Túl a félidőn

Akkor nekivágok én is a blog írásnak. A mi történetünk is évekkel ezelőtt kezdődött, 2002. augusztus 18-án. Akkor ismerkedtünk meg és azóta is együtt vagyunk. Az elmúlt évek alatt összecsiszolódtunk és el is döntöttük, hogy házassággal pecsételjük meg az ötéves évfordulónkat. Így 2007. augusztus 18-án hűséget (reméljük örök) fogadtunk egymásnak. Az esküvő után terveztük a kis trónörököst, aki hosszas utazás után meg is talált minket. 14 hónap várakozás után megfogant Bogyóka. Mostanra már túl vagyunk a félidőn, a 22. hetet tapossuk.

2008. október vége: a kezdetek

2008. december 5-én készítettem el egy terhességi tesztet, miután több, mint öt hete késett már. Ez nem volt újdonság, hiszen addig is elég rendszertelen volt. Mivel elég nehezen jött össze bogyókánk, így szedtem peteérés növelő, menstruációt meghozó gyógyszert is és a vérben a prolaktin szintem is magasabb volt, így arra is szedtem még külön gyógyszert. Voltam egy petevezeték átfúváson is még júniusban, de ennek ellenére is rá négy hónapra fogant meg a baba. Szóval december 5-én el sem hittem, hogy pozitív az eredmény. Hajnal négykor keltem emiatt és szinte egész  nap örültem is az eredménynek. A férjem épp Németországba volt kiküldetésen, így várnom kellett egy hetet, hogy személyesen mondjam el az örömhírt. Addig még elmentem a nőgyógyászomhoz is, hogy erősítsen meg. Akkor voltam már 7 hetes. Alig akart telni az idő, hogy a párom is hazaérjen, de szerencsére eljött az idő és én egy kis babacipővel hoztam a tudomására a kis trónörökös jövetelét. Persze én sírtam el magam. 

2008. december 5.

Azóta már érzem bogyókát, ahogy mocorog. Túl vagyunk már pár vérvételen és ultrahangon. Eddig minden rendben van. Valahogy végig azt érzem, hogy kisfiunk lesz, ez a női megérzés, nem tudom, de szinte ha vásárolok valamit, vagy nézegetek babaholmikat, mindig fiús színeknél kötök ki. Az állapotosság alatt szinte nem volt semmi rosszullétem, aminek nagyon örülök. Voltak időszakok, amikor ezt-azt megkívántam, de többnyire ezek sósak voltak. Ennek azért is örülök, mert nagyon édesszájú voltam és november óta szinte alig eszek sütit. Ez csak jó a szervezetemnek. Volt időszak, 2-3 hét, amikor a paradicsomlevet ittam minden nap. Meg kakaót ittam esténként. Mára már nem kívánok semmi különöset, eszek mindent. Az édes még mindig nem annyira jön be, de azért ettem pár sütit az elmúlt hónapokban. 

7 hetes Bogyó:

Az első 4D-s ultrahangon 13. hét után mentünk el, kíváncsiak voltunk, hogy minden rendben van-e. És hát természetesen látni is szerettük volna a kis pocaklakónkat. A második 4D-s uh-ra 19. hét után került sor. Irtt már a nemére is kíváncsiak voltunk. Nem volt szégyenlős a kis drágánk, így megmutatta, hogy fütyögője van. Bár a szonográfus nagyon mondta, hogy kisfiú, még megvárom a saját dokimat is, hogy erősítsen meg. Természetesen nagyon örültem a hírnek, de ha kislány lesz, annak is nagyon örülni fogunk. Egyelőre viszont mivel az érzéseimre is hallgatok, elkezdtük a bogyózás mellett becézni is. Megismerkedésünk után eldöntöttük, hogy ha fiunk lesz, Bendegúznak fogják hívni, így mostanra már Beni, Bende és Bendi nevek is elhangoznak esténként, illetve egyre többször a nap folyamán, amikor érzem, hogy fent van. A kislány nevek sem maradnak még háttérben, hiszen ezzel is készülnünk kell. Mint ahogy a Bendegúzt, a kislánynevet is megismerkedésünk után eldöntöttük, így a Napsugárra esett a választás. Viszont az évek alatt volt időnk gondolkodni, hogy hogy is érezné magát kamaszkorban a kislányunk, így másik név után néztünk. Így ha kislányunk lenne, akkor a Zille nevet kapná. Mindkét nevünk (három) magyar eredetű. 

11 hetes Bogyó:

Egyelőre ennyi a mi kis történetünk. Remélhetőleg menni fog a blog írás, így nap, mint nap jelentkezhetek pocaklakónkról.