De előtte a fogakról is írok pár szót. Már egy jó ideje fehérlik Bende ínye a felső két foga mellett, mivel bújnának a következő fogak. Ahogy számolgattam, én 11 hónapos korára saccoltam, hogy ezek ki is bújnak, bár ez csak szám-statisztika volt részemről, mivel az első kettő 7 hónaposan, a második kettő 9 hónaposan bújt ki, hát a következőnek ugye 11 hónaposan kellett volna jönnie. De megvárta, hogy betöltse az egy évet Bogyó. Pedig legalább három hétig fehérlett az ínye és be is volt durranva. Csütörtök éjszaka elég rosszul aludtunk, meleg is volt, meg Bende nyűgösködött. Éjszaka sírt, majd köztünk aludt. Amikor kitettem a kiságyba, elkezdett ismét sírni, így inkább mellettünk aludt reggelig. Péntek reggel megnéztem, hogy nem-e a foga miatt lehetett ez a nyűgösség és hát a bal felsőnél éreztem a recét. A jobb felső még mindig csak duzzadt és fehér, de szerintem ismét csak pár nap lesz a két fog kibújása között. Ezért a rossz alvást be is tudtam a fog kibújásának. Másnap pedig nagyon jót aludtunk, mert az esti szopi után csak hajnal háromkor ébredt, majd reggelkor. Mondjuk megint visszatértünk a régi kerékvágásba, mert mára reggelre ismét háromszor kelt. Pedig le is fáradhatott, mert usziba voltunk.
Tegnap átmentünk a szomszédos kiskunfélegyházi strandra. Mivel egész héten nagyon jó idő volt, hát gondoltuk mártózunk egyet mi is a vízben és megnézzük, hogy Bendének mennyire tetszik az egész. Le kell írjam, egy vízibolhánk van. Nagyon élvezte a vizet, még az se riasztotta el, ha épp az arca csupa vizes lett, meg ha véletlen lemerült. Nem ijedt meg a mennyiségtől se, csak úgy pancsolt. Voltunk a pancsolóba (vagyis ott kezdtük), majd átmentünk a kicsit mélyebb gyerekmedencébe, végül kikötöttünk a nagymedencébe is (90 cm mély, 30-32 fok körül). Szinte ez jött be neki a legjobban. Mondjuk igazság szerint a pancsolóból azért jöttünk ki, mert a szülők nem ülhetnek le a gyerekek mellé, csak állva játszhatnak, illetve ha ülnek is, csak a szélén lehet. Egy örökmozgó, sétálgató gyerkőccel viszont elég macerás a szélén ülve játszani. Illetve mi úgyis játszottunk, hogy egymással szemben ültünk Csongival és ide-oda sétált a vízben Bende (hozzánk). De aztán jöttek és szóltak, hogy nem lehet ülni a pancsolóban, így átmentünk a nagy medencébe, ahol viszont nem sétáltunk, de úsztunk, meg autóztunk (ezt az autós úszógumit is szülinapjára kapta). Viszont sok képet nem tudtunk készíteni, mert hát pancsoltunk.
Ott voltak Lénáék is. Még reggel felhívtuk őket, hogy nincs-e kedvük átjönni, erre ők is épp oda készültek, így a fürdőben találkoztunk. Aranyosak voltak ismét a gyerekek, pár kép készült, ezekből hozok most egyet:
Pancsoltak is, játszottak is, huncutkodtak is. Aztán Bendének eljött az alvás ideje is, Csongi bealtatta magán, majd letettük a strandsátorba:
Végül este fél hétkor jöttünk el. Itthon még játszottunk egy kicsit, majd jött az alvás is.
Még a pénteki fociról is szerettem volna írni. Ismét elkísértük Csongit a focira, ahol Bende sétálhatott, homokozhatott és focizhatott is. Ott volt Marci barátunk és a családja is és szerintem ezentúl a péntek délutáni programunk mindig a foci lesz.
És új tudománya van, mégpedig, hogy felmászik az ágyra. Ez hamarabb ment neki, mint hogy lemásszon, de végül már ezt is gyakorolgatja. És a küszöbnél is át tud már sétálni. Rájött, hogy ha megkapaszkodik az ajtófélfába (Csongi mutatta), akkor „könnyedén” át tudja lépni a nagynak nem mondható küszöbünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése