Végre

Végre eljött a nap, amikor Csongi is érezhette már Bogyó ficánkolását. Elég későn feküdtünk le (majd éjfél előtt), nem is gondoltam, hogy virgonckodni fog így éjszaka, mert ugye fél kilenc körül szoktam tusolni és eddig akkor mozgolódott. Mivel családi videókat néztünk este, így elszaladt az idő. Érdekes volt nézni, hogy öt évvel ezelőtt hogy buliztunk a haverokkal, vagy nővéremék lagziján hogy nézett ki a család (ez Csonginak volt érdekesebb, hiszen akkor még nem ismertük egymást), illetve az általános iskolai és középiskolai ballagásom is terítéken volt. Hát igen, a középiskolai testsúlyomra gyúrtam az elmúlt években, hátha szülés után sikerülne lefogynom majd a kívánt kg-ot (vagy ennyire ne álmodozzak?). Szóval elalvás előtt még olvastunk, és én éreztem, hogy Bogyó bejelentkezett. Erre Csongi is rátette a kezét a pocimra és az egyik rúgásnál szólt, hogy érezte. Aztán a kis mozgolódását is érezte, amint hullámzik a hasam, mert ki tudja, talán épp bukfencezett a kis pocaklakónk. Persze nem sokkal később már Csongi egyenletes szuszogását hallottam, ahogy elaludt a pocimon hagyva a kezét, amikor is Beni két nagy rúgással is jelezte, hogy hahó, apa, itt vagyok még! De ezt már nem érzékelte Csongi, úgyhogy az élmény megmaradt nekem. De már ez is előrehaladás, hogy eddig csak a hullámzást látta a hasamon, mostmár érzi is. Remélem ez sűrűbb lesz majd, mert nekem is olyan jó érzés, ahogy érzem a kis mozgolódását. Meg szinte várni is szoktam emiatt az estéket, hiszen akkor érzem igazán, hogy elemében van Bogyó. És ennek örömére gondoltam kiteszem ezt a képet, hiszen mostmár kezd tudatosulni Csongiban is, hogy jön a kis jövevény:

Csütörtökön megyek uh-ra a nőgyógyászomhoz, kíváncsi vagyok, megmutatja-e magát és ismét fütyköst látunk a lába között. De előtte még holnap megyek a következő terhes-gondozásra. Remélem ugyanilyen szép napunk lesz majd, mint ma. Olyan jó volt délelőtt kimozdulni itthonról, a téli kabátot hátra hagyva. Holnap is sétálok egy picit majd délután. Ma meg Csongi menni szeretne este futni és én is elkísérem, persze kerékpárral. Majd óvatosan biciklizem, hiszen már ez sem annyira ajánlott, de úgysem versenyre megyek. Addig meg pihenek még egy kicsit...