2013

Nos, már 2013-at írunk! Még mindig nincs netünk, de a héten már jön az üzletkötő és szerződni fogunk vele, remélhetőleg a hónap végére, vagy max. február elejére be is kötik. Tegnap odavoltunk a nagyvárosba szilveszterezni, elmentünk Marcell és szüleihez. Érdekesen indult az egész, mivel tudtuk, hogy délután megyünk, nem akartuk, hogy Merse csak kicsit aludjon, így elhúztuk az alvását ebéd utánra. Hát, ebédkor már igencsak beájult az asztalnál, de végül aludt jó másfél-két órát. Így háromkor felébredt és kibírta éjfélig! Persze Bendegúz sem akart aludni éppen nappal, így Ő elaludt a kocsiban, míg beértünk a faluból. Egy picit hagytuk még aludni, hogy Ő is bírja, meg is lett az eredménye. Ágiék is mondták, hogy Marci sem akart aludni, így éppen fürdették, mikor odaértünk, mert arra gondoltak, hogy majd biztos beájul Ő is. Hát, tévedtünk. A fiúk olyannyira bírták, hogy megvárták az óév búcsúztatót is. Még koccintottunk is. Voltak holtidők, mikor mind a hárman csendben elvoltak, de többnyire ment a fogócskázás, szaladgálás, ordibálás. Végül az éjféli koccintás után indultunk haza és hát nem kell mondanom, 200 méter sem kellett, hogy beájuljanak a fiúk. Itthon szépen ki tudtuk venni őket az autóból, Merse egyből vissza is aludt, Bendegúzzal volt gond, Ő nem akart a szobájában aludni, végül ott ragadt mellettünk. Végül Merse is átkerült hozzánk. Még jó, hogy nagyobb ágyunk lett. Összességében jó kis szilveszter volt. Meg is beszéltük Csongival, hogy jövőre hozzánk hívjuk el a barátainkat. 

De hogy írjak a fiúkról is. Sok változás ugyan nincs. Pár hete voltunk előjegyezve egy sebész orvoshoz, aki megnézte Bendegúz fütyijét, mert egy kicsit le volt tapadva. Szerencsére még aznap fellazította a bőrt. Először kapott egy kis kenőcsöt, bár nem tetszett neki, de legalább elérzéstelenítették. Fél óra múlva meg jöhetett a lazítás. A doki megjegyezte, hogy milyen szép kis pocakja van, biztos szereti a pocakját és megkérdezte, hogy szeretsz enni, igaz, mit szeretsz a legjobban? Erre Bende „ én anyát és apát szeretem a legjobban”! Még aznap kapott fájdalomcsillapítót, meg másnap még érezte, hogy fáj, de végülis azóta nem volt gond. Minden este figyelünk, hogy fürdetéskor hátrahúzzuk a bőrt, majd júniusban megyünk kontrollra.

Nemrég volt Bendegúznak fülgyulladása, de cseppentővel sikerült helyrehozni. Illetve a taknyosság szokott jelen lenni még. Hamar megszoktak az új helyen, Bende már tudja az új címet is mondani, hol lakunk. Azt mondja, szereti a házat és örül, hogy szépítgetjük. Mindig megkérdezi a telefonban a nagyszülőket, hogy mikor jönnek el a házunkba? Meg úgy általában mindenkit megkérdez. Ma kapni fog egy ágyat Bendegúz. Ugyanis, amit nekik vettünk, az nagy lett a szobájukban. Az emeleten van egy nagyszoba és két kicsi. A két kicsi szobába sajnos ha beraktuk volna az egy-egy ágyat, akkor szinte más nem is fért volna el (210*90-es), így mi összetoltuk és most az a mi ágyunk a nagyszobában. Ott viszont elveszik a bútor, még így is sok hely maradt (pedig van még két éjjeliszekrény, egy gardrób és egy szekrénysor).  Így elkezdtünk keresgélni még ágy ügyben. Már kinéztünk egy üzletben egy olyat, ami magasított, alul játszani lehet, kis függönnyel elválasztva, felül pedig az ágy van. Két lépcsőfok vezet fel. Végül találtunk egy olyat az egyik aukciós oldalon, hogy még csúzda is van hozzá. Végül meg is vettük. Ma fogja elhozni Csongi. Mondjuk, mire ezt a blogra teszem, már fel is lesz avatva. Hát, nem sokkal lesz kisebb, mint a mienk, de elméletileg a beugró részbe befér. Bár ott meg most Merse kiságya van. Na, de majd kitaláljuk a helyét.

Szeretik azt is, hogy van egy játszós szobájuk, tele játékokkal. Igazából én szerettem volna őket külön rakni, de nem akartunk akkora „traumát” okozni már eleve azzal is, hogy elköltözünk, aztán meg egyből különszobába kerülnek, úgyhogy maradt ez a variáció, hogy az egyik kisszoba az alvós, a másik meg a játszós. Meg a másik ok, amiért így döntöttünk, hogy a játszós szoba elég hideg, udvari oldal, ráadásul északi is, az ablak sem teljesen szigetel, úgyhogy ha nem fűtűnk egész éjszaka, ott lehűl a levegő elég hamar. A mi szobánk a legmelegebb, nemhiába vándorolnak át a fiúk éjszaka…

Jó testvérek amúgy, már amikor nem. Merse mindent eltanul, minden jót és minden rosszat, nem kell hozzá fél perc sem. Ha Bendegúz ugrál, Merse egyből utánozza. Karácsonykor Merse ott akart ülni, ahol Bende és Dari ült az asztalnál, nem számított, hogy alig ért fel az asztalhoz, de Ő is úgy akart enni, ahogy a nagyok. Nagyon aranyosak, mikor szeretgetik egymást, Merse megy és puszilgatná, persze Bende alig akarja hagyni. De Bende is imádja a kistesóját, már elnevezte csomó mindennek. Kisöregnek is hívja. Meg minket anyucimbinek, meg apucimbinek. Meg Merse ugye még mindig Mempimb, ezt a nevet Bendegúz adta neki.

Merse már fut-szalad, nem áll meg egy percre sem. Sokat bohóckodik, nagy kópé. Zsiványabb, mint a bátyja. Merészebb, vakmerőbb. Nem érdekli, hogy beszorul a lába valahova, újra bedugja. Kis akaratgombóc….