2013.01.16

Pár napja szeretnék már írni ide is, de mindig eltelik az idő. Ebéd utáni csendespihenő van. Bendegúz mesét néz, Merse meg alszik. Tegnap csak 20 percet aludt a kiságyában, azután rajtam aludt tovább. Jön három foga is, ebből az egyik rágófog, nem is csodálom, hogy nem alszik rendesen. Viszont, ennek ellenére két napja átaludta az éjszakát. Én ébredtem azért hajnal kettőkor és fél hatkor is, de végül fél hétkor ébredt csak ki. Ki is maradt az éjszakai szopizása. Mondjuk másnap bepótolta. Szóval volt egy átaludt éjszaka. Bendegúz másfél évesen aludta át először az éjszakát (akkor egyből kettőt, ezért akkor lett abbahagyva a szopi), Merse most közel 15 hónaposan egy éjszakát aludt át. Még pár hétig szeretném tartani azt az egy éjszakai szopit.
Be lett építve a tűzhely, végre tudok sütni-főzni. Mondjuk nem kell még annyira, mert rendeljük az ebédet, de pl. tejbegrízt végre tudok készíteni, meg ha valami másra vagyunk éhesek, nem kell azt néznem, hogy az elektromos sütő mit bír el. Végre tegnap a sütőt is kipróbálhattam, sütöttem egy kis müzlis kekszet.
No, és a lakcímigazoló kártyánk is megérkezett. December 4-én lett leadva, ideje volt már. Mehetek majd a héten, jövőhéten leadni egy-két helyre (ahova el is kell vinni, nem elég egy levél). Mondjuk most mondja a havazást, remélem azért lesznek enyhébb napok. Más dolog miatt nem is indulnék a városba....
Pár kép szilveszterről:

36

Hát igen, közben szülinapot is „tartottam”. Na, nem volt nagy buli, sőt, igazából semmi nem volt. Készült egy kis sütés nélküli torta, amit este meg is ettünk. Bendegúz meg hisztizett, hogy nem volt rajta gyertya, mert Ő el akarta fújni. No, hát majd nyáron fújhatja….

Ismét leesett a hó. Szeretem én a havat, olyan szép, meg a gyerekek is nagyon élvezik a szánkózást. De hogy eltakarítani nem egyszerű, az biztos. Nem is a lapátolással van gond, hanem azzal, hogy egyet megyek előre, kettőt hátra. Mivel a fiúk önállósítják magukat és hát ugrásra készen állok. De ez van a lakásban is, legalábbis a földszinten. Az emeleten már „megszokták”, hogy ha le van zárva a lépcső, akkor nem megyünk le. Viszont lent nyitott lépcsőnk van (vagy hogy is hívjam, csak az egyik részről van korlát), így mindig mászkálnának föl. Bendegúz már szépen megy le-föl, Merse is felmászik már, meg ha fogjuk a kezét, akkor lépeget is, de egyedül még azért veszélyes lenne neki. No, a hólapátolás is ilyen. Én lapátolok, Ők meg jönnek-mennek. Még az udvaron vannak, addig okés, de ha már kimennek az utcára, akkor én sem azzal törődök, hogy minél hamarabb végezzek, hanem azt figyelem, hogy a járdán maradjanak. Na, jó, ennyire nem vészes a helyzet, mert nem mennek ki az útra, csak hát megy a bohóckodás. Bendegúz leszórja Mersét hóval. Na, meg ma megszánkóztatta az öccsét, persze az egyik kanyarban lehuppant arccal előre Merse a hóba, hát azt az arcot kellett volna lefényképezni. Persze jött a sírás is. Általában délelőtt megyünk ki, hol a boltba sétálunk el, hol csak az udvaron játszunk, vagy a parkba megyünk ki. Aztán ebéd és alvás, legalábbis Mersének, majd délután még az időtől függ, hogy megyünk-e ki. Meg most a cipők vizességétől is. Bendegúznak egy téli cipője van, ami nem teljesen vízálló, így beázik. Egy nap alatt megszárad (este a radiátoron), de ha reggel vizes lesz, akkor délutánig nem mindig szárad meg. Most az enyhébb idő miatt csak délután 3-4 körül kezdtem el begyújtani és csak estig tüzeltünk, délelőtt meg elég volt az a 20 fok, amire lehűlt a lakás (esténként meg 24 körül van). Na, de majd nézni kell valami hótaposót is, a fene se tudja, meddig tart a havas telünk.

Esténként meg újabb mókázás van. Fürdés előtt le vannak csupaszítva a fiúk és megy a futkorászás a szobák között. Meg bebújnak Bende ágya alá és várják, hogy megkeressük őket. Nagyon tetszik nekik az egész, meg mi is jót szórakozunk.

És végre van internetünk is.... :-) 

01.06

Vasárnap van és megint egyedül vagyok a fiúkkal. Csongi elment segíteni egy baráti házaspárhoz, mert most költöznek. Azt hiszem, hosszú lesz a hét, megint. Holnap már hétfő. Amúgy minden okés, ma viszonylag szép idő van, délelőtt fociztunk az udvaron. Hogy milyen jó kimenni az udvarra. Ja, meg elgereblyéztük a vakondtúrásokat. Én már úgy várom, hogy tavasz legyen. De félek, hogy még csak ezután fog jönni az igazi tél. Tegnap elbicóztunk a holtághoz. Oda is sokat fogunk kijárni. Meg megnéztük a fürdőnél, milyen kis klassz élményfürdő épül a gyerekeknek (TősSellő néven). Nem értem, mikor mondják sokan, hogy innen menekülni kell. A szomszéd néni is, Ő is árulja a lakást (azt is megnéztük októberben), menne be a városba. Meg tényleg elég sok az eladó ház, de azt leszámítva, hogy ez falu és 25 km-re van a nagyvárostól, szerintem nincs vele semmi gond. Sőt, nekünk nagyon tetszik, elég jó helyen vettünk házat, terveink vannak, hogy alakítsuk úgy, hogy tényleg öröm legyen ide hazajönni. Mondjuk most még nekem nincs gondom, mert itthon vagyok, majd ha mennem kell vissza dolgozni, akkor visszatérek erre a témára. Szóval elbicóztunk a holtághoz, persze Bendegúz becsurrantott a gatyóba, nem bírta kivárni, hogy lekerüljön a gatyó, harisnya, így bepisilt. Meg Merse is nyűgös volt már a végén, úgyhogy nem kirándultunk nagyot. De majd tavasszal megyünk még, többször is. Csak legyen annyi szabadidőnk! J Meg aztán a jó időben lehet majd grillezni, szalonnát sütni is. Meg már nézem, hogy hova lehet majd veteményezni, egy kis konyhakertet kialakítani. No, meg a fiúknak egy kis játszós rész is kell az udvarra. Laci tatáéktól kapunk nagy traktorgumit, az lesz a homokozónk.

01.02.

Tegnap elmentünk sétálni ebéd előtt. Egy kicsit körbesétáltuk a környéket. Nem haladtunk messzire, mert babakocsink már nincs (még költözés előtt eladtuk), a bicómra még nincs felszerelve a gyerekülés (ugyanis kaptam egy használt bicót karácsonyra), úgyhogy gyalogosan megyünk ide-oda. Az út végén már fáradt volt Merse, meg Bendegúz is, hiszen azért előtte éjszaka igencsak sokáig fent voltak és hát keltünk azért reggel (viszonylag) időben. No, de a lényeg az, hogy Merse orra bukott. Volt sírás, meg látszott, hogy vérzett is a szája. Még most is le van horzsolva. Viszont tegnap észrevettem, hogy sokat piszkálja a nyelvével a fogait és hát észrevettem, hogy a felső fogából hiányzik egy kis darab. Sikeresen beütötte, mikor elesett. Most még várunk, de ha tovább törik, akkor megyünk fogorvoshoz. Hát mondom én, hogy vele több gondunk lesz majd, mint Bendegúzzal. A Luca napi ovis mulatságon is Bendegúz hátrahúzódott, nem mert sehova sem menni, míg az öccsét nem érdekelte, hogy nagyobbak vannak nála, meg fellökik, tulakodott előre. 

És úgy néz ki, hogy 14 hónaposan térünk át a napi egy alvásra. Szilveszter napján kezdtük el, hogy csak ebéd után tettük le, igaz, akkor be is aludt az evésbe. Aztán tegnap is megvártuk az ebédet, ma meg már könnyen vette, hogy csak ebéd után fektettem le. Sőt, még kettőkor alig akaródzott neki aludni, végül csak elringattam.

Bendegúz megkapta az ágyat, amit össze is szereltünk és hát már tegnap ott aludt. Igaz, Ő is nálunk kezdte, de végül kétszer jött át hozzánk, Mersével váltották egymást. Remélem hamar megszokja majd az új fekhelyet. Ez már felnőtt méretű, most a fél szoba tele van vele, de végülis még maradt hely. Tegnap felraktuk a csúzdát is, csúszkáltak jó párat, ki is fáradtak. Merse is megtanult szépen lecsúszni, a végén már állva akart lejönni. Aztán azt játszottuk, hogy elbújtunk az ágy alatt, Csongi meg keresett minket. Ma már olyat játszottunk, hogy Bende jött, hogy „na, hol van a kis öcsim? Merre bújkált el? A játszós szobában? A nagyszobában? Áááá, itt vagy” és örültek egymásnak, hogy megtalálta egyik a másikat. Aranyosak…

2013

Nos, már 2013-at írunk! Még mindig nincs netünk, de a héten már jön az üzletkötő és szerződni fogunk vele, remélhetőleg a hónap végére, vagy max. február elejére be is kötik. Tegnap odavoltunk a nagyvárosba szilveszterezni, elmentünk Marcell és szüleihez. Érdekesen indult az egész, mivel tudtuk, hogy délután megyünk, nem akartuk, hogy Merse csak kicsit aludjon, így elhúztuk az alvását ebéd utánra. Hát, ebédkor már igencsak beájult az asztalnál, de végül aludt jó másfél-két órát. Így háromkor felébredt és kibírta éjfélig! Persze Bendegúz sem akart aludni éppen nappal, így Ő elaludt a kocsiban, míg beértünk a faluból. Egy picit hagytuk még aludni, hogy Ő is bírja, meg is lett az eredménye. Ágiék is mondták, hogy Marci sem akart aludni, így éppen fürdették, mikor odaértünk, mert arra gondoltak, hogy majd biztos beájul Ő is. Hát, tévedtünk. A fiúk olyannyira bírták, hogy megvárták az óév búcsúztatót is. Még koccintottunk is. Voltak holtidők, mikor mind a hárman csendben elvoltak, de többnyire ment a fogócskázás, szaladgálás, ordibálás. Végül az éjféli koccintás után indultunk haza és hát nem kell mondanom, 200 méter sem kellett, hogy beájuljanak a fiúk. Itthon szépen ki tudtuk venni őket az autóból, Merse egyből vissza is aludt, Bendegúzzal volt gond, Ő nem akart a szobájában aludni, végül ott ragadt mellettünk. Végül Merse is átkerült hozzánk. Még jó, hogy nagyobb ágyunk lett. Összességében jó kis szilveszter volt. Meg is beszéltük Csongival, hogy jövőre hozzánk hívjuk el a barátainkat. 

De hogy írjak a fiúkról is. Sok változás ugyan nincs. Pár hete voltunk előjegyezve egy sebész orvoshoz, aki megnézte Bendegúz fütyijét, mert egy kicsit le volt tapadva. Szerencsére még aznap fellazította a bőrt. Először kapott egy kis kenőcsöt, bár nem tetszett neki, de legalább elérzéstelenítették. Fél óra múlva meg jöhetett a lazítás. A doki megjegyezte, hogy milyen szép kis pocakja van, biztos szereti a pocakját és megkérdezte, hogy szeretsz enni, igaz, mit szeretsz a legjobban? Erre Bende „ én anyát és apát szeretem a legjobban”! Még aznap kapott fájdalomcsillapítót, meg másnap még érezte, hogy fáj, de végülis azóta nem volt gond. Minden este figyelünk, hogy fürdetéskor hátrahúzzuk a bőrt, majd júniusban megyünk kontrollra.

Nemrég volt Bendegúznak fülgyulladása, de cseppentővel sikerült helyrehozni. Illetve a taknyosság szokott jelen lenni még. Hamar megszoktak az új helyen, Bende már tudja az új címet is mondani, hol lakunk. Azt mondja, szereti a házat és örül, hogy szépítgetjük. Mindig megkérdezi a telefonban a nagyszülőket, hogy mikor jönnek el a házunkba? Meg úgy általában mindenkit megkérdez. Ma kapni fog egy ágyat Bendegúz. Ugyanis, amit nekik vettünk, az nagy lett a szobájukban. Az emeleten van egy nagyszoba és két kicsi. A két kicsi szobába sajnos ha beraktuk volna az egy-egy ágyat, akkor szinte más nem is fért volna el (210*90-es), így mi összetoltuk és most az a mi ágyunk a nagyszobában. Ott viszont elveszik a bútor, még így is sok hely maradt (pedig van még két éjjeliszekrény, egy gardrób és egy szekrénysor).  Így elkezdtünk keresgélni még ágy ügyben. Már kinéztünk egy üzletben egy olyat, ami magasított, alul játszani lehet, kis függönnyel elválasztva, felül pedig az ágy van. Két lépcsőfok vezet fel. Végül találtunk egy olyat az egyik aukciós oldalon, hogy még csúzda is van hozzá. Végül meg is vettük. Ma fogja elhozni Csongi. Mondjuk, mire ezt a blogra teszem, már fel is lesz avatva. Hát, nem sokkal lesz kisebb, mint a mienk, de elméletileg a beugró részbe befér. Bár ott meg most Merse kiságya van. Na, de majd kitaláljuk a helyét.

Szeretik azt is, hogy van egy játszós szobájuk, tele játékokkal. Igazából én szerettem volna őket külön rakni, de nem akartunk akkora „traumát” okozni már eleve azzal is, hogy elköltözünk, aztán meg egyből különszobába kerülnek, úgyhogy maradt ez a variáció, hogy az egyik kisszoba az alvós, a másik meg a játszós. Meg a másik ok, amiért így döntöttünk, hogy a játszós szoba elég hideg, udvari oldal, ráadásul északi is, az ablak sem teljesen szigetel, úgyhogy ha nem fűtűnk egész éjszaka, ott lehűl a levegő elég hamar. A mi szobánk a legmelegebb, nemhiába vándorolnak át a fiúk éjszaka…

Jó testvérek amúgy, már amikor nem. Merse mindent eltanul, minden jót és minden rosszat, nem kell hozzá fél perc sem. Ha Bendegúz ugrál, Merse egyből utánozza. Karácsonykor Merse ott akart ülni, ahol Bende és Dari ült az asztalnál, nem számított, hogy alig ért fel az asztalhoz, de Ő is úgy akart enni, ahogy a nagyok. Nagyon aranyosak, mikor szeretgetik egymást, Merse megy és puszilgatná, persze Bende alig akarja hagyni. De Bende is imádja a kistesóját, már elnevezte csomó mindennek. Kisöregnek is hívja. Meg minket anyucimbinek, meg apucimbinek. Meg Merse ugye még mindig Mempimb, ezt a nevet Bendegúz adta neki.

Merse már fut-szalad, nem áll meg egy percre sem. Sokat bohóckodik, nagy kópé. Zsiványabb, mint a bátyja. Merészebb, vakmerőbb. Nem érdekli, hogy beszorul a lába valahova, újra bedugja. Kis akaratgombóc….

2012.12.31

Az év utolsó napja! Furcsa, hogy már megint eltelt egy esztendő! Ma megyünk be Marcellékhez és ott szilveszterezünk. Nem lesz nagy buli, hiszen Áginak még 18 nap van hátra, hogy megérkezzen a kislánya. De legalább Bendegúz és a nagy haverja, Marcell játszhatnak egy kicsit. Merse meg csatlakozik hozzájuk, mi meg majd készítünk vacsorát, meg koccintunk az új évre. Na, de az elmúlt napokról is essék szó! A karácsony jól telt, nálunk már 23-án reggel hozta az ajándékokat a Jézuska. Még szombaton feldíszítettük a fenyőfát. Idén nem vettünk igazi fenyőt, mivel tudtuk, hogy elutazunk az ünnepekre, így előkerült a műfenyő. Bendegúz volt a fő díszítő munkásunk, nagyon ügyesen feldíszítette! Volt is meglepődés reggel, mikor az ajándékok már a fa alatt várakoztak. Tőlünk legot kapott, meg matricás füzetet, Merse meg egy betonkeverő kisautót. Aznap délután el is indultunk a szüleinkhez, először Kati mamáéknál voltunk, ott aludtunk két napot. Ott is járt a Jézuska, a fiúk kaptak dömperes játékot, meg robotautót, meg állatos építőt (lego szerűség). Az ebéd is finom volt (mindenütt). 25-én Tibi tatáéknál voltunk ebéden (tesómék is ott voltak). A Jézuska ott se volt szűkmarkú, volt a fa alatt kézségfejlesztő jármű építő, meg rajztábla, meg teherautó, meg egy rendőrségi állomás (lego féleség).  26-án Laci tatáéknál voltunk, ide duplot hozott a Jézuska, meg egy hátitáskát, remélhetőleg szeptembertől már használni is fogja Bendegúz az oviba. Meg került még a fa alá egy békás játék, golyó összeszedegető. Meg betűs kockák egy kis gurulós tárolóban. Illetve egy olyan kis betonkeverő, amit mi is vettünk Mersének. Így legalább nem fognak veszekedni a fiúk, lesz egyforma autójuk (vagy mégis fognak veszekedni?). 27-én mentünk ki a dédikhez, onnan kifestőt kaptak, meg egy piros szamarat (egy fehér-szürke már volt itthon), olyan ugrálósat, úgyhogy ebből is szert tettek még egyre, így mindkettőre jut mostmár egy szamár! A dédiknél két napot voltunk, ott aludtunk, de ez is hamar eltelt és pénteken hazajöttünk. Furcsa érzés volt, de jó érzés volt IDE HAZAJÖNNI!

Az ajándékok, persze lemaradt róla pár dolog, de azt hiszem, nem panaszkodhatnak a fiúk:

Ez is egy jól sikerült kép, három generáció, Laci tata, Csongi, Bendegúz és Merse játszanak a békás játékkal:

A dédiéknél még körte és barackfát is ültettek: 

Nem írtam arról, hogy milyen mesés módon tettünk szert a beépíthető tűzhelyünkre. Most nem is fogok panaszkodni a Média Marktra, bár megtehetném, csak annyit írok, hogy a mi utánjárásunkkal  lett meg végül. Egy másik városba kellett elmenni érte, úgyhogy mozgósítottuk Feci-Bogi barátainkat, hogy legyenek a segítségünkre. Végül két napja került a házunkba, most tervezgetjük, hol legyen a végleges helyük. Van A és B variáció is, de egyenlőre csak ideiglenes helyet kapnak (gáztűhely és villanysütő), majd nyáron lesz átvezetékelve, addig meg eldöntjük, hol legyenek.

És akkor idénre ez az utolsó bejegyzésem, jövőre találkozunk (a héten már jön is az üzletkötő, hogy megkössük az internetet).

Boldog Új Évet Kívánunk: Bendegúz, Merse, Csongi és Angi

Falura költöztünk...

2012.12.19: Gondoltam, elkezdem már írni a gondolataim, ki tudja, mikor lesz netünk. Hát, nem vagyok könnyű helyzetbe. Mostanra érzem azt, hogy kezdek kijönni a gödörből. Oké, mi akartunk elköltözni, tény, hogy több a pozitívum, mint a negatívum, de mégse minden heppi. És most épp olyan hangulatban írom ezeket, hogy mégis jól érzem magam. Dec. 1-jén költöztünk el a nagyvárosból. 25 km-re jöttünk csak, nem a világ vége. Ez a falu több szempontból is elnyerte a tetszésünket, hiszen körbejártunk az évek alatt jó pár falut. Falun kerestünk házat, mert tudtuk, hogy a nagyvárosban lehetetlenség elcserélni a lakásunkat. És mi házat szerettünk volna. Nem nagyot, csak akkorát, hogy legyen egy kis kertünk. Pár éve kezdtük a keresést, körbejártuk a térség faluit, a város kültereit, volt, ami tetszett, de nem volt rá pénzünk. Aztán idén nyár elején jött az ötlet, hogy nézzünk itt is szét. Mivel itt van egy kis üdülőterület, Tőserdő, ami nagyon hasonlít Mártélyra, már egyből vonzó lett számunkra. Mártélyon ismerkedtünk meg, 2002-ben. Aztán elkezdtük a keresést, körbejártuk a falut és megnéztünk legalább 35 házat. Nyáron már majdnem sikerült egy szerződést aláírni, de az eladó fél nappal a szerződéskötés előtt elállt a cserétől. Akkor nagyon bánkódtunk, mert az a házikó is tetszett nagyon, bár féltünk is az egésztől. Aztán lett még egy kedves kis házikó, ami megtetszett, a tulajok reményt adtak azzal, hogy eljöttek megnézni a lakásunkat. De végül nem jött válasz, hogy érdekli-e őket a csere. Mi csak cserébe mentünk bele, bár ettől független hirdettük a lakásunkat. Végül egy októberi napon megnéztük ezt a sorházat. Amit már az ingatlankövzetítő meg akart mutatni nyár elején, de mi nem akartunk sorházat. Ha már falura költözünk, legyen külön házunk. Aztán eljöttünk, megnéztük, megnéztük a szomszéd sorházat is, meg még egyet. Meg aztán egy másik különálló házikót. Az ottani tulaj is eljött megnézni a lakásunkat, felajánlotta, hogy ha még fizetünk másfél milliót, mehet a csere. De nekünk nincs pénzünk erre, így vártunk. Végül a sorházi lakás tulaja felmérette a lakásunkat, de sajnos eléggé lehúzták az árát. Ennyiért mi tuti nem adnánk el, úgyhogy le is mondtunk arról, hogy elcseréli velünk, de végül csak belement. Vasárnap este tudtuk meg a hírt, hogy mehet  a csere, így kedden már alá is írtuk a szerződést. Addig senkinek sem szóltunk róla. Nov. 13-án írtuk alá a szerződést. Én alig vártam már, hogy újra lássam a házikónkat, hiszen csak egyszer láttuk addig, egyből méregettem, majd otthon variáltam a bútorokat. Végül eljött a költözés napja is. Egész jól sikerült átpakolni, két hét alatt dobozoltam be, pár autóval fordult Csongi is, illetve apósomék jöttek el és két teherautóval fordultunk, míg elhoztunk majdnem mindent. Még azután fordultunk párat, illetve kitakarítottuk a lakást is, úgy adtuk át a kulcsokat. Hát nem volt egyszerű, két gyerekkel elköltözni. És még lehet, hogy a neheze hátravan.

Az első pár nap nehéz volt, nem találtam a helyem, nem találtam a dolgokat, minden dobozban volt, nem tudtam, mit hova tegyek. Figyelni kellett arra, hogy a fiúk ne essenek le a lépcsőről, meg egyáltalán, nekik is új volt minden.  Hétfőtől Csongi dolgozni ment, így egész nap egyedül maradtam a fiúkkal. Ez nem újdonság, de mégis olyan helyen kezdtük ezt újra, ahol nem ismerünk senkit. Az első héten elintéztem a dokik átírását, gyerekorvos, háziorvos, aztán az új címünket is megigényeltem. A polgármesteri hivatalba négyszer mentem, mire végeztem. Ebből talán kettő az én hibám, egy, mert nem volt nálam Csongi lakcím igazolója, anélkül nem tudták elfogadni, a másik meg, hogy csütörtökön ügyfélfogadási nap van, na, ezt nem néztem. De kétszer várakoztunk hiába, mert jött az ebédidő, én meg nem akartam ott időzni órákra a fiúkkal. Még szerencse, hogy itt van a közelben. Minden.

Aztán jött a dugulás. Oké, gondoltam, házba költöztünk, hát jönnek a gondok. De hogy nem bírt ki még pár napot. Feljött minden trutyi az alsó wc-be, hogy milyen gusztustalan volt, hiába mostam fel, ha a fenti fürdőszobából lejött minden. Ha mostam, ha fürödtünk. Úgyhogy készenlétben volt a felmosó. Jött is a vizes, pumpával megoldotta a dolgot, csakhogy másnap újra feljött a trutyi. Három napot kellett várni a vizesre, mire hétvégén megnézte és kiderült, hogy az emésztőbe belefészkelte magát a tuja gyökere. Szerencsére sikerült idejében kihúzni, úgyhogy azóta minden okés. Kopp-kopp-kopp. Én fertőtlenítettem a mosdót és ezen a téren most minden rendben.

Aztán a fűtés miatt is aggódtam, mert először csak gázzal fűtöttünk. Kiszámoltam, hogy öt nap alatt elhasználtunk kb. 10 ezer forintnyi gázat. Hát, gondoltam magamban, ez nagyon jó lesz, ha jön a végszámla, kijön egy hónapban 60 ezer és még nem is volt hőség bent és fagy kint. Úgyhogy elindítottuk a vegyes tüzelésű kazánt. Tudni kell, hogy a lakásban nem laktak már tíz éve. Minden télen fűtötték 10 fokra a lakást, de a vegyes tüzelésű kazánt nem indították el már jó pár éve. Na, megpróbáltuk és ment és azóta is azzal fűtűnk. Azt hiszem, csak a meleg víz miatt fogyott azóta a gáz.

És innentől lett szebb minden. Vagyis úgy összességében lett szebb minden. Érdekes, tegnap , ahogy lementem begyújtani és kiléptem a teraszról és ráláttam a művelődési ház melletti parkra, gondoltam azt, hogy ennél jobb helyet nem is találhattunk volna. Ettől független vannak még aggódásaim, de remélem meg fogjuk oldani. Egyenlőre „gond” az is, hogy nem ismerek senkit. Még a nagyvárosba úgy költöztem, hogy már Csonginak voltak ismerősei, majd jött a munkahely és ott megismertem jó pár embert, itt még nem látok sok esélyt, hogy barátkozzak. Remélhetőleg felveszik Bendét oviba és akkor majd jobban tudok ismerkedni, meg tavasszal, ha megyünk a játszótérre. Az is itt van a házunk mögött.

Amúgy meg már voltunk az ovi Luca napi mulatságán is. Kicsit késtünk, de elmentünk megnézni, a fiúk is jól érezték magukat. Másnap meg elmentünk az örömgálára. Holnap meg látvány disznóvágás lesz, majd vacsora és szombaton meg karácsonyi ünnepség. Mindez a házunk mögött, a műv. háznál. Igaz, mire ezt a blogra felrakom, már bőven elmúlnak az ünnepek, de most van egy kis szusszanatnyi időm ezeket leírni.

Összességében leírhatom, hogy sírtam is már amiatt, hogy eljöttünk, de aztán újra gondoltam az egészet és rájöttem, hogy ezzel csak nyerünk.  A város nincs messze, mi csendes kis falut kaptunk cserébe, kis kerttel, nagy házzal.

Pár kép az elmúlt egy hónapból!

Huncut Merse, már tudja, hogy kell csízelni:

Itt pedig a falu fenyőfáját díszítik Ők is: 

Merse is elkezdte inni a tejet (tejitalt), már az esti szertartás része lett (ezzel pedig csökkent a szopizás száma, mostmár csak egy-kettő éjszakai szopi maradt). 

És a feldíszített kis fenyőfánk: 

Gyerekszáj

Pár szösszenet:
Vasárnap este néztünk egy ismeretterjesztő műsort, melyben gnúk is voltak, de ezt Bende nem bírta kimondani, csak így: gúú, núú. Én kijavítottam, hogy tudja helyesen mondani, erre Ő: "Anya, maradjál csendben, meg szeretném mondani az igazamat! "

Ma elmentünk a zöldségeshez, meg a kisboltba, mikor jöttünk vissza, az oviban a gyerekek játszottak az udvaron. Persze a kerítés mellett is, ahol mi sétálgattunk. Odajött egy kisfiú és mondta, hogy nézzétek, milyen baba! Bendegúzra nézett éppen. Már gondolkoztam is, hogy majd elterelem a figyelmét Bendének, hogy a tesójára mondták, de nem szólt semmit. Viszont egy óra múlva itthon játék közben megszólalt:
B: "Én nem vagyok baba, hanem fiú!"
Egyből vettem a lapot, így én megkérdeztem:
Én: De a tesódra mondták, nem?
B: "Nem"
Én: De megbántottak ezzel?
B: "Nem, mert kerítés volt. Nem bántottak meg."
Én (kis vigyorgás után): Rosszul esett, hogy ezt mondták?
B: "Igen, mert én nagyfiú vagyok már!"
Hát, nem is gondoltam volna, hogy észrevette, hogy rá mondta a kisfiú és ezzel egy kicsit a lelkébe is tiport....

