17 hónap

Igen, igen. Végre nem csak az eső esik, vagy csak hideg van, ma már pár hópihével is tudtunk ismerkedni. A tavalyi havazásból ugye semmire sem emlékszik Bende, így most ez újdonság a számára. Meg kell mondjam, tetszik neki. Délelőtt mentünk mondókázni a könyvtárba, ami igazából most egy kerekítős foglalkozásvolt. Most nem Ildikó néni tartotta az előadást, hanem Anna néni és nem is volt olyan karácsonyos hangulatú, de azért sok újdonságot tanultunk itt is. Persze Bende ismét ment az Ildikó nénihez és húzta magával. Amikor kimentünk az öltözőhöz, akkor vettük észre, hogy szállingózik a hó. Hát volt meglepetés, meg az égre nézés, hogy ez most mi a fene akar lenni? De aztán szépen mutogatta a kabáton is, hogy odaszállt, meg az orrára, meg a szempillájára. Délután pedig elmentünk bevásárolni és addigra már szépen hullott, így megismerkedtünk vele közelebbről: 

Most pedig előkerült a karácsonyi cd is, illetve az ablakra is kiderült egy világító mikulás, Bende mutogatja, hogy ott van a „bá” (bácsi) és mutatja azt is, hogy a mikulásnak van szakálla. Aranyos nagyon!

Szerdán usziban voltunk és most először merültünk a vízben. Vagyis Bende merült. Mivel a főorvos szerint semmi akadálya az úszásnak, így egy kicsit merészebb voltam. Eddig csak pancsoltunk, labdáztunk, de most kipróbáltuk, milyen a merülés. Az elsőnél még nyelt vizet, de azután még háromszor merültünk a víz alá és akkor már nagyon ügyes volt és becsukta a száját. Először én buktam le a víz alá, őt kint tartottam, szóltam, hogy merülés, majd mondtam, hogy most ő jön és ugyanúgy lemerítettem, ahogy én merültem. Aranyos volt, ahogy folyik le a víz az arcán, a szemébe, ő meg csak pislog. Úgy vettem észre, hogy nem lesz gond, így ha legközelebb is úgy adódik, akkor merülni fogunk akkor is. Igazából a gyerekek 2-3 éves korban kezdenek el tanulni úszni, így a babaúszás szó nem is lenne használható erre. Egyelőre csak meg kell vele szerettetni a vizet, hagyni kell, hogy élvezze ő is és ha nincs akadálya, akkor lehet a különféle gyakorlatokat végezni. Erőltetni semmit sem szabad. A búvárreflexet meg már régen kinőtte, tehát erre sem lehet alapozni. Amúgy Bende nagyon szeret pancsolni, mostanában egy kis labdát is viszünk magunkkal és azzal szoktunk játszani. Dobáljuk, vagy a lábával rugdossa, de néha csak nézi a többi gyereket és néha nagyon oda akarna menni, pedig van, hogy idősebb gyerekek vannak a pancsolóban.

Érdekes, hogy még szerdán +10 fok körül volt és elég volt a két pulcsi fölé a mellény. Így mentünk az usziba is (oké, autóval mentünk), csütörtökre meg úgy fel kellett öltözni, hogy elővettük a kezeslábast. Akkor volt az orkán erejű szél. De mi azért lemerészkedtünk a boltba:

Ezen a képen pedig az látszik, hogy az alsó fiók ki van húzva, Bende pedig arra áll rá és laptopozik:

Azt leírom, hogy én nem nyitom ki neki a szekrényeket, a fiókot is ő húzza ki, igaz, aztán nem tud lejönni róla, de addig is eljátszik a billentyűzettel, meg egérrel. Még jó, hogy ki lehet őket kapcsolni. A nappaliban is eléri már a szekrényajtót és ki is nyitná, de most bekötöttem egy szalaggal, mert ott vannak a fényképek és jelenleg nem tudom sehova sem elköltöztetni őket. A dvd-ket is feljebb kellett már rakni. Már két polcról pakoltam el, az elsőt még régebben elérte, de most a második polcról (ami alulról a harmadik a szerkényben) is feljebb pakoltam, mert azokat is ide-oda pakolászta. Nem lenne gond, de néha bedurvul a játék és ilyenkor dobálja, meg rá is áll. Igazából autózni is úgy szokott mostanában, hogy az egyik nála van, a másikat a kezembe adja és nekem jön az övével, mint aki karambolozik. Kezd már rosszcsont lenni.

És a fogakról is. A bal alsó őrlője már nagyon be van duzzadva és érzem egy picit, hogy nemsokára át is fogja törni az ínyt. Aztán a jobb is követni fogja. Szerintem karácsonyra már 10 foga lesz. Ebből kifolyólag (a fogból) az éjszakáink elég ramatyok voltak tegnapig. Úgy éjfél előtt, körül mindig felriad és sírni kezd, ilyenkor kikerül a nagyágyba hozzánk, majd amikor már mélyen alszik és én sem alszom be, akkor kiteszem. Néha meg ott marad közöttünk. Bár tegnap aranyos volt, megvárta, hogy megnézzem a megasztárt, majd még hagyott másfél órát aludni, így először hajnal fél kettőkor ébredt, meg azután még egyszer reggelig.

Ma pedig elkezdtem sütni a mézeskalácsokat, vagyis még csak a tésztáig jutottam, egyelőre hűlnek a párkányon. Lehet, hogy ma már nem sütjük ki őket, majd holnap. Illetve ajándékcsomagolás is van tervezve a hétvégére. A kis segítőm már megvan…

Egy manókép róla:

A beszédről is, hogy el ne felejtsem: a tessék nagyon megy már, mondja, hogy „tes” és nyújtja felénk a dolgokat. Már gyakoroljuk a köszönöm-szívesent is, de az még nem megy annyira. Sokszor tudom, hogy mit akar mondani, de van, amikor nekem is gondolkoznom kell. Általában az első szótagot mondja csak ki és mondjuk az „aaa”-t nem tudom mindig hova tenni. Ma az alagút volt ez a szó, bár most, hogy belegondolok, van még pár a-val kezdődő szavunk, azokra ráismerek (alma, autó). 

Aztán a testrészek kérdezése is egyre jobban megy, ha kérdem, hol a fülem? Megmutatja rajtam, majd hol az orrod? Mutatja az övét, így szinte mindent megmutat már. Tényleg, mint egy szivacs, úgy fogja az új dolgokat…

És egy videó a végére. Tegnap, amíg én sütöttem a palacsintát, addig ő besunnyogott a nagyszobába és csendben elvolt. Ilyenkor rá kell néznem, mert lehet, hogy sumákol éppen (ma éppen az egyik plüsskacsát belezte ki…). Hát most elvolt a cipőmmel. Épp próbálta befűzni: