Mikulás

Tegnap elmentünk úszni és hát visszaérkezvén sötét garázsba
és lépcsőházba jöttünk. Áramszünet volt. Először nem is gondoltam, hogy az van,
azt hittem, hogy a neon égett ki a garázsba, de aztán megbizonyosodtunk róla,
hogy az egész tömbben nem volt áram, így sötét lakásba jöttünk. Érdekes dolog a
világosság. És hogy mennyi minden függ az áramtól, kezdve a fűtésen át a meleg
vízig, még szerencse, hogy mindannyian letusoltunk az usziban és hogy (mint ma
kiderült), csak hét órától volt áramkimaradás, így a lakásban pont ment a
fűtés, így sikerült 20,5 fokra felfűteni (amúgy is 21 fok szokott lenni). Szóval
először a mobiltelefon fényénél vetkőztünk le (a cipőt és kabátot), majd én kerestem
gyertyákat és hát így sikerült egy kis világosságot lopni a lakásba. De hogy
fél nyolckor még nincs alvásidő és hát mit csináljunk, amikor Bende is kb. 9
előtt szokott elaludni? Végül néztünk mesét a laptopon, igaz, Bogyó végül
elaludt köztünk, mi végignéztük a Toy Story 3-at. Aztán valahogy elkezdtem
agyalni ezen az áram témán és lelki szemeim előtt bevillant, hogy lehet, hogy a
garázsban úgy hagytuk felkapcsolva a lámpát. Közben visszajött az
áram, úgy nyolc
után valamikor feloltódott a konyhában a villany (mert ugye úgy hagytuk). Na,
de a garázsban is úgy maradt, valamikor éjfél körül néztem ki az ablakon és
láttam, hogy világosság van. Aztán úgy is maradt hajnalig. Szóval furcsa dolog
ez, hogy mennyire megszoktuk már és nagy gondban lennénk, ha nem lenne…

Ma pedig bebuszoztunk a városba, mert dolgunk volt és hát
megnéztük a kirakodóvásárt is. Igaz, a sétálásból az lett, hogy én cipeltem a
fiatalembert, de sebaj. Nem sok érdekességet találtunk, vagyis nekem nem volt
nagy szám, kevesen is voltak, az esős idő miatt a hangulatom sem jött meg, de
végülis megnéztük a bazársort. Majd hétvégén úgy megyünk, hogy már alkonyuljon
és a fények látszódjanak. Volt egy szemüveges boltnál télapó kirakva, ami
életnagyságú volt és mondta, hogy ho-ho-ho, majd a Jingle bellst kezdte el
énekelni. Hát ez nagyon tetszett Bendének és úgy táncolt, ahogy a mikulás. Ma
délután meg megyünk a munkahelyemre, meglátjuk, hogy tetszik majd a műsor. És
hogy mi se maradjunk ki az ajándékozásból, megbeszéltem Csongival, hogy küldünk
mi is pár dolgot a Mikulásgyárba. Nem nagy valamik, de hátha örülne egy-két
gyerek neki. 

A mai ebéd utáni alvás nem egyből sikerült, ide-oda forgolódott a kiságyban Bende, aztán lerántotta a takarót is és végül most így alszik: 

A dolog érdekessége, hogy általában a másik oldalt szokott lenni a buksija. Na, mindegy, legalább alszik (tegnap ebéd után két és fél órát aludt, általában másfél-kettőt szokott csak, csodálkoztam is, bár betudható a rossz éjszakai alvásnak is). Most kíváncsi vagyok, meddig húzza a lóbőrt, mert éjszaka is eléggé rosszul aludtunk, bekentük az ínyét is, kapott babaitalt is, volt szopizás is, de végül a nagyágyon kötött ki. 

De hogy videót is hozzak a kis hajszárítós fiatalemberünkről. Kicsit sötét a felvétel (pedig az usziban nem volt áramkimaradás), de kivehető, hogy milyen ügyesen szárítja a haját már. Ja és nagyon otthonosan közlekedik az uszodában mindenhol, ügyesen megy a kis papucsában a lépcsőn, kezében a kis labdával, aztán a tusolóban is egyedül folyatja magára a vizet, szóval egy kis hősünk van...