28 év és 52. hét

Ma szülinapot és hétfordulót ünneplünk. Csonginak ma van a szülinapja, Bende pedig ma 52. hetes. Ezért most elöljáróban Csonginak kívánok nagyon sok boldog születésnapot!!!!

Érdekes, hogy már eltelt az egy év, mintha most lett volna. Emlékszem, egy évvel ezelőtt még autót vezettem, mentem ki anyósomékért a vasútállomásra, délután pedig mentünk elkísérni Csongit focira. Egy kicsit hűvös volt, meg szemerkélt is az eső, illetve míg ültem a padon, a labdával eltalálták a padnak a karfáját. A pocakomtól pár centire csattant a foci. Aztán Dari lefejelte a pocakom, mikor beszállt az autóba. Majd este elkezdett fájni a fogam és hajnal egykor jöttek a 8 perces fájások. Mintha most lett volna… És már eltelt egy év. Azóta mennyi minden történt velünk. Egy kész nagyfiunk van, aki sétálgat mindenfele, ismerkedik a világgal, ha kérjük, hogy szeressen, odajön és megszeret. Egyre értelmesebb, mutogat mindent és felismer már pár dolgot. Ha a kezébe vesz valamit (kavics, fű, kocka) és szólok neki, hogy kéremszépen, akkor ideadja. Vannak ugyan nyafogósabb napjaink, ezeket a fogaknak tudjuk be (még jó, hogy lehet valamire fogni), de alapjában véve egy kiegyensúlyozott kiskrapekunk van. Egyedül az éjszakai alvással nem vagyok kibékülve. Tegnapelőtt elég ramaty éjszakánk volt, tíz órától éjfélig úgy négyszer ébredt, félóránként. Néha Csongi ringatta el, néha csak megitattuk vízzel, aztán aludt tovább. Végül nem bírtam tovább a hatodszori ébredésnél és magunk közé vettem. Jobbat is aludt. Tegnap hazajöttünk a szülőkhöz, csak kétszer ébredt. Éjfélkor és fél ötkor. Igaz, hat órakor meg beverte a fejét és elkezdett sírni, végül még aludt köztünk egy órát. Az autóutat is végig aludta, még a helységjelzőtábla előtt bealudt és itt a kapunál ébredt. Azt hittük, hogy nehezen fog elaludni este, de szerencsére bealudt egy fél órás nevetgélés után. Mostanában már rá van szoktatva, hogy letesszük a kiságyba és magától alszik el. Legalábbis napközben én így teszem. Este meg mikor hogy sikerül. A szopi után apukájával nézik még a tv-t, majd ha bealszik, letesszük a kiságyba. Ha nem, akkor is letesszük és ott alszik be. És az éjszakára visszatérve meg kell említsem a fogakat is. Már van neki ugye négy, két-két alsó és felső. Most a felsők mellett jön két foga, már nagyon fehérlik az ínye, de még úgy érzem, nem törte át. Mondjuk már nem nagyon engedi megmutatni, de azért próbálkozunk. Igaz, ez már jó pár hete ilyen, elég nehezen töri át szegénynek az ínyét, szóval akár ezek miatt is lehet rossz az éjszakánk.

Már túl vagyunk egy tortaevésen, ugyanis anyukámék ma köszöntötték fel az ünnepelteket. Hát azt a mancsolást, amit művelt, még a füle is csupa torta volt. Csokitorta, egy szál gyertyával és marcipán autóval:

Megkóstolta a marcipánfigurát is, először azért tologatta, mert mégiscsak egy autó volt, meg bürrögött is neki, szóval tudta ám, hogy mi célt szolgál. Aztán rájött, hogy ez finom is…

Végül az ajándékba kapott dömpert tologatta:

A kutyával is ismerkedett, vagyis inkább Luca jött oda hozzánk, Bendének ez nem mindig tetszett, még jó, hogy tart tőle, mégiscsak háromszor (vagy többször) akkora, mint ő:

Végül tatának is segített szétválogatni a hagymákat:

És a jól megérdemelt pancsolás:

Persze nem bírta kivárni, hogy lekerüljön róla a ruha. Otthon is ki kell cselezzem, hogy ne másszon bele a vízbe, míg nem került bele a kívánt mennyiségű víz. De itt nem bírtam az ajtót becsukni, egyszerűen belemászott, zoknistól, pelenkástól és ruhástól. Aztán persze nem tetszett neki, hogy vizes mindene, de végül lekerült a ruci és pancsolt is egyet.

És a nosztalgiára visszatérve belinkelem, hogy mit írtam egy évvel ezelőtt:

„2009-07-10 13:57

Születésnap

Csongié…

Először is boldog születésnapot kívánok Csonginak, akit én nagyon-de nagyon szeretek.

Sajnos nem lesz születésnapi ajándéka a kisfia születése, mert nagyon úgy néz ki, hogy Bende Bogyó nem akar mostanában kibújni. A tegnapi nap is eltelt, elmentünk egy ismerős pároshoz, majd hozzánk jött egy ismerőse Csonginak. Míg ők a nagyszobában beszélgettek én ruhástól bealudtam a kisszobába. Azt hiszem ismét jót aludtam. Reggel pedig időben keltünk, Csongi bevitte az előző napokon sütött sütiket és pogácsákat a munkahelyére, majd én is mentem nemsokára rá, hogy a kocsit elhozzam, mivel jött anyósom Darival és értük ki kellett menni a vasútállomásra. Hazajöttünk, megebédeltünk, most pihenünk és várjuk haza Csongit, hogy mehessünk focizni. A lábam dagad folyamatosan, úgyhogy most is polckolom, tehát pihentetem.

Bende baba folyamatosan feszíti a hasfalam, illetve mocorog is csendesen. Néha vannak jósló fájásaim, tegnap már elkezdtem mérni az időt, de ezek még mindig rendszertelenek és elég hosszúak… Ma még nem éreztem. Holnap pedig ismét hétforduló, tehát jövök az aktuális hírlevéllel…”