Összes oldalmegjelenítés

2010. július 1., csütörtök

Hogy írjak is valamit

Először is bocsi,  ha
valakinek gondja van az előző bejegyzésemmel. Természetesen nem kell szavazni,
csak szeretném, ha végre nyernénk, ezért is tettem ide. Amúgy meg átugorható,
mert ha a cím a pamperst fogja kapni, akkor elméletileg a linket fogom hozni. A
niveás versenyről nem tudok semmit, nem tudom, aki esetleg szavazott, nyert-e
csomagot? Kíváncsi lennék… 

A múltkor nem írtam, hogy amikor elmentünk a vizelet
eredményért és csak egyszer aludt nappal, akkor sem aludt többet egy óránál,
pedig még írtam is, hogy remélem alszik délután két órát. És az esténk még
rosszabb volt. Már nem írhatom azt se, hogy jó és jobb éjszakánk van. Nekem sem
volt már idegzetem altatni, mert ahogy vízszintbe került, akkor elkezdett sírni
és sehogy sem volt jó neki, ha mellettem altattam volna be, ha a kiságyba. Így
átadtam Csonginak az altatást, nem akartam még feszültebb lenni. Ilyenkor
nagyon irigylem azokat az anyukákat, akiknek a csemetéje átalussza az éjszakát,
vagy csak egyszer ébred. Tudom, előbb-utóbb át fogja aludni, de azért néha én
is szeretnék már többet aludni annál, mint ami most van. Na, mindegy, végülis
már egy éve ez megy, mit nekem még 2-3 év? (Több, mint egy éve, ha még a
pocakosságomat is beleszámítom, de az más volt, más miatt ébredtem.)



Amúgy ma egy éve még úsztam pocaklakóval, furcsa, akkor még
nem tudtam, hogy 10 nap és már köztünk lesz Bogyó…



És egy elkapott kép. Mostanában rájött, hogy nem csak
olvasni lehet az újságokat (szórólap), hanem fecnikre lehet tépni:





És amikor látom, hogy emeli a szájához a kis fecni darabot,
mondom neki, hogy pfű, nem szabad, kérem szépen és ideadja. Mondjuk ma a
szalvétacsomagot is kértem tőle és nyújtotta is, de nem engedte. Még nem
tudatosult, hogy mit is jelent. Viszont a nemnek volt hatása. Na, nem azért,
mert már tudja, mit jelent a nem szabad, hanem folyamatosan mondja ő is, hogy
nem. Ha kérdezek tőle, akkor válaszol, általában nemet mond, még ha igent is
jelentene. És ha kérdezek még tőle, akkor bólint is egy igennel. Pl. megérti
már a délutáni kérdésem, hogy jössz szopizni? Vagy a menjünk a játszótérre?
Autózzunk egyet? Labdázzunk? És ilyenkor jön a válasz, hátha sikerül majd ezt
is megörökíteni. Olyan kis tudományos ilyenkor az arca.



Ma a nagyágyon is hentergett és irtóra tetszett neki, hogy
ekkora ágyon dorbézolhat, aztán sikerült lefényképezni, ahogy mutogat a mutató-
és hüvelykujjával:





Így mondogatja torokhangon, hogy „ö” és közben mutogat a
képre, az ágyra, az asztalra, a plüssre, mindenre.



A mai nappali alvásunkról is akartam még írni, délelőtt
letudta frissen. Általában 9-10 körül kezdi az első alvást és egy órát szokott
is humni. De délután semmi kedve nem volt ágyba menni. Aztán – mivel a múltkor
is megjártuk – muszájból is le kellett tennem, mert nem hinném, hogy délelőtt
11-től fent lenne este nyolcig. Igaz, lehet, hogy a hirtelen jött kis zápor
zavarta meg. Volt dörgés és villámlás, vagyis először villámlás, majd egyszer
úgy dörrent, hogy meg is ijedtünk, de alapjáraton eddig úgy vettem észre, hogy
nem fél a viharoktól és igencsak jót tud aludni. Ezek szerint inkább a melegre
lesz érzékenyebb. Szóval kb. harmincszor próbáltam letenni a kiságyba, de
minduntalan felállt és mutogatott kifele. Aztán a kezemben meg az arcomat
térképezte fel, a szememet akarta kiszúrni, meg az orromat bökdöste (oké,
tényleg nagy és nyilván azt szúrta ki hirtelen). Szóval tanuljuk ezeket is.
Brúnó macin már megmutatja, mi hol van, így most áttértünk az emberi testre. Ő
az én orromat piszkálja én meg az övét és mondom, hogy mi micsoda. 



És ebéd előtt volt még pancsolás is:





Érdemes megnézni, hogy szétpancsolt! Ezután pedig
pucérkodott a nagyágyon, reméltem, hogy nem akkor akar épp pisilni, de végülis
a 20 perces pucérkodást kibírta. Nyilván még jól is érezte magát a 26 fokos
lakásban. És a mai ebédje a mi tárkonyos ragulevesünkből volt. Össze se törtem
már neki a zöldséget és husit, csak kisebb falatokra vágtam kanállal. Mondjuk
kíváncsi vagyok, hogy mikor kerülnek vissza a pelusba a nem megemésztett
darabok.



Na és akkor egy kicsit utolérem magam (ha már egy nap három bejegyzést is, (no jó, csak kettőt igazából) produkáltam), amíg alszik
Bogyókánk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése