Pár nap

Még a pénteki naphoz tartozik (ami persze kimaradt a múltkor), hogy elkísértük Csongit munka után focizni. Előtte ugye megvettük a szandit, így ki is próbáltuk, bár a füves focipályán már zokniban járkált Bende. Eddig úgy néz ki, hogy beválik a szandi, sétálgat benne ügyesen. Aztán előkerült a füves pályán a kis labdája, amit nagyon ügyesen tud már rúgni. Szinte úgy, mint a nagyok, aztán kirúgták a focit is és azt is elkezdte rúgni, bár azt nehezebb volt. Ezért több se kellett neki, így felemelte a magasba, mutatván, hogy ő milyen erős és ügyes. A lakásban is egyre ügyesebben közlekedik már, még mindig megáll a küszöbnél, de egyébként, ha nincs akadály, akkor nincs megállás se. Általában a senekére huppan, vagy négykézlábra esik, így még nem volt nagyobb esése. Remélem ez el is marad. Szombaton ugye vendégségbe voltunk, vasárnap meg hozzánk jöttek fel Csongi apukájáék, meg a nagymamája, Bende dédije. Délután a játszin kötöttünk ki, Bogyó megmutatta, hogy milyen ügyesen tud homokozni, meg sétálni, meg hintázni és csúzdázni. A csúzdára már önállóan felmászik, majd egy kis segítséggel lecsúszik. És hogy gyakorolja a mászást, itthon a létrán műveli ezt a tevékenységet:

Még mindig a mi kisfiunk a legfiatalabb a játszótéren, vannak „törzsvendégek” is, meg ugye azok a gyerekek, aki a vadasparkba jönnek, aztán játszanak egyet a téren. Legalább több gyereket lát Bende is és így jobban tud alkalmazkodni is majd (remélem). Néha olyan szövegeket levág, ha egy kisgyerek elkezd hangosan (ordítva) beszélni, akkor Bende is elkezdi a kis babanyelvén mondani.

Hétfőn
felmentünk gyalog a belvárosba, vettünk pelust, meg a bankba voltunk. Hazafelé
pedig a főtéren keresztül vezetett az utunk, ahol most fel van állítva egy
sátor, mert programok vannak. Épp zenéltek a gyerekek és hát több se kellett a
fiunknak, az ölembe kezdett el táncolni. Majd kivettem, hogy sétáljunk egyet,
hát nem mondom, a kb. 5 perces gyaloglásból (ennyi lenne az az út, amin
mentünk) kb. fél óra alatt értünk a célunkhoz. Meg kellett állni a virágoknál,
meg a szobornál:

Aztán
sose arra ment, mint amerre menni kellett volna, ha az út szélén autók álltak,
azokat akarta megnézni, de végül belekapaszkodott a babakocsiba és eljutottunk
a célunkhoz. Vasárnap Csongival is gyalogosan indultak el a kisboltba. Persze
egyből vásárolt Bende is, mert az ő szemmagasságába volt lerakva egy (több is)
forma 1-es autó, amit egyből a kezébe vett (így eldobta az addig kezében
tartott piros aranyat), aztán apukája meg kifizette és hazáig öröm és boldogság
volt. Meg azóta is, mert szereti azt az autót (is). 

Aztán
egy kicsit átrendeztük a tv alatti kispolcot is:

Persze,
hogy a benti sarkokat is meg kellett néznie Bendének! De nem talált semmit, így
vissza is pakolhattam. No és az ajándékba kapott verdás-autós pancsolót is
kipróbáltuk: 

Nagyon
tetszik neki, legalábbis én úgy veszem észre. Persze állandóan a leengedő kis
pöcköt akarja kinyitni, remélem nem jön rá, hogy nyílik, mert akkor elárasztja
az erkélyt. Bár még nem sikerült sok vizet beleengedni, mert csak kipróbáltuk
és az idő se volt olyan jó. Ma sem fogjuk kipróbálni, mert el van borulva és az
esőt is mondja. Így ma hintázni fog (ezt a hintaszéket is ajándékba kapta),
mert már egyedül műveli ezt a tevékenységet is!

Még
pár nap és egyéves lesz a kisfiunk, el se hiszem. Mostanában nosztalgiázom,
hogy tavaly ilyenkor mik történtek velünk, akkor még nem is gondoltam, hogy pár
nap és anya leszek…

Hozni akartam egy babanyelves videót is, de most nem sikerült feltöltenem, így azzal legközelebb szolgálok majd!