Séta

 Tegnap elmentünk a laborba, ismét vittünk egy kis vizeletmintát, mert hát eltelt egy hónap és a nephrológus kérése volt, hogy minden hónapban ellenőrizzük a vizeletet. Bár a múlthéten megnézte a doktornő és negatív lett, ennek ellenére kellett vinni a laborba is mintát. A hétre terveztem, hogy felteszem neki a tasakot, de valahogy mindig úgy jött ki, hogy olyan jót aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni. Szerdán hajnalban viszont a szopizás után, ahogy kikerült a kiságyba, elkezdett sírni. Szerintem álmodott valamit, mert nagyon kapaszkodott is belém és alig akarta abbahagyni a sírást, úgy ébresztettük fel végül. Így megkapta a vizeletgyűjtő tasakot is, ha már ilyen kis nyűgös volt. Aztán aludt még fél nyolcig, persze addig nem pisilt, viszont utána annyit sikerült neki, hogy a tasakon kívül még a rucija is pisis lett. Megreggeliztünk, majd autóba szálltunk és elvittük a laborba. Az eredményt majd a nephrológusnak küldik át, így elméletileg ha baj van, csak akkor szólnak. Legközelebb szept. 1-je előtt kell menni, mert akkor már ultrahangra is elő vagyunk jegyezve. 

Aztán úgy alakult a napunk, hogy ebéd után elmentünk sétálni. Sétálni és nem babakocsizni. Megkerültük gyalog a háztömböt (három utcán is voltunk). Hát nem mondom, hogy nem fáradtunk el, mert szinte minden gazt meg kellett nézni, ha ugatott egy kutya, azt hallgatni kellett, ha láttuk is hozzá, akkor meg nézni, de megkerültük a tömböt. És bár néha a kezembe kéredzkedett, alapvetően ügyesen elsétálgatott.

Itt épp falevelet válogatott:

Aztán séta elölről:

Majd hátulról:

A keze még mindig egyensúlyozásra van, de annyit azért leírok, hogy már nem mászkál a lakásban. Még akkor sem, ha én négykézlábra ereszkedem és elkezdünk fogócskázni. Ő egyből feláll és már fut is előlem. Végül a lépcsőn is egyedül akart jönni, ez a három emelet nála kb. negyed óráig tart, mondjuk én nem lihegem ki legalább a lelkem, míg felérünk:

Na, a séta után még hintáztunk egyet az udvarban, majd úgy bealudt, hogy öröm volt nézni. Amúgy mostanában ez a kedvenc póza:

Aztán estefelé még lementünk a játszira is, mert már rég voltunk. Hát ismét sokat csúzdázott, meg hintázott, szóval megvolt a napi szabadlevegő…

És hogy az alvásról is írjak. Napközben már eljutottunk oda, hogy ha leteszem a kiságyba, önállóan elalszik. Nem kell simizni, nem kell olvasni neki és nem kell énekelni sem. Nézelődik, majd bealszik. Ezt ugye kétszer egy nap, mert van egy alvás ebéd előtt és egy ebéd után. És pár napja már este is így altatjuk, én olvasok, ő nézelődik, néha magyaráz, de a három próbálkozásból eddig háromszor be is aludt segítség nélkül. Igazából a cél az lesz, hogy különköltözünk tőle, vagyis elfoglaljuk a nagyszobát, a kisszoba pedig az ő birodalma lesz. Már csak az éjszakai ébredéseket kellene ritkítani. Remélem előbb-utóbb ezt is sikerül véghezvinni. A nappali szopizásokról még nem teljesen mondtunk le. Nem mindig kéri még délután a cicit, van, hogy 3-4 napig nem kell neki, aztán a következő napon meg igen. De szerintem egy-két hónap és végleg ki is marad. És a tej miatt a reggeli és esti szopizás még biztosan megmarad, de időt már nem írok (a terv a másfél év volt, lehet, hogy kettő is lesz belőle).

Holnap ismét péntek, focis nap lesz. Már egyre több kisbaba vonul ki az anyukájával (vagyis fordítva), igaz, eddig Bende volt a legidősebb. Talán holnap már Milán barátunk is kint lesz, meglátjuk. És nekünk meghívásunk van egy ünnepségre is, a szoptatás világnapja alkalmából kaptunk egy meghívót. Még nem tudom, hogy megyünk-e, mert pont a délelőtti alvásidőbe esne és igazából nem nagy valami lesz (a védőnő szerint), azért vannak standok, ahol érdekes dolgokról kapnék tájékoztatást. Na, meglátjuk.