Az elmúlt 10 nap

Sajnos nem tudtam netezni a szülőknél töltött napokban, így
most pótolom ezt. Elkezdtem jegyzetelni a napokat, mert nem akartam lemaradni
semmi hírről… Bár így utólag ezek nekünk lesznek fontosak, de ha már leírtam
egyszer, akkor most be is másolom és a végét megtoldom, íme: 

„Kiskarácsony, nagykarácsony

Kisült-e?

Bizony kisült, még jóval karácsony előtt Már lassan el is
fogy. De erről majd később írok. Most elkezdem jegyzetelni a napokat és ha lesz
rá lehetőségem, akkor majd feltöltöm a blogra. Tehát kezdem a hétfővel (dec.
20.):

Ebéd után indultunk útnak, az utat végigaludták a
„gyerekek”, hiszen a felvigyázók is jöttek velünk haza. Bende még csúnyán
köhögött, így néha felriadt, illetve megálltunk egyszer tankolni és akkor is
felébredt. Végül a lányok hamarabb elaludtak ezután. A kocsink jól tele volt
pakolva, nem volt sok szabad hely benne, de hát ilyen ez, ha karácsonyra
készülünk. Bende élvezte a kényeztetést, amit először Csongi apukájáéktól (Laci
tatáék) kapott, majd a szüleimtől (Tibi tata, Mari mama). Meg persze egész
hétvégén a lányoktól is. Hétfőn este viszont nagyon rosszul aludt. Illetve jól
kezdte az alvást, de aztán éjfél után sírva ébredt, köhögött csúnyán, majd nem
akaródzott neki visszaaludni, gagyarászott, sírt, mesélt, énekelt. Végül ott
kötött ki kettőnk között és valamikor hajnal kettő után aludhatott el és fél
nyolcig durmolt is. Persze néha köhögött, meg karmolászott bennünket, meg engem
(szokásához híven) kitúrt a helyemről. Éjszaka mutogatott, hogy tata, mama, én
pedig szépen elmagyaráztam neki, hogy most mindenki alszik, neki is illene és
minket is hagyhatna, tehát jó lenne, ha pihennénk még. Aztán napközben lehetett
tatázni-mamázni is.

Kedden délelőtt befejeztem a karácsonyi ajándékok
csomagolását. Igazából a csomagolás már elkészült otthon, csak a masnit kellett
itt rárakni, illetve szortíroztam családonként, meg még pár dolgot készítettem,
de erről is később. Délután kimentünk Csongi anyukájáékhoz (Kati mama), illetve
elmentünk a művelődési házba, mert Dariéknak volt karácsonyi fellépése. Óvodás,
iskolás műsorok voltak. Bende szépen végignézte az ovis műsort, tapsolt,
integetett a nagybátyjának, aztán a szünetben úgy döntöttünk, hogy maradunk egy
picit és nézünk az iskolás műsorból is. Csakhogy nem számoltunk arra, hogy lesz
egy mikulás figura is a színpadon és hát Bende feszt oda akart menni és folyton
mondogatta, hogy bááá, bááá (ha nem mondtam volna, a mikulás bűvöletében van
még mindig. Anyukáméknál van egy télapós dísz, mindig azt puszilgatná…). Végül
el kellett jönnünk az ünnepségről. Az éjszakánk viszonylag jól telt, bár ébredt
köhögve, de legalább nem sírt.  

Szerda: délelőtt nem mentünk sehova, én készítettem még pár
saját készítésű díszt a fenyőfára, meg készültünk az ebéddel, meg egy kicsit
tyúkoztunk, kutyáztunk:

Aztán, míg mi pakolásztunk Csongival a szobába, addig hallom
anyukámat, hogy nagyon mondja: „ej fiam, hát muszáj volt ezt megkóstolnod?”,
kiderült, hogy megtalálta az erős paprikát egy tálkában és hát azzal játszott,
tán meg is kóstolta, de nem fintorgott… Mondjuk én is szeretem az erőset. Délutáni
alvás után elvittük Laci tatáékhoz a kis gézengúzt, mert mi mentünk
babalátogatóba. Viszont nem akartunk úgy elmenni, hogy Bogyó még köhög, így ezt
a köztes megoldást találtuk ki. Furcsa volt egy két hónapos csöppséget látni,
pedig Ancsáék szerint már sokat nőtt Beni, nekünk mégis olyan kicsike volt. És
igazi kis jófiú, nem sokszor hallatszott a hangja. Kár, hogy Lori tesója nem
volt otthon és hogy Bendit sem tudtuk kivinni, de majd talán tavasszal. Bogyó
elvolt Laci tatával, játszottak, fociztak, mi meg kikapcsolódtunk. Az estéről
nem írok, nem aludta át az éjszakát.

Csütörtök: reggeli után kimentünk Kati mamáékhoz, szinte
egész nap ott voltunk. Ebéd utáni sziesztába meghumtam én is, Csongiék
neteztek, anyósom ajándékot csomagolt és hát Darira nem figyelt senki, aki szép
suttyonban megtalálta az ajándékokat (amiket mi már előzőleg elvittünk) és
megvizsgálta őket, mit rejt a csomagolás. Mondhatom, hogy az ajándékok 70%-a ki
lett bontva, de hát ez van, én sem dugtam el jobban, meg hát egy kisgyerkőctől
se várhatjuk, hogy ha már megtalálta a kincset, akkor ne fedezze fel. Persze az
ő ajándékát kicsomagolta teljesen (lego). Kicsit rendbe tettem az ajándékokat, de
csak egyet kellett újracsomagolni, bár a többi kicsit csapzott maradt, az
ajándékozottak megértették, miért néz úgy ki a csomagolás, mint amit éppen a
kutya szájából húztunk ki.