A héten átköltözünk az új helyre, már a fél lakást átvittük, még hátravan pár kisebb doboz, zsák, meg a szekrények és ágyak. Jaj, de furcsa is lesz majd szombaton ott aludni. Várjuk is (meg nem is).
Egy kép a bejáratról, meg a retro sapkás Bendegúzról:

És egy kép a lépcsőről: 

Azt hiszem, az első egy hét arról fog szólni, hogy megtanulják a fiúk ennek a lépcsőnek a használatát...
A dobozok kipakolása meg várhat! :-)

Gyerekszáj

Most, hogy pakolgatom az iratokat, megtaláltam egy papírfecnit, Bende mondatait vetettem rá...

Jó pár hete sétáltunk valahova és hát én nem győztem kivárni, hogy utolérjen végre bennünket a nagyfiunk, hát rászóltam, hogy haladjon, erre Ő: "Nem látod a lábamat, hogy sétálok?"

Én: "Csinálni kellett volna levest!"
Bende: "De már ennyi, lemaradtál róla!"

Bendegúz az öccséhez: "Ennyi legyen belőled! Szedjed össze Merse magadat!"

Egy jóízű ebéd elfogyasztása után a véleménye Bendegúznak: "Egyszerűen finom lett!"

Ültünk az autóban és már kezdett sötétedni, mire Bende megszólalt: "Nem látom a szént!", nem értettük, így rákérdeztünk, mit? Erre Ő: "a szént". Ilyenkor próbáljuk vele körülírni a szót, hátha megértjük, általában beválik. Erre Ő elkezd mutogatni, mintha fénykardozna. Ekkor jöttünk rá, hogy a szén, az a fény....

És akkor visszatérhetek a pakolgatásra...

Költözés...

Azt hiszem, idén már nem nagyon fogok jönni blogolni. Egyszerű az oka, elköltözünk. A harmadik emeleti lakás helyett lesz egy kertes kis sorház, amibe beköltözünk, előreláthatólag december elején. Lassan kezdek majd dobozolni és szervezni a következő két hétvégét (ez a hétvége még szabad), hogy sikeresen "letudjuk" ezt is. Hát nem lesz egyszerű, az biztos, de tudtuk, hogy nem maradunk itt sokáig. Vagyis reméltük, hogy sikerül egy adás-vétel hamarosan, és most sikerült is. Már nyáron majdnem költöztünk, csak a szerződéskötés előtt fél nappal az eladó visszamondta a cserét, most megvártuk az aláírást és már tudom mondani, hogy három hét és az új helyen leszünk! Egy nagyközséget választottunk, innen nem messze. Senki ismerősünk nincs, de hát itt se volt, mikor elköltöztünk a szüleinktől. Nem nagy távolság ám a nagyváros és a nagyközség között az út. A két szobás lakásunkat sikerült elcserélni egy 2+2 szobás emeletes sorházra. A fiúk mehetnek is külön szobába. Lesz egy kis kertünk is, a központ nincs messze, az iskola, óvoda sem. Sőt, még bölcsi is működik!
Ma már felhívtam az ovijukat, hátha januárban Bendegúz már tudna kezdeni. Hát, nem vidítottak fel. Akik most voltak három évesek nyáron, már nem fértek be a csoportba, csak az idősebbek. Megnéztem a honlapjukat, elmletileg 150 gyerek van, szóval nem kicsi közösség. Azután felhívtam a bölcsödét, majd januárban kell bemennem személyesen és megbeszéljük, hogy mit lehetne tenni arra a fél évre. Sokat nem ígért, úgyhogy most ott tartunk, hogy lehet, csak jövő ősszel lesz óvodás Bendegúz. Na, mindegy. Reméljük, hogy lesz valami.
Ezt leszámítva telnek a napjaink. A fiúk egyre jobban összecsiszolódnak, megy a bohóckodás rendesen. Merse mindent eltanul Bendegúztól, a jót is és a rosszat is. Néha a falra mászok tőlük.... Zajlik az Élet!
Mivel nem tudom még, mikor lesz internetünk, meg egyáltalán, hogy rendezkedünk be, ezért nem is tudom, mikor tudok majd jönni. De számításaim szerint idén már nem. Úgyhogy legközelebb már az új helyről fogok jelentkezni! Addig pedig dobozolunk, mókázunk, költözünk, kipakolunk, éljük az életünket....