Tegnap elkezdett hullni a hó és reggelig még meg is maradt. Így délelőtt lementünk elsöpörni a garázs elől, de előtte gyúrtunk egy kis hóembert. Hát nem a legszebb, mert némely garázs előtt homokos a terep és igencsak felszedte a „dzsuvát”, de azért hasonlít a hóemberre. Amúgy elég könnyű volt egy golyót összeformálni, mert csak úgy tapadt a kis hógolyóra a hó. És így nézett ki először:
Épp jöttek le a zöldség árus szomszédaink és meg is jegyezték, hogy mekkora hóembert építettünk, csak hiányzik az orra, meg szeme, meg szája. Hát igen, de szenünk nincs, répát meg nem találtam már a garázsban, így végül ők adtak egyet, meg két darab mogyorót, hogy azzal készítsünk szemet. Szája meg lemaradt…
Ja és Bende kapott egy mandarint is, azt végül el is fogyasztottuk még a garázsban. Mostanra meg már elolvadta a nagyja hó, a hóember még áll, de szerintem, ha enyhülés lesz, akkor az sem fog sokáig megmaradni. Ma délután megyünk át Marcellékhoz, szánkózni invitáltak még tegnap este, de hát abból már nem lesz semmi. De legalább játszanak egyet a fiatalok.
Tegnap lemértem Bendét az ajtónál, 81 cm-et mértem és este fürdés előtt megmértük a fürdőszobai személymérlegen is. Most nem együtt méredzkedtünk, hanem őt állítottuk rá, a mérleg 11,1 kg-ot mutatott. Tökéletesen gyarapszik.
Ma pedig, miután feljöttünk a hóember építésből, mézeskalácsot sütöttünk. Végül tegnap is kisült egy adaggal, vagyis egy tálcával, el is fogyasztottuk. Mivel kétféle tésztát gyúrtam tegnap, így kipróbáltuk a másikat is, ami kicsit ragadósabb lett. Végül nem én, hanem a fiúk szaggatták ki a mézeskalácsot:
Valamelyik nap pedig úgy sütött a nap, hogy Bende egy kicsit megijedt az árnyéktól. Végül árnyék-játékoztunk, akkor már vigyorgott, bár félve ment a nagyszobába. Ott sütött úgy a nap, hogy láthattuk az árnyékunkat. Alízka is félt tavaly az árnyékától, legalábbis volt egy olyan őszi délután, amikor felsétáltunk babakocsival a belvárosba, Ildikóék meg ott voltak és akkor mondta, hogy Alízka fél az árnyéktól. Hát most mi is átesünk ezen.
És a tegnapi éjszakánkról annyit, hogy szépen bealudt fél kilenckor a fiatalember, mostanában fürdés után csak babatejet iszik, leszoktunk a szopizásról. Viszont éjszaka ha ébred, akkor szokott szopizni. Most először tízkor ébredt, keservesen sírt, végül a nagyágyba én is befeküdtem és a karomon altattam el, majd hajnal fél kettőkor ismét sírt. Ekkor Csongi ringatta vissza. Végül negyed hatkor ébredt, ekkor szopizott csak. Az őrlői még mindig duzzadtak, egy pici türemkedés már érezhető a bal alsónál, de még mindig nem törte át, gondolom emiatt ilyen rosszak az éjszakáink. Hát remélem hamarosan hozhatom a fogas képet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése