Vasárnap este néztünk egy ismeretterjesztő műsort, melyben gnúk is voltak, de ezt Bende nem bírta kimondani, csak így: gúú, núú. Én kijavítottam, hogy tudja helyesen mondani, erre Ő: "Anya, maradjál csendben, meg szeretném mondani az igazamat! "
Ma elmentünk a zöldségeshez, meg a kisboltba, mikor jöttünk vissza, az oviban a gyerekek játszottak az udvaron. Persze a kerítés mellett is, ahol mi sétálgattunk. Odajött egy kisfiú és mondta, hogy nézzétek, milyen baba! Bendegúzra nézett éppen. Már gondolkoztam is, hogy majd elterelem a figyelmét Bendének, hogy a tesójára mondták, de nem szólt semmit. Viszont egy óra múlva itthon játék közben megszólalt:
B: "Én nem vagyok baba, hanem fiú!"
Egyből vettem a lapot, így én megkérdeztem:
Én: De a tesódra mondták, nem?
B: "Nem"
Én: De megbántottak ezzel?
B: "Nem, mert kerítés volt. Nem bántottak meg."
Én (kis vigyorgás után): Rosszul esett, hogy ezt mondták?
B: "Igen, mert én nagyfiú vagyok már!"
Hát, nem is gondoltam volna, hogy észrevette, hogy rá mondta a kisfiú és ezzel egy kicsit a lelkébe is tiport....
A héten átköltözünk az új helyre, már a fél lakást átvittük, még hátravan pár kisebb doboz, zsák, meg a szekrények és ágyak. Jaj, de furcsa is lesz majd szombaton ott aludni. Várjuk is (meg nem is).
Egy kép a bejáratról, meg a retro sapkás Bendegúzról:
És egy kép a lépcsőről:
A dobozok kipakolása meg várhat! :-)
A Mikulásnak is írjátok meg az új címet, nehogy máshova vigye a csomagot! :)
VálaszTörlésReméljük megtalál így is! :-)
VálaszTörlés