És a kis konyhatündér itt is segédkezett, éppen a beigli
tésztát gyúrják Kati mamával:

A nap végén, estefelé még elmentünk tesómékhoz, Bende
keresztszüleihez. Beszélgettünk egy keveset, majd irány a szállásunkhoz, ahol
az éjszaka egy kicsivel jobban telt. Bár hajnal kettő és három között vergődött
ismét Bende, de végül kettőnk között aludt reggel hétig. Arról már írtam, hogy
áttértünk a fürdés után a babaital ivására, így már csak éjszaka van szopizás,
általában egyszer, vagy kétszer szokott még szopizni. Ennek örülök, mert így
legalább a tervem akár meg is valósulhat…

Pénteken (azaz dec. 24-én) ismét Kati mamáékhoz mentünk ki,
mivel ott volt az ünnepi ebéd. 24-én lett hat éves Dari nagybácsija Bogyónak,
furcsa, még most született ő is. Emlékszem, mikor meglepődtünk a hír hallatán,
hogy anyósomat bevitték a kórházba, mert a magzatvíz elszíneződött, végül
február helyett a jézuska hozta Bendegúz nagybácsiját. Hozok egy képet a
nagybácsi-unokaöccsről is, így néznek ki ők:

Délelőtt még készítettem én is az ünnepi menühöz egy levest
(gesztenyekrém), majd kipakoltuk az ajándékokat, megvártuk a többi családtagot,
végül ebédelhettünk és ajándékozhattunk is. Persze Bende felpörgött, pedig
ebédnél nagyon ragadtak már a szemei. Végül fél kettőkor sikerült bealtatnom,
egy kisebb harc árán. Nem is aludt, csak egy órát, bár nem látszott rajta, hogy
fáradt, azért este öt perc alatt bealudt, miközben simiztem a hátát.

Vacsora Laci tatáéknál volt, mindenki jót vacsizott, aztán
volt még egy kis játék, majd jöhetett a fürdés-alvás. Szombaton anyukámékhoz mentünk
ebédre és még vacsorára is volt invitálásunk, vasárnap pedig a vajdasági
rokonokhoz mentünk és ott is aludtunk két éjszakát. Mindenhol jól érezte magát
a kis töki, kíváncsi vagyok az elkövetkező napokra, hogy fogja bírni csak
velünk. Amúgy látszott Bogyón, hogy élvezi ezt a sok szeretetet, odafigyelést,
játékot. Itt épp szaloncukrot eszik és közben csííííízel:

Tegnap ebéd után indultunk haza, becélozva a délutáni
alvását. Igaz, Szerbiába úgy mentünk, hogy a reggeli után indultunk a határnak
és hát egész úton szórakoztattam a fiunkat. Sikerrel jártam, a végefelé akart
egy kicsit bebóbiskolni, de aztán mondókáztunk még, meg énekeltünk és végül nem
aludt el ebéd előtt. Nem szerettem volna, ha alszik, mert akkor borul az egész
napirendje. A dédszülei nagyon örültek nekünk, volt ott is szeretgetés,
énekelés, táncolás. Megnéztük a birkákat, a tehenet, hógolyóztunk, meg
játszottunk. Bendének nagyon tetszik a tél, a hó, de hát a hó is vízből van,
aztán a vizet meg imádja.

Ez a kép a dédiék háza előtt készült, épp mentünk a nagy
hóra (ami a ház előtt van): 

És a nagy hó, meg a hógolyó a kezében:

Amúgy a köhögése már alábbhagyott Bendének, szerencsére. Igaz, így óvatosabban voltunk kint a szabad levegőn, de ez nem is baj. Még szedi a vitaminokat, de legalább már az orrát nem kell szívni (karácsony óta) és láza sincs.

Sok ajándékot kapott a nagyszüleitől, dédiktől és keresztszülőktől. Most kerülgetjük a lakásban az autókat, meg játékokat ;-) És kapott egy szánkót is, amit ki is próbálhattunk...  

Utózönge

Ezt hamarabb szerettem volna hozni, de aztán inkább nem
írtam ide, mert nem tudom, hogy ki olvas a családból. Aztán nem szerettem volna
a meglepetés varázsát elvenni.

Idén is finom lett a mézeskalács, most egy kis újítást is
alkalmaztam, mert a cukormáz valahogy nekem nem nagyon sikerül, így lett rá
amaránt magocska szórva a kalácsok tetejére és most úgy néz ki, mintha havas
lenne a fenyőfa, meg a csillag, meg a harang.

A kis segítő is sokat segédkezett, illetve volt még plusz
segítségem is, hiszen Csongi húga is segített nekem, míg én készítettem a másik
ajándékot. Idén próbáltunk saját készítésű ajándékot is adni a szeretteinknek.
Ez költségkímélő is, illetve mivel mi készítettük, személyesebb is. Lett készítve
saját készítésű sütőtök-alma lekvár:

Kis bébiételes üvegbe tettem és a tetejére karácsonyi
motívumú szalvétát raktam.

 Lett készítve maci kávé dobozból szaloncukor, amire
fényképet tettünk, ez ment a dédiknek: 

Ismét készítettünk egész éves
naptárt a nagyszülőknek. Most egy kicsit újítottam és nem egy képet tettem egy
hónaphoz, hanem több képből készítettem kollázst, valahogy így néz ki: 

Igazából pár apróságra futotta, mert elég „olaszos” a családunk,
legalábbis Csongi révén kaptam egy csomó új családtagot, hiszen nekem már csak
a szüleim vannak és a nővérem családja (mint szűk család), addig Csonginak
elváltak a szülei, két részről van öt féltestvére és egy mostohatestvére is,
aztán a szülők és nagyszülők is, ezért írtam az olaszos famíliát. De így van ez
jól…