Egy kicsit kontárkodok még a neten, mielőtt nekiindulunk a hétvégének. A tegnapi nap is eltelt, takarítás után lepihentem egy picit (kb. 10 percem maradt), aztán elindultam gyalog Csongi munkahelyére, hogy onnan kocsival induljunk a pénteki focira. Egy picit várnom kellett rá, de aztán csak elindultunk. Míg a fiúk fociztak, addig én átmentem a szomszédos bizományiba és megnéztem az épp aktuális babakocsi készletet. Hát nem jutottam előbbre. Sajnos ami eddig tetszett, annak a kerekei nem bolygosíthatók, ami meg ilyen lett volna, az színben nagyon bejön (világoskék, a kedvenc színem), de az sem tetszett annyira. Na, majd szétnézek még.
Foci után elmentünk egy ismerős házaspárhoz egy kicsit csacsogni, majd jött Geri nyolc körül, így elindultunk haza. Itthon beszélgettünk, majd én fél 11-kor elindultam aludni. Persze ma megint felkeltünk hatkor, de még próbáltam aludni, így nyolckor keltem ki az ágyból. Készítettünk reggelit és most egy kicsit pihenünk, mielőtt a hétvégi programunkhoz kezdünk. Pocakfotót majd csak hétfőn készítünk, bár ma van a hétfordulónk…
És megjött a hírlevél is, a részletek:
Mostanra a baba 29 centi hosszú a feje búbjától a sarkáig. A tüdejében levő erek kezdenek kifejlődni, előkészítve a terepet a légzéshez. Rendszeresen nyel, de normális esetben széklete csak születése után lesz. Súlya 550 gramm. Képes a fájdalomérzékelésre, és testét sötét árnyalatú pihék borítják.
És az elmúlt négy hét összefoglalva, 19-22. hét: A huszadik héten kereken harmincdekás a magzat, fejének átmérője 47 milliméter, combcsontocskája éppen három centiméteres, kicsi kerek hasát pedig tizenöt centis szalaggal tudnánk körbevenni. Micsoda méretek! Ebben az időszakban átlagosan 80-100 grammot gyarapodik az egészségesen fejlődő baba hetente. Nem csoda, ha már rendszeresen érezhetővé válnak a magzatmozgások. A huszonkettedik héten már az édesapa is érzékelheti a pici rúgásokat, ha tenyerét csöndben és nyugalomban az egyre szembetűnőbben domborodó pocakra helyezi. Valószínűleg már korábban is hallja a pici a különféle zajokat, ám a hetek múlásával ez kívülről is érezhető lesz. Egyre nyilvánvalóbbá válik ugyanis, hogy ő is válogat: az erős, hangos, durva zajok rémült rúgkapálást váltanak ki. A magzat testén védő viaszréteg, magzatmáz képződik. Kisebb darabkák leáznak belőle, s a magzatvízben úszkálnak, amiből folyamatosan kortyolgat a kisbaba. Ebből képződik az első béltartalom, a magzatszurok, amit majd a szülés utáni első napokban fogunk viszontlátni a pelenkában.
Hát az apa még kézzel nem érzékeli ezeket a magzatmozgásokat, de szemmel már igen (amikor elkezd hullámozni a pocim, Bogyóka beindul)... Csak mozgolódik odabent valaki…
És akkor most nekifutunk ennek a hétvégének is, hétfőn jövök a részletekkel!
Kellemes hétvégét az ismerőseimnek és a blog olvasóimnak is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése