2012.12.31

Az év utolsó napja! Furcsa, hogy már megint eltelt egy esztendő! Ma megyünk be Marcellékhez és ott szilveszterezünk. Nem lesz nagy buli, hiszen Áginak még 18 nap van hátra, hogy megérkezzen a kislánya. De legalább Bendegúz és a nagy haverja, Marcell játszhatnak egy kicsit. Merse meg csatlakozik hozzájuk, mi meg majd készítünk vacsorát, meg koccintunk az új évre. Na, de az elmúlt napokról is essék szó! A karácsony jól telt, nálunk már 23-án reggel hozta az ajándékokat a Jézuska. Még szombaton feldíszítettük a fenyőfát. Idén nem vettünk igazi fenyőt, mivel tudtuk, hogy elutazunk az ünnepekre, így előkerült a műfenyő. Bendegúz volt a fő díszítő munkásunk, nagyon ügyesen feldíszítette! Volt is meglepődés reggel, mikor az ajándékok már a fa alatt várakoztak. Tőlünk legot kapott, meg matricás füzetet, Merse meg egy betonkeverő kisautót. Aznap délután el is indultunk a szüleinkhez, először Kati mamáéknál voltunk, ott aludtunk két napot. Ott is járt a Jézuska, a fiúk kaptak dömperes játékot, meg robotautót, meg állatos építőt (lego szerűség). Az ebéd is finom volt (mindenütt). 25-én Tibi tatáéknál voltunk ebéden (tesómék is ott voltak). A Jézuska ott se volt szűkmarkú, volt a fa alatt kézségfejlesztő jármű építő, meg rajztábla, meg teherautó, meg egy rendőrségi állomás (lego féleség).  26-án Laci tatáéknál voltunk, ide duplot hozott a Jézuska, meg egy hátitáskát, remélhetőleg szeptembertől már használni is fogja Bendegúz az oviba. Meg került még a fa alá egy békás játék, golyó összeszedegető. Meg betűs kockák egy kis gurulós tárolóban. Illetve egy olyan kis betonkeverő, amit mi is vettünk Mersének. Így legalább nem fognak veszekedni a fiúk, lesz egyforma autójuk (vagy mégis fognak veszekedni?). 27-én mentünk ki a dédikhez, onnan kifestőt kaptak, meg egy piros szamarat (egy fehér-szürke már volt itthon), olyan ugrálósat, úgyhogy ebből is szert tettek még egyre, így mindkettőre jut mostmár egy szamár! A dédiknél két napot voltunk, ott aludtunk, de ez is hamar eltelt és pénteken hazajöttünk. Furcsa érzés volt, de jó érzés volt IDE HAZAJÖNNI!

Az ajándékok, persze lemaradt róla pár dolog, de azt hiszem, nem panaszkodhatnak a fiúk:

Ez is egy jól sikerült kép, három generáció, Laci tata, Csongi, Bendegúz és Merse játszanak a békás játékkal:

A dédiéknél még körte és barackfát is ültettek: 

Nem írtam arról, hogy milyen mesés módon tettünk szert a beépíthető tűzhelyünkre. Most nem is fogok panaszkodni a Média Marktra, bár megtehetném, csak annyit írok, hogy a mi utánjárásunkkal  lett meg végül. Egy másik városba kellett elmenni érte, úgyhogy mozgósítottuk Feci-Bogi barátainkat, hogy legyenek a segítségünkre. Végül két napja került a házunkba, most tervezgetjük, hol legyen a végleges helyük. Van A és B variáció is, de egyenlőre csak ideiglenes helyet kapnak (gáztűhely és villanysütő), majd nyáron lesz átvezetékelve, addig meg eldöntjük, hol legyenek.

És akkor idénre ez az utolsó bejegyzésem, jövőre találkozunk (a héten már jön is az üzletkötő, hogy megkössük az internetet).

Boldog Új Évet Kívánunk: Bendegúz, Merse, Csongi és Angi

Falura költöztünk...

2012.12.19: Gondoltam, elkezdem már írni a gondolataim, ki tudja, mikor lesz netünk. Hát, nem vagyok könnyű helyzetbe. Mostanra érzem azt, hogy kezdek kijönni a gödörből. Oké, mi akartunk elköltözni, tény, hogy több a pozitívum, mint a negatívum, de mégse minden heppi. És most épp olyan hangulatban írom ezeket, hogy mégis jól érzem magam. Dec. 1-jén költöztünk el a nagyvárosból. 25 km-re jöttünk csak, nem a világ vége. Ez a falu több szempontból is elnyerte a tetszésünket, hiszen körbejártunk az évek alatt jó pár falut. Falun kerestünk házat, mert tudtuk, hogy a nagyvárosban lehetetlenség elcserélni a lakásunkat. És mi házat szerettünk volna. Nem nagyot, csak akkorát, hogy legyen egy kis kertünk. Pár éve kezdtük a keresést, körbejártuk a térség faluit, a város kültereit, volt, ami tetszett, de nem volt rá pénzünk. Aztán idén nyár elején jött az ötlet, hogy nézzünk itt is szét. Mivel itt van egy kis üdülőterület, Tőserdő, ami nagyon hasonlít Mártélyra, már egyből vonzó lett számunkra. Mártélyon ismerkedtünk meg, 2002-ben. Aztán elkezdtük a keresést, körbejártuk a falut és megnéztünk legalább 35 házat. Nyáron már majdnem sikerült egy szerződést aláírni, de az eladó fél nappal a szerződéskötés előtt elállt a cserétől. Akkor nagyon bánkódtunk, mert az a házikó is tetszett nagyon, bár féltünk is az egésztől. Aztán lett még egy kedves kis házikó, ami megtetszett, a tulajok reményt adtak azzal, hogy eljöttek megnézni a lakásunkat. De végül nem jött válasz, hogy érdekli-e őket a csere. Mi csak cserébe mentünk bele, bár ettől független hirdettük a lakásunkat. Végül egy októberi napon megnéztük ezt a sorházat. Amit már az ingatlankövzetítő meg akart mutatni nyár elején, de mi nem akartunk sorházat. Ha már falura költözünk, legyen külön házunk. Aztán eljöttünk, megnéztük, megnéztük a szomszéd sorházat is, meg még egyet. Meg aztán egy másik különálló házikót. Az ottani tulaj is eljött megnézni a lakásunkat, felajánlotta, hogy ha még fizetünk másfél milliót, mehet a csere. De nekünk nincs pénzünk erre, így vártunk. Végül a sorházi lakás tulaja felmérette a lakásunkat, de sajnos eléggé lehúzták az árát. Ennyiért mi tuti nem adnánk el, úgyhogy le is mondtunk arról, hogy elcseréli velünk, de végül csak belement. Vasárnap este tudtuk meg a hírt, hogy mehet  a csere, így kedden már alá is írtuk a szerződést. Addig senkinek sem szóltunk róla. Nov. 13-án írtuk alá a szerződést. Én alig vártam már, hogy újra lássam a házikónkat, hiszen csak egyszer láttuk addig, egyből méregettem, majd otthon variáltam a bútorokat. Végül eljött a költözés napja is. Egész jól sikerült átpakolni, két hét alatt dobozoltam be, pár autóval fordult Csongi is, illetve apósomék jöttek el és két teherautóval fordultunk, míg elhoztunk majdnem mindent. Még azután fordultunk párat, illetve kitakarítottuk a lakást is, úgy adtuk át a kulcsokat. Hát nem volt egyszerű, két gyerekkel elköltözni. És még lehet, hogy a neheze hátravan.

Az első pár nap nehéz volt, nem találtam a helyem, nem találtam a dolgokat, minden dobozban volt, nem tudtam, mit hova tegyek. Figyelni kellett arra, hogy a fiúk ne essenek le a lépcsőről, meg egyáltalán, nekik is új volt minden.  Hétfőtől Csongi dolgozni ment, így egész nap egyedül maradtam a fiúkkal. Ez nem újdonság, de mégis olyan helyen kezdtük ezt újra, ahol nem ismerünk senkit. Az első héten elintéztem a dokik átírását, gyerekorvos, háziorvos, aztán az új címünket is megigényeltem. A polgármesteri hivatalba négyszer mentem, mire végeztem. Ebből talán kettő az én hibám, egy, mert nem volt nálam Csongi lakcím igazolója, anélkül nem tudták elfogadni, a másik meg, hogy csütörtökön ügyfélfogadási nap van, na, ezt nem néztem. De kétszer várakoztunk hiába, mert jött az ebédidő, én meg nem akartam ott időzni órákra a fiúkkal. Még szerencse, hogy itt van a közelben. Minden.

Aztán jött a dugulás. Oké, gondoltam, házba költöztünk, hát jönnek a gondok. De hogy nem bírt ki még pár napot. Feljött minden trutyi az alsó wc-be, hogy milyen gusztustalan volt, hiába mostam fel, ha a fenti fürdőszobából lejött minden. Ha mostam, ha fürödtünk. Úgyhogy készenlétben volt a felmosó. Jött is a vizes, pumpával megoldotta a dolgot, csakhogy másnap újra feljött a trutyi. Három napot kellett várni a vizesre, mire hétvégén megnézte és kiderült, hogy az emésztőbe belefészkelte magát a tuja gyökere. Szerencsére sikerült idejében kihúzni, úgyhogy azóta minden okés. Kopp-kopp-kopp. Én fertőtlenítettem a mosdót és ezen a téren most minden rendben.

Aztán a fűtés miatt is aggódtam, mert először csak gázzal fűtöttünk. Kiszámoltam, hogy öt nap alatt elhasználtunk kb. 10 ezer forintnyi gázat. Hát, gondoltam magamban, ez nagyon jó lesz, ha jön a végszámla, kijön egy hónapban 60 ezer és még nem is volt hőség bent és fagy kint. Úgyhogy elindítottuk a vegyes tüzelésű kazánt. Tudni kell, hogy a lakásban nem laktak már tíz éve. Minden télen fűtötték 10 fokra a lakást, de a vegyes tüzelésű kazánt nem indították el már jó pár éve. Na, megpróbáltuk és ment és azóta is azzal fűtűnk. Azt hiszem, csak a meleg víz miatt fogyott azóta a gáz.

És innentől lett szebb minden. Vagyis úgy összességében lett szebb minden. Érdekes, tegnap , ahogy lementem begyújtani és kiléptem a teraszról és ráláttam a művelődési ház melletti parkra, gondoltam azt, hogy ennél jobb helyet nem is találhattunk volna. Ettől független vannak még aggódásaim, de remélem meg fogjuk oldani. Egyenlőre „gond” az is, hogy nem ismerek senkit. Még a nagyvárosba úgy költöztem, hogy már Csonginak voltak ismerősei, majd jött a munkahely és ott megismertem jó pár embert, itt még nem látok sok esélyt, hogy barátkozzak. Remélhetőleg felveszik Bendét oviba és akkor majd jobban tudok ismerkedni, meg tavasszal, ha megyünk a játszótérre. Az is itt van a házunk mögött.

Amúgy meg már voltunk az ovi Luca napi mulatságán is. Kicsit késtünk, de elmentünk megnézni, a fiúk is jól érezték magukat. Másnap meg elmentünk az örömgálára. Holnap meg látvány disznóvágás lesz, majd vacsora és szombaton meg karácsonyi ünnepség. Mindez a házunk mögött, a műv. háznál. Igaz, mire ezt a blogra felrakom, már bőven elmúlnak az ünnepek, de most van egy kis szusszanatnyi időm ezeket leírni.

Összességében leírhatom, hogy sírtam is már amiatt, hogy eljöttünk, de aztán újra gondoltam az egészet és rájöttem, hogy ezzel csak nyerünk.  A város nincs messze, mi csendes kis falut kaptunk cserébe, kis kerttel, nagy házzal.

Pár kép az elmúlt egy hónapból!

Huncut Merse, már tudja, hogy kell csízelni:

Itt pedig a falu fenyőfáját díszítik Ők is: 

Merse is elkezdte inni a tejet (tejitalt), már az esti szertartás része lett (ezzel pedig csökkent a szopizás száma, mostmár csak egy-kettő éjszakai szopi maradt). 

És a feldíszített kis fenyőfánk: 

Gyerekszáj

Pár szösszenet:
Vasárnap este néztünk egy ismeretterjesztő műsort, melyben gnúk is voltak, de ezt Bende nem bírta kimondani, csak így: gúú, núú. Én kijavítottam, hogy tudja helyesen mondani, erre Ő: "Anya, maradjál csendben, meg szeretném mondani az igazamat! "

Ma elmentünk a zöldségeshez, meg a kisboltba, mikor jöttünk vissza, az oviban a gyerekek játszottak az udvaron. Persze a kerítés mellett is, ahol mi sétálgattunk. Odajött egy kisfiú és mondta, hogy nézzétek, milyen baba! Bendegúzra nézett éppen. Már gondolkoztam is, hogy majd elterelem a figyelmét Bendének, hogy a tesójára mondták, de nem szólt semmit. Viszont egy óra múlva itthon játék közben megszólalt:
B: "Én nem vagyok baba, hanem fiú!"
Egyből vettem a lapot, így én megkérdeztem:
Én: De a tesódra mondták, nem?
B: "Nem"
Én: De megbántottak ezzel?
B: "Nem, mert kerítés volt. Nem bántottak meg."
Én (kis vigyorgás után): Rosszul esett, hogy ezt mondták?
B: "Igen, mert én nagyfiú vagyok már!"
Hát, nem is gondoltam volna, hogy észrevette, hogy rá mondta a kisfiú és ezzel egy kicsit a lelkébe is tiport....

A héten átköltözünk az új helyre, már a fél lakást átvittük, még hátravan pár kisebb doboz, zsák, meg a szekrények és ágyak. Jaj, de furcsa is lesz majd szombaton ott aludni. Várjuk is (meg nem is).
Egy kép a bejáratról, meg a retro sapkás Bendegúzról:

És egy kép a lépcsőről: 

Azt hiszem, az első egy hét arról fog szólni, hogy megtanulják a fiúk ennek a lépcsőnek a használatát...
A dobozok kipakolása meg várhat! :-)

Gyerekszáj

Most, hogy pakolgatom az iratokat, megtaláltam egy papírfecnit, Bende mondatait vetettem rá...

Jó pár hete sétáltunk valahova és hát én nem győztem kivárni, hogy utolérjen végre bennünket a nagyfiunk, hát rászóltam, hogy haladjon, erre Ő: "Nem látod a lábamat, hogy sétálok?"

Én: "Csinálni kellett volna levest!"
Bende: "De már ennyi, lemaradtál róla!"

Bendegúz az öccséhez: "Ennyi legyen belőled! Szedjed össze Merse magadat!"

Egy jóízű ebéd elfogyasztása után a véleménye Bendegúznak: "Egyszerűen finom lett!"

Ültünk az autóban és már kezdett sötétedni, mire Bende megszólalt: "Nem látom a szént!", nem értettük, így rákérdeztünk, mit? Erre Ő: "a szént". Ilyenkor próbáljuk vele körülírni a szót, hátha megértjük, általában beválik. Erre Ő elkezd mutogatni, mintha fénykardozna. Ekkor jöttünk rá, hogy a szén, az a fény....

És akkor visszatérhetek a pakolgatásra...

Költözés...

Azt hiszem, idén már nem nagyon fogok jönni blogolni. Egyszerű az oka, elköltözünk. A harmadik emeleti lakás helyett lesz egy kertes kis sorház, amibe beköltözünk, előreláthatólag december elején. Lassan kezdek majd dobozolni és szervezni a következő két hétvégét (ez a hétvége még szabad), hogy sikeresen "letudjuk" ezt is. Hát nem lesz egyszerű, az biztos, de tudtuk, hogy nem maradunk itt sokáig. Vagyis reméltük, hogy sikerül egy adás-vétel hamarosan, és most sikerült is. Már nyáron majdnem költöztünk, csak a szerződéskötés előtt fél nappal az eladó visszamondta a cserét, most megvártuk az aláírást és már tudom mondani, hogy három hét és az új helyen leszünk! Egy nagyközséget választottunk, innen nem messze. Senki ismerősünk nincs, de hát itt se volt, mikor elköltöztünk a szüleinktől. Nem nagy távolság ám a nagyváros és a nagyközség között az út. A két szobás lakásunkat sikerült elcserélni egy 2+2 szobás emeletes sorházra. A fiúk mehetnek is külön szobába. Lesz egy kis kertünk is, a központ nincs messze, az iskola, óvoda sem. Sőt, még bölcsi is működik!
Ma már felhívtam az ovijukat, hátha januárban Bendegúz már tudna kezdeni. Hát, nem vidítottak fel. Akik most voltak három évesek nyáron, már nem fértek be a csoportba, csak az idősebbek. Megnéztem a honlapjukat, elmletileg 150 gyerek van, szóval nem kicsi közösség. Azután felhívtam a bölcsödét, majd januárban kell bemennem személyesen és megbeszéljük, hogy mit lehetne tenni arra a fél évre. Sokat nem ígért, úgyhogy most ott tartunk, hogy lehet, csak jövő ősszel lesz óvodás Bendegúz. Na, mindegy. Reméljük, hogy lesz valami.
Ezt leszámítva telnek a napjaink. A fiúk egyre jobban összecsiszolódnak, megy a bohóckodás rendesen. Merse mindent eltanul Bendegúztól, a jót is és a rosszat is. Néha a falra mászok tőlük.... Zajlik az Élet!
Mivel nem tudom még, mikor lesz internetünk, meg egyáltalán, hogy rendezkedünk be, ezért nem is tudom, mikor tudok majd jönni. De számításaim szerint idén már nem. Úgyhogy legközelebb már az új helyről fogok jelentkezni! Addig pedig dobozolunk, mókázunk, költözünk, kipakolunk, éljük az életünket....

Merse Manó egy éves lett!!!

Szülinap előtt...

Jövök egy picit, Merse most alszik be, Bendegúz pedig mesét néz. Az ebéd készül, én meg pótolom az elmaradást. Nehéz lesz...
Pár nap és itt van Merse első szülinapja. Gyorsan eltelt ez az egy év. Még gyorsabban, mint Bendénél. Hihetetlen, hogy már egy éves, kis formás fiatalember a kistesó is. Pár hónapja még olyan kis védtelen, esetlen volt, most meg már megy a saját lábán, vigyorog, gagyarászik, rosszalkodik, huncutkodik. Tanul a bátyótól, jót és rosszat is...

Elmaradtam a múltkori dalolás-festegetés beszámolóval is. A dalolásra nem mentünk végül, mert lebetegedtek, vagyis éppen már kijöttek a takonykórból, de szerdán már mehettünk a festegetésre. Hát, hogy kinek tetszett jobban, nem tudom. Bendegúz meglépett és kiment a többi bölcsishez is játszani az udvarra. Én meg próbáltam mindkét gyereket terelgetni. Volt azért festegetés is. A kézlenyomatukat el is hoztam. Meg a ruhán is megmaradt a festék, bár mosható, de érdekes módon Merse felsőjéből nem jött ki.
Aztán voltunk az oromhegyesi búcsúban is. Tetszett mindkét fiúnak. Volt körhintázás, lovaglás, ugrálóvár, meg a bazársor. Kaptak a fiúk búcsúfiára valót, vettünk is traktort, kombájnt, meg egy mellényt Bendegúznak és most egyforma mellényük van, mivel két éve is kapott egy ugyanolyat, csak ugye kissebbet. De az most jó Mersére. Még ma-holnap használják is, aztán nyilván előkerülnek a téli kabátok is, ha már jön ez a jó idő.
Holnap megint megyünk a szülőkhöz haza, pár napot otthon leszünk. Én még nem tudom, mikor készítem el a szülinapi tortáját Mersének, mert biztosan kap a nagyszülőktől is. Bendegúz amúgy meg már nagyon segédkezne tortasütésben. Főleg, hogy most kedvenc műsora lett a TLC-n futó Carlo sütödéje, mindig mondja, hogy kapcsoljuk be a tortakészítő műsort. És most jönnek a kívánságok, hogy süssünk dinós tortát, meg ne csak kerek torta legyen, meg legyen ilyen, legyen olyan. Már az "egyszerű" kis vonatos tortám se jó neki. :-) Na, de meglátjuk még, mit sütünk jövőhéten....
Hát most ennyit! Szép napot mindenkinek!

Egy éve...

Ma jót mosolyogtam az egy évvel ezelőtti blog bejegyzésemen....
"...És az álomról is írjak, ma azt álmodtam, hogy szültem, bár a
pocakom megvolt és a névválasztás után, még becéztem is. Szóval lányom
született és a Loretta Miretta nevet kapta, aztán mondtam Csonginak, hogy a
Mirettát vegyük előrébb, mert Loretta van a baráti társaságban. Meg így tudom
Mimizni és ekkor megsimogattam a pocakom. A múltkor meg ugye azt álmodtam, hogy
a Zille név helyett a születendő lányomnak a Zselyke nevet adtuk. Hogy jelent-e
valamit? Meglátjuk. Ági barátnőm mondta, hogy az egyik ismerősük Petit vártak,
két uh-n is azt mondták, hogy fiúk lesz, végül Kitti született. Mondjuk nálunk
minden uh-n azt mondták, hogy fiunk lesz, ennek ellenére meglátjuk. Fiúval
számolunk, aztán mindegy, hogy ki lakozik a pocakban, csak egészséges legyen,
ne legyen bajunk szüléskor se és legalább olyan könnyű és gyors szülésünk
legyen, mint a bátyóval volt."
A Mimi majdnem bevált, mert Mersét Memizzük...
És legalább olyan gyors és könnyű szülésem volt, mint Bendegúzzal.... Ha lesz harmadik, az még gyorsabb lesz :-)

Gyerekszáj

Úgy látszik, mostanában csak erre van időm....

Mostanában (sajnos) a nap végére már türelmetlenebb vagyok a fiúkkal, főleg, mikor Bendegúz nem akar szót fogadni. Tegnap este is, mikor már többszöri rászólás után sem akart szót fogadni, így a negyedszeri rászólás alkalmával szinte kiabáltam rá, hogy fejezd be, erre Ő:
"Anya, nem hangosan szólunk, hanem lassítani kell!"

És ahogyan az öccsét hívja mostanában: "Gyere kisöregöm!"

Gyerekszáj

Ez nagyon friss, mai:
A napi klotyómanó etetés közben, ahogy ül a wc-n Bende, én meg előtte üldögélek és dúdolászok neki, megszólal:
"-Anya, ne énekeljél! Te nem vagy lány! Nem hosszú a hajad! Te csak anya vagy!"

Aztán, ahogy gyors papírra vetettem ezt a pár mondatot, még folytatta:

"-Anya, engemet is leírsz?" És elkezd énekelni, hogy "A, B, C, A... Meg a Memit is leírod? Hogy labdázik?"

Hát igen, mindent fel kell jegyezni!

Szeretem, mikor azt mondja nagy komolyan, hogy "Anya, van egy ötletem!" És elkezdi mondani....

Megtaláltam egy papírfecnit, valamikor ilyen is volt:

"Hallottam zizegni hasamban a motort, mikor Anya volt a hasamban!"

És még egy, ahogy melegítem a mikróban a joghurtot (torokfájáskor):
"A hűtő lemelegítette?"

Telnek a napok

Elég gyorsan! Én meg alig tudok jönni írni, mert ha a gyerekek fent vannak, akkor nem lehet netezni. Legalábbis olyat nem, amihez kicsit "gondolkodni" kellene. Az írás ilyen, legalábbis nekem. Vagy legalábbis ahhoz kell egy kis nyugalom, hogy írni tudjak. És most van. Csongi elvitte a fiúkat a játszótérre. Igaz, én a takarítás közepén tartok, de majd a blog írás után befejezem. Úgyis volt két napja már takarítva, csak gondoltam, ha már ilyen üres a lakás, felporszívózok már még egyszer, így hétvégén nem kell.
Szóval a fiúk tele vannak energiával. Bendegúz túlontúl is. Most nézelődöm, milyen programokra mehetnénk, vagy akár egy családi napközibe elvinni pár napra egy héten, mert én "kevésnek" érzem magam. Holnap megyünk a könyvtárba mondókázni, hétfőn dalolászni egy csanába (családi napközi), szerdán meg pacázdázni (festegetni), de mivel viszem mindkét fiút, nem tudom még, hogy milyen lesz. A dalolás még oké, de hogy festegetni hogy fognak majd? Hát meglátjuk.
Mivel itthon nem sokmindent lehet csinálni, ha Merse fent van, így unatkozik Bende. Rajzolni, dominózni (papírból van), memóriakártyázni (az is papírból van) nem lehet, csak akkor, ha Merse alszik, mert ő meg még mindig megrág mindent. Mondjuk javul már e téren, mert először megnézni, aztán rám néz (vagy nem), aztán én rá szólok, hogy nem szabad rágcsálni és néha megfogadja a tanácsom, néha nem. De a ceruzákat is kóstolná. Hát ilyen ez, majdcsak jobb lesz. Autózni lehet, de a vasutat már nem lehet kirakni, mert tesóka szétszedi, Bendegúz meg nagyon zokon veszi. Ráadásul, ha alszik Merse, akkor kezdek én is főzni, mert egyébként most elég bújós lett.
A napokban meg még bújósabb, mert beteg lett. Szeptember harmadik hetét kezdtük és másodjára esett bele valamibe, pedig nem is járnak közösségbe, csak a játszótérre. Igaz, oda meg olyan gyerekek mentek most, akik azért vannak ott, mert nem járnak oviba, mert betegek. Hát ez van, erősödik az immunrendszerük, csak félek, hogy az ovi/bölcsi kezdés sem lesz jövőre zökkenőmentes. Szóval szept. elején megfáztak, most meg Mersének tüszős torokgyulladása van. Bendegúz még nem beteg, remélem nem is lesz az. Mondjuk már Merse is kifele jön belőle, a kedve is jobb, nem is bújós már annyira. Azért a ma estét még megvárjuk, hogy holnap tényleg megyünk-e mondókázni, az majd reggel kiderül. Én sem szívesen vinném betegen, bár szerintem már lassan meg is gyógyul.
A járást tökélyre fejlesztette már, a lakásban mindenhol állva közlekedik. Bendegúz meg lökdösi (meg néha rugdossa, meg harapdálja, na, ezért is szeretném elvinni csanába, hátha jobban lefoglalják). Biztos azt gondolja most Bende, hogy hoho, hát már jár az öcsém, akkor gyerünk.
De ne csak negatívumot írjak róluk, amúgy nagyon szeretik egymást. Ha az egyik még nem ébred fel reggel, akkor megy a másik és ott bújik körülötte. Mondjuk Bendét nehezebb felébreszteni, mint Mersét, mivel Ő még sokminden neszre felébred. Az alvás amúgy olyan, mint volt. Bendegúz már a kiságyában alszik, de néha odahívja az apját éjszaka (volt, hogy háromszor is), igaz, tegnap, vagyis ma hajnalban köztünk kötött ki, de már vagy három hete nem volt ilyen. Mersét nem szeretném kiszoktatni, viszont most csak az anyatej volt a fő tápláléka és hát bújósabb is volt, így most Ő is ott ragadt mellettem. De visszatérünk a kiságyhoz, vagyis, hogy Ő is ott aludjon.
Hát tömören ennyit, még van egy bő órám, hogy tegyek-vegyek, meg pihenjek, aztán jönnek haza a fiúk....

Merse első önálló lépései!

Hú, jól eltelt az idő ismét... Mentségemre legyen szólva, hogy elmentünk három napra a Balatonra, aztán meg voltunk ismét a dédiknél, meg utána még a szüleinknél maradtunk egy hetet. Vagyis én a fiúkkal, Csongi meg hazajött dolgozni. Most pár napja rázódunk vissza az itthonlétbe.

Képekkel majd jövök, de most egy videót szeretnék megosztani veletek! Ugye Merse Manó már fél éves kora óta álldogál és mászik és jön-megy a maga módján. Voltunk neurológián is, ahol megjegyezte a doktornő, hogy nincs gond, korábban fog elindulni, mint az "átlag". Bár Bendegúz is az átlagnál hamarabb indult, mert egy éves koruk után indulnak el a gyerekek, Ő meg 11,5 hónapos volt. Na, Merse most múlt 10 hónapos és ma el is kezdte:

Egy hét "otthonlét"

Hazajöttünk a mamázásból-tatázásból. Egy hétig voltunk otthon. Most Kati mamáéknál aludtunk, mert Csongi szervízelte az autónkat. Mivel rejtett gondok is előjöttek a csütörtöki hazaindulás helyett csak szombaton tudtunk jönni. Terveztük a 19-22-ig tartó balatoni kirándulást is, de ez most átkerült 22-24 közé. Megyünk szerdán Zamárdiba. Kíváncsi vagyok, Mersének hogy fog tetszeni. Bendegúznak tuti fog, abban nincs kétség.....

Szóval egy hetet töltöttünk otthon, a fiúk estére mindig maszatosak voltak és mivel Dari nagybácsival játszottak, így hárman fürödtek a kádban. Nem írom le, de fekete volt a víz utánuk. Az udvar és a kintlét nagyon bejött nekik, néha kimaradt Bendének a nappali alvása is, de olyankor hamarabb elaludt este.

Pár kép beszéljen még helyettem:

Egy kis hagyma pakolás-segítés:

Játszótereztünk is:

Motoroznak a nagyok:

Figyel (és tanul):

Utazott:

Alagút:

Csongi is a három fiú:

Felügyelik a tüzet:

Fürdés, Bende irányítja a tesót....

Oda figyelj Merse:

- Tudod, mit fogunk csinálni, Bende?

- Tudom!

- Na, mit?

- Mondjad el!!!

Amikor a motoros újságját lapozgatta: "Az robogó, azon nem szabad menni, mert tökéletesen nem jó! Csak azon, a nagymotoron!"

Holnap megyünk egy kicsit mamázni, tatázni, ott leszünk pár napot! És utána lehet, elmegyünk a Balatonra is pár napra, úgy néz ki, a házassági évfordulónk körül még jó idő lesz, így lemegyünk pancsolni egy kicsit....

Baba jelelés

Van nekem egy kedves ismerősöm, akitől kaptam egy "pakli" babajelelős kártyát. És hát elkezdtük használni Mersével. No, meg Bendegúzzal is, mivel Ő már tudja, hogy mit szeretnék, így könnyebben meg is tanulja a jeleket.

Igazából már Bendével is jártunk jelelős foglalkozásra (a baba jelbeszédről itt olvashattok!), a könyvtárban a mondókázás az volt, hiszen a kezünkkel is beszéltünk, mondókáztunk. Most tudatosabban foglalkozok ezzel és próbálom Mersét megtanítani egy-két jelre. A lényege ugye az lenne, hogy amíg nem beszél, addig a jelekkel ki tudja fejezni magát. Ha sír, el tudja mondani, miért, ha enni-inni kér, akkor eljeleli. Egyenlőre két jelet tud már. Bár az első jelben nem voltam biztos, de mostanra, ha kérem, mutassa az anyát, akkor mutatja. Két hete kezdte ezt csinálni, amikor otthon voltunk a szülőknél. Mivel apukámnak nagyon tetszett, Ő is csinálta, Merse meg folytatta (de Memi kezdte). Akkor azt hittem, csak "hülyéskedik", de végül rájöttem, hogy csak utánzott. Mivel az anya jel úgy néz ki, hogy az állunkhoz rakjuk a nyitott tenyerünket, ezt próbálta leutánozni.

Tegnapelőtt meg megörültem, hogy tapsolt, de ez pedig a "még" jel lenne. Kérek még, játszunk még. Ezt úgy jeleljük, hogy a kezünket (az ujjainkat összeérintve) össze-összeütjük, mintha körmöst kapnánk. Hát nem teljesen utánozza ugyanúgy a jeleket, de kivehető azért:

És ma 9 hónapja, hogy már négyen vagyunk!

Gyerekszáj

Bendegúz beszólásai:

"Anya, úgy tűnik, nem tudok pályát csinálni.... ügyetlen vagyok. "

Valamelyik nap, mikor beágyaztunk és hát nem igazán akart segíteni és leteremtettem, ezt mondta: "Anya, pánikszerű a hangod!". Azután kijöttem a szobából és hallottam, hogy durmogja az öccsének: "Nem hagyom annyiban, anyának pánikszerű a hangja!".

Egyik kedvenc mesefilmje a Mézengúz és hát részleteket ad elő belőle. "Méhek leszünk, vagy kulcstartók? Kulcstartó marad"....

Minden napra van valami újdonság, meg rosszaság. A fiúk egyre többet játszanak el egymással, olyan jó őket nézni, hogy ilyen jó testvérek. Remélem ilyenek is maradnak mindig....

képek

Na, az elmaradt képek, nézzük csak szépen (sorjában)!

Ez a kép Szegeden készült, amikor Laci tatáékkal a hídi vásárban voltunk. Nagyon ügyesen pónilovagolt!

És akkor jönnek a szülinapos képek. Itt a torta, amit Laci tatáéknál kaptak a fiúk:

Majd a hétvégén megünnepeltük a baráti társasággal is. Oda sütöttem Bendének egy vonatos tortát. Persze a szülinapjára szerettem volna elkészíteni, de a 15 dkg cukor helyett sót raktam bele és hát hirtelen felindulásomban nem készítettem neki aznapra. De pár nap múlva újrapróbálkoztam. A másikat pedig Tibi tatáéktól kapták, vagyis Bendegúz is kapott egy tortát, de azt végül nem sikerült lefotózni...

A vonatos torta:

Kati mamáéknál is készült torta, íme:

A körbelevő gyümiket, ahogy eszegette Bendegúz, befogta az ujját, sőt, még a szemöldökét is:

És akkor jöjjenek az egyéb képek, itt együtt pancsoltunk:

Egy kép Dari nagybácsiról is, mert olyan jókat tudnak játszani együtt (lassan Merse is bekapcsolódhat a játékba):

Krétáztak:

Merse megkóstolt egy autót, amiről lekopott a szín, meg is van, miért...

És még egy "trendi" kép, kalocsai mintás:

Vendégségben volt nálunk Vanda baba (meg szülei), 5 héttel fiatalabb Mersénél, ment a hülyéskedés, Bendegúz volt a fővezér! Szaladgált egyik-szobából a másikba, persze a két csöpp meg mászott utána. Aztán bebújtak az asztal alá is (mostanában ez a kedvenc játéka Bendének, persze az öccse is mászik utána). Itt Vanda épp egy sikítást nyomott le Mersének:

Itt meg várják Bendegúzt, aki "bikázva" jött végül:

Merse már szalad is a bátyja elől, Vanda meg csak figyel:

Valamelyik nap, nyilván még szerdán, mikor már kezdett beteg lenni Merse és a játszótéren nem sikerült kipihennie magát, végül rajtam aludt be a hordozóba. Én meg így főztem az ebédet. Szerencsére Bendegúzra figyelt a szomszéd asszony, aki Mártonnal lent maradt...

És a szülinapra kapott roller, azaz rollerezés:

És Merse, ahogy "jeleli" az anya jelet (mert tanulgatjuk a babajeleket rendületlenül!):

3 éves státusz Bendegúznak és egy kis vírus Mersének

Kicsit elmaradva, mert hát ugye nem is voltunk itthon. De kedden elmentünk a védőnénihez. Volt mérés, Bendegúz jelenleg 17,9 kg és 99 cm. Kellett pár feladatot is megoldania, mint pl. egylábon állni, ahogy a gólyák szoktak. Aztán megmutatni, hogy mi hol található magán (has, popsi, orr, ilyenek), meg a falon lévő mintákat kellett felismernie. A védőnő észrevette (mi is már), hogy az F betűt nem tudja kiejteni szépen, de erre azt mondta, hogy nincs gond, az óvoda nagycsoportjában foglalkoznak ilyennel. Amúgy érdekes, mert az R betű meg nagyon megy neki. Az F-nél az az aranyos, mikor bemegy a kisboltba és kér egy pufit, persze az eladó mindig hecceli, hogy hát adja akkor a puszit neki, mert ugye úgy sikerül kimondani Bendének, hogy kérek egy puszit....

Tegnapelőtt délután belázasodott Merse, először a fogára gyanakodtunk, mert kettő is be van durranva neki, ráadásul az egyik már hetek óta, olyan, mintha áttörte volna az ínyét, de mégsem. Mindenesetre szerdán este kapott viburcol kúpot, amitől jót is aludt hajnal egyig, de mivel meleg volt, mértük a hőjét és hát lázas volt, jött a lázcsillapítás. Tegnap pedig elvittem a helyettes doktornőhöz, mert a mi dokink jelenleg szabin van. Vírusos torokgyulladása van, herpeszes sebbel, egyenlőre panadol kúrát kap (napi 3*5ml), ha nem múlik utána sem, akkor kapni fog antibiotikumot. Illetve, ha nagyon magas, akkor kúppal is csillapítani kell a lázat. Tegnap még hűtőfürdőztek is a fiúk. Mivel Bendegúz is belekéredzkedett a kádba, így együtt pancsoltak. Csak remélni tudom, hogy nem fogja elkapni. Amúgy jókedvű a kiskrapek, csak többet nyűgös és többet alszik napközben. Pedig már szépen haladtunk a nappali két alvással, most azért kicsit borul megint a napirend. Tegnap még délután hatkor is bealudt, természetesen este tízig fent volt azután....

Legközelebb képekkel jövök!

Újra itthon

Két hét után...

Már vártam, azért mégis igaz a mondás, miszerint mindenütt, jó, de legjobb otthon! Gondolom sokan vannak így ezzel. Ma ráadásul hétfő van, így most visszaszokunk a régi kerékvágásba. Szombattól szoktatjuk Mersét a napi két alvásra (eddig háromszor aludt, reggel fél 9 körül egy fél órát, ebéd után egy nagyobbat, majd még négy után egy fél órácskát, most áttértünk a délelőtti 1 órás alvásra 10 óra körül, meg a délutáni 2-3 közötti alvásra, remélhetőleg itt másfél órákat alszik). Hát eléggé fárad már 9 körül, meg nyűgös, de ez a harmadik nap és eddig sikerült elhúzni az alvásidőt. Ebéd után is nyűgösködik, de végül tök jót játszunk. Most 3/4 3-kor aludt el. Az első éjszaka csak kettőször ébredt fel, viszont ma reggelre legalább négyszer, de nem vonok még le semmilyen következtetést, meglátjuk, milyen alvó lesz egy hét múlva. Így a nappali szopizások is változni fognak, de ezt még ki kell gondoljam, hogy alakuljon. Az étvágya szerencsére jó, szombat este 9,58 kg-ot mértünk. Egyre ügyesebben eszik már, a krumpli és répát már csak villával töröm át neki, illetve fél üveges kaját is megeszik együltő helyében (ez nálunk nagy szó ám!). Próbálok úgy főzni, hogy a mi ebédünkből egyen, bár van még fagyasztva egy-két adag menüje (cékla, husi, ilyenek), meg bébikaja is van, de azt sem szeretném, hogy csak az én főztömet egye meg, vagy csak a bébikaját, így néha kap abból is (főleg olyat, amit én nem főzök, pl. marhahúsos), szóval haladunk ezzel is.

Bendegúz meg nagy kópé már, három éves múlt, ugyebár. Megünnepeltük a szülinapját, ismét volt torta mindenhol, Laci tatáéknál, Kati mamáéknál, Tibi tatáéknál, sőt, kint voltunk a dédiknél is és Mari is készített a fiúknak. Mindenütt jól érezte magát, ismét aludt egyet Laci tatáéknál és Kati mamáéknál is. Itt Dari nagybátyjával megint volt egy kis balesetük, összeütköztek és hát Bende szája felrepedt, Dari feje meg bedagadt. De öt perc múlva már ment a hülyéskedés megint.

Volt egy buli is, ahova elhívtam Csonginak meglepetésként két gyerekkori barátját (négyből ketten jöttek el), elbeszélgettek. Meg voltak még ott régi ismerőseink is, gyerekekkel, így volt játszópajtása Bendének és Mersének is! Meg kemencében sütöttünk kenyérlángost, meg pizzát, meg tepsis-húsos krumplit. Finom volt. Meg beszélgettünk és fürdőztünk egy jót. Bendegúz is most tér vissza a szokásos rutinhoz, a nagyiknál nem nagyon akart aludni napközben, most ezt is bepótolja, mert szombaton több, mint három órát aludt.

Holnap megyünk a három éves státuszra is a védőnőhöz. Meg a héten még a bőrgyógyászatra kell visszamenni, Mersének és nekem is kontrollra kell menjünk. Jövőhéten meg hasi uh-ra Mersével ismét. És elméletileg más egyéb orvosi vizsgálat nincs is, remélhetőleg nem is lesz beteg egyik sem...

3 éves lett...

Kánikula

Meleg van, nagyon meleg. A lakásban már 30 fok. Mondjuk még örülhetünk is neki, hogy csak ennyi. Zárószint, klíma nélkül. A kisszobában van csak redőny, a nagyban sötétítünk plédekkel, meg az erkélyen bambuszrolóval. Én nem nagyon bírom már, de ahogy hallom, másnál sem jobb a helyzet. Korán reggel megyünk le, meg este később. Napközben meg pancsolnak a fiúk a kádban:

Eddig nem fürödtek még együtt, de most kipróbáltam, nagyon élvezik a pancsolást a kádban. A kismedencéjükben már pancsolhattak.

Olyan jó testvérek, úgy szeretik egymást. Egyre jobb már a helyzet, Bendegúz keresi, ha lerakom (mint most is, anya, hova tetted Memit?), ha játszani kell, akkor megy a hülyéskedés, néha felveszi, ezt nem szeretem, de hát a nagy és ügyes bátyóka gondosan figyel az öcsikéjére. Azért vannak rosszabb pillanatai is Bendegúznak, néha nagyon ki tudja húzni a gyufát, de hát gyerek. Én meg a meleg miatt kicsit idegesebb vagyok és ingerültebb.

Most szombaton ismét megyünk a nagyikhoz, illetve még dédiékhez is, Oromhegyesre. Jó idő lesz, úgy néztem az időképen! Nem fogunk fázni. Lesz program is, rendesen. Ugye jön a dupla szülinap, Bendegúz három éves lesz, Csongi meg harminc. Jövőhéten szombaton tartunk egy kis baráti összejövetelt, kis sütögetéssel (pizza, kenyérlángos, grill, még kitaláljuk addig). És én még maradok egy hetet a fiúkkal ismét.

Ebben a hőségben sem tudok nagyon koncentrálni, mit is írjak, most alszik Merse, viszont Bendegúz mesét szeretne olvasni, úgyhogy megyek is. Majd a szülinap után jövök!

Aranyköpések

Ismét összegyűjtöttem párat az elmúlt hetekből!

- Mostanában ugyebár fagyizunk és hát a vanília Bendének vanilali lett.

- Az aszisztens néni pedig aszincencen néni.

- Valamelyik nap odajött hozzám és kérte a kezem, és ezt mondta: "Csapol bele, jó munkát végeztünk!"

- Kérem gyorsan a sapkámat, mert meg fog hidegülni a fejem!

- A neked úgy hangzik, hogy tégednek, a veled pedig tégeddel!

- "A tóparton nem villámzik" = hullámzik

- "Anya, képzeld el mit néztem! A virágokat! Te gondold el!"

- Mivel Mersét etetem, így néha Bendegúz is azt kéri, hogy adogassam neki a falatost. Mondom neki, egyet a babának, egyet a mamának. Erre Ő, Te nem vagy mama!

- Doktor Bende rendel: Sálojtson (sóhajtson)!

És egy utolsó mára, levette Merse sapiját, magára rakta és ezt mondta: Anya, bámulatos vagyok!

Egy hét

Múlthéten otthon voltunk, vagyis én mentem a fiúkkal, Csongi itthon maradt és próbált haladni az ajtók festésével. A fürdőszoba ajtó lefestve, a wc és konyhaajtó lecsiszolva, még a két szobaajtó vár csiszolásra és ezeket kellene lefesteni. Meg azután az ajtókereteket is, mert besárgultak a négy év alatt. Pedig nem is cigizünk. Azután még a garázst is ki kellene festeni, meg lassan a lakást is át kellene festeni, meg még van egy-két dolog, ami várat magára, mert nem úgy haladunk már két gyerekkel, mint ahogy azt szeretnénk.

Mi hazamentünk a nagyiékhoz. Első nap Kati mamáéknál voltunk, ahol Bendegúz és Dari nagybátyja nagyon jókat játszottak. Sőt, egyre rosszabbak már együtt. Délután pancsoltak is, ahol Bendegúz a nagy rohangálásban beverte a fejét az ablak párkányba, hát lett szép nagyo dudor, meg sírás, meg vérzett is. Figyeltem a reakcióit, de mivel 10 perc után már menni akart vissza pancsolni, meg utána se volt baja, így remélem meg is ússzuk ennyivel. A seb még mindig ott van a kutacsa körül. Mivel nem aludt napközben, este kidőlt mellettem. Merse is viszonylag jót aludt.

Kedden anyukámékkal voltunk, de délután átmentünk Laci tatáékhoz és Bendegúzt ott is hagytam két éjszakára, így nekem csak egy gyerekkel kellett letudnom az esti rutint. Nem is volt baj, mert hétfő este Merse nem volt meg senkinél (meg a hét további napján is elég anyás volt, de hát most eljött ez az idő is, ahogy Bendénél is volt ilyen korszak). Szóval hétfőn gyorsan kellett lefürdetnem Bendét, de szerencsére utána minden stimmelt már mindkettő fiúnál. Merse jöhetett hozzám, Bendegúz meg elaludt a nagyágyban.

Szerdán Laci tatáéknál voltunk, kimentünk a tanyára és fürdőztünk a nagy medencében. Merse is, Bende is. Nagyon tetszett nekik. Sajnos képet nem készítettünk, mert ez valamiért elmaradt, de majd