Még pár nap....

Még pár nap és szülinapokat ünneplünk! Hétfőn, 27-én Bercelét, pénteken, 31-én pedig Merséét. Persze Bendegúz is egyből már azt tervezgeti, milyen tortát szeretne :-D
Olyan furcsa és persze jó is, hogy így telik az idő. Emlékszem, tavaly ilyenkor már nagyon szerettem volna szülni, de féltem is, hogy mi lesz majd. Aztán persze a dokim javaslatára 27-én mégis megindították, aminek már nagyon örülök, mert ugye a köldökzsinór már szépen rá volt tekeredve a nyakára. Ha kivárjuk még azt a két hetet, nem is tudom, mi lett volna....
A kis csendes, nyugodt kisfiúból mára már egy kis akaratos, kis vagány csávó lett. Nem hagyja magát, ha valamit szeretne, azt el is éri. Én persze sokszor felveszem az ölembe, mert nekem állandóan nyavalyog valamiért és a fülem már nem bírja. A kezem meg mondjuk a súlyától lesz ki. Na, mindegy is, ezek az évek úgyis olyan gyorsan tovaszállnak, hiszen már látom azon is, hogy Bendegúz milyen nagyfiú. Meg Merse is. Aki most olyan kis bújós lett. Ő is egy kis akaratos (látszik, hogy a két kicsi a skorpió csillagjegyben született), néha úgy be tud hisztizni dolgokon, hogy ihaj-csuhaj. De hát így szép az Élet.
Most épp csend van, a kicsik alszanak, az apjuk is, a nagy meg egy filmet néz. Olyan borongós az idő, esik az eső, hogy az udvarra sem tudunk kimenni. Az embernek a kedve is olyan, amilyen. Hiába, itt az ősz, sőt, lassan a tél is. Csak furcsa, hogy egy hete még huszonfokok voltak, most meg így lehűlt a levegő.... Ezt nem fogom megszokni a szülinapokban, tavaly is szép idő volt, míg bent voltam a kórházban, aztán ahogy hazakerültünk, szomorkás, borongós lett... Mondjuk legalább a szülinapok felvidítanak (mert engem lehangol ez az időjárás).
Amúgy mindenki jól van, eddig csak egy hetet hiányoztak az oviból/bölcsiből a fiúk. Jövőhéten őszi szünet lesz, de csak Merse fog menni a bölcsibe. Illetve ő valószínűleg januártól ovis lesz. Már várja, Bendegúz is. Nekem meg majd furcsa lesz, hogy reggel és délután csak egy helyre kell menjek értük (mondjuk nincs nagy távolság itt falun belül). Az utolsó évemet töltöm én is itthon, hiszen jövőre Bercel is kezdi majd a bölcsit, ha minden igaz. Ez is furcsa (mármint tudni azt, hogy vége az itthoni gyerekes éveknek, mehetek vissza én is a mókuskerékbe), de hát ez az Élet rendje. Biztos nem lesz egyszerű, de még odébb van, nem is gondolkozom ezen.
Szóval vasárnap süthetem az első szülinapi tortáját a kis csibésznek...