdán megyek genetikai uh-ra, remélem
ismét minden rendben lesz. Illetve majd július végén megyek 4D-re is, sajnos
ide nem tud jönni Csongi, mert éppen Németországba lesz. Furcsa lesz nélküle
két hetet eltölteni, de elmegyünk majd a nagyikhoz, meg a dédikhez. Meg majd
ugye itthon is leszünk pár napot, szóval majd valami jó kis programmal
készülök.

Múlt hétvégén elmentünk Marcell barátunkhoz, sütögetés volt, kolbász, virsli, hagyma, ilyesmi. A fiúk nagyon jól érzeték magukat, vagyis minden fiú, meg én egyedül lány. Ági nem volt otthon, így a két apuka, meg a két gyerek és én egy pocaklakóval vettem részt. Jól belakmárosztunk, fájt is a hátam rendesen éjszaka. De egy kép, ahogy sütöget a mi kis gézengúzunk: 

És ma még el kell mennünk Marciékhoz, mert ők elutaztak és ránk lett bízva a kert locsolása (amit a héten nem nagyon kellett az esőzések miatt), illetve a málna leszedése is. Igaz, nem nagyon sütött a nap, de szerda óta biztos értek már újabb szemek. Illetve megyünk még sárgabarackot is szedni, kíváncsi vagyok mennyi maradt a fán (és milyen minőségű), meglátjuk mi lesz belőle (befőtt, vagy lekvár)...