Hát semmi különös nem történt eddig ebben az évben, furcsa, hogy ismét januárt írunk. A tavalyi év is igen hamar eltelt, gondolom ezzel sem lesz ez másképp. Csak most „színesebb”, hiszen van egy közel fél éves kisfiunk, aki megszínesíti a mindennapjainkat. És holnaptól ismét beköszöntenek az apa nélküli hétköznapok, hiszen Csonginak dolgoznia kell menni. Meglátjuk, milyen lesz ismét „kettesben” napközben. Ugye egy hónapja kerültünk be a kórházba, ahol elég sokat kézben volt Bende, mivel abban az egy kórteremben nem igazán lehetett semmit sem csinálni. A folyóson meg nem nagyon akartam mászkálni vele, mert ki tudja, milyen betegséggel kezeltek ott egy-két gyereket. Aztán jöttek az ünnepek, ahol ismét sokat volt kézben, mert mindenki meg akarta szeretgetni. Most a héten próbáltuk egy kicsit letenni, hol a játszószőnyegre, hol a kiságyba. Hát egy darabig elvan, de aztán megunja magát és hisztizik. Azért előbb-utóbb kialakul a „napirendünk” is, akár evésre, akár játékra gondolok. Az viszont biztos, hogy a kórházban töltött idő felborította a kis napirendünket és bár már volt olyan, hogy éjszaka csak kétszer-háromszor kelt, ez azóta megváltozott és van, hogy akár ötször is kelünk éjszaka. Mondjuk ilyenkor aludva szopizik és néha csak szomjas, de hát azért fel kell hozzá kelni. De nem panaszkodom, hiszen „ezért kapom most a fizetést”! A játékokról is akartam írni, hiszen néha tök egyszerű dolog fogja meg Bendét, mint pl. a törölköző, ami fel van akasztva a tusolóhoz és meg lehet markolni. Vagy az ablaküveg, amit lehet püfölni, bár amúgy mostanában mindig püföl az egyik kezével. A tükör is sláger még nála, bár inkább a törölközőt nézi, ha a fürdőszobában vagyunk. A kanapé szövete is bejön neki, mindig rákap, mint egy kistigris, bár minket is meg szokott zabálni, vagyis nyitja a száját és még mondja is, hogy ááááá és megeszi az állunkat, vagy a kezünket. Az újság olvasás is megy már, neki a legjobban az jön be, ha szétszaggathatja, így ő gyártja a papírfecniket. Én meg olvasni szoktam belőle, az is tetszik neki. Úgyhogy nem is veszünk neki semmi drága játékot, csak amit ajándékba kap.
És most két képpel búcsúzom: ahogy szopizás után beájult:
És ahogy játszik a puzzle-szőnyegen, itt is kistigrist játszik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése