Jó és rossz dolgok…

Nem is tudom, hol kezdjem. A jó résszel először. Vasárnap
elmentünk Marcell és családjához, hogy bevizsgáljuk a szülinapi ajándékait (és
megdézsmáljuk a maradék sütiket). Mivel esett a hó és még maradt is belőle egy
pici, így egy kicsit szánkózhatott is a fiatalember. Először tolta, ezzel
segített az apjának, hogy jobban csússzon, majd jöhetett a mókázás. Persze ő
nem kapaszkodott, inkább mutatta, hogy merre mennek a varjak az égen:

Végül hasalva is húzta Csongi, aztán (mivel már igencsak
alkonyult), megnéztük Marci új játékait. Kapott a szülinapjára 250 kis labdát
tárolóval. Na, az tetszett mindkét gyerkőcnek. Marci is ügyesen sétál már és
hát jönnek már a harcok a játékokért is. A mi fiunk nem volt annyira akaratos,
remélem azért majd a bölcsiben-oviban küzdeni fog a játékaiért. Amúgy meg
aranyosak voltak, volt szeretgetés is, amikor eljöttünk, Csongi szólt Bendének,
hogy puszild meg Marcit, megtörtént, majd azért egy kicsit ellökte Bende
Marcit, hogy elég volt már az enyelgésből. Aranyosak voltak.

Tegnap délután együtt mentünk az usziba is, vagyis külön, de
ott találkoztunk. Így ismerőssel lehetett pancsolni. Mindkét gyermek élvezte a
vizet, bár Bende magának akarta tudni mindkét labdát, nehogymár csak az ő
labdája legyen a kezébe, kellett a Marcié is. Végülis jól eltelt a tegnapi
délután is. Mondjuk az éjszakára már nem mondhatok semmi ilyen jót, Bende
sokszor sírt és keservesen és most eszembe jutott egy idézet is:

"Mielőtt Anya lettem:

Nem tartottam kezemben egy alvó bébit, mert nem akartam
letenni.

Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik,

mikor nem
tudtam megszüntetni a fájdalmat.

Nem tudtam, hogy valami olyan pici, ekkora hatással lesz
életemre.

Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.

Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot."

És a keserves sírás az engem is kiborított, meg az, hogy
szinte egész éjszaka nem volt nyugton, eléggé fáradtan ébredtem. Még panadolt
is kapott, mert az őrlői még mindig nagyon be vannak dagadva, de egyszerűen nem
akarja áttörni az ínyt. Már nem tudom, mivel lehetne még könnyíteni a fogzást,
a dentinox sem használ nagyon és tudom, hogy egyszer majdcsak kibújnak a fogak,
de azért sokkal könnyebb lenne, ha pihenni is tudnánk. Napközben is sokszor van
bent a keze a szájában, én is minden nap megmasszírozom az ínyét, legalább
érzem, hogy mikor töri át. Küzdünk a fogzással sajnos.

Az idézet utolsó mondatával kicsit kétségeim vannak, ma
valahogy megkérdőjeleztem azt, hogy jó anya vagyok-e? Türelmetlen vagyok, nem
tolerálom, ha nem az van, amit én szeretnék. Persze ezt nem így kell érteni, de
ma valahogy elszakadt a cérna. Ezért a lakás is szalad, mert már nincs kedvem
utánapakolni ennek a kis rosszcsontnak. Hiába mondom el ezerszer, hogy ha
kipakol, akkor legyen szíves pakoljon is vissza, néha megy a visszapakolás is,
de most ő is megmakacsolta magát. És most nem talált emberére, én feszült
vagyok, amit eltervezek, sosem úgy jön össze, hogy be is fejezzem, ezért csak
torlódnak a feladataim (ráadásul a piszkos anyagiak is itt vannak, hogy van pénzünk, de mégsincs. A karácsonyi költekezés is, meg egyáltalán az ötletek, hogy miket vegyünk, hogy mindenki örüljön az ajándéknak). Viszont nem tudok haragudni a kisfiunkra, hiszen ő
aztán tényleg nem tehet semmiről. És ahogy elnézem őt most is, hát meg tudnám
zabálni (így aludt el, mert a mikulás nagyon menő most nála, nagyon szereti és hát ez az egy plüss figuránk van csak, ami igazából hűtőmágnes):

Ráadásul magamat hibáztatom azért is, mert most elkezdett
köhögni, meg az orra is kezd telítődni. Lehet, hogy a tegnapi usziban a merülés
nem kellett volna, meg ez az időjárás is kiakaszt, ha sok ruhát adok rá, akkor
megizzad, aztán meg jól megfázik. És bár úgy néz ki, hogy Bendének tetszik a hó
és a havazás, mégis tavaszt szeretnék…

Ma így nézett ki, ahogy sétáltunk a boltba:

Szombaton mennénk Csongi céges vacsorájára, még most
szervezzük le a pesztronkát Bogyó mellé. A fürdés utáni szopizás már elmarad, ilyenkor
a babaitalt issza, éjszaka vannak még ébredések, akkor szokott szopizni. Ha jó
éjszakát fogunk ki, akkor éjfél előtt nem ébred és hát a vacsinak addigra vége
is van, remélhetőleg haza is érünk. Bízok benne, hogy addigra a fogzás is
csillapodik és nem lesz ilyen fárasztó éjszakánk. Illetve így egy kicsit
könnyebben is indulok el, hogy nem függ a szopizástól. És tudom, én határoztam
meg, hogy legalább másfél éves koráig szeretném szoptatni, ezt még tartom is,
bár vannak hátul ütői is, de ha a fiam érdekeit nézem, akkor neki is az a legjobb,
ha még a téli időszakban nem választom el. Bár a családból nem mindenki ért
ezzel egyet, elfogadták a döntésem.

Na, mindegy, elkanyarodtam rendesen a témától, ma elég nem
jó a hangulatom, így be is fejezem ezt a bejegyzést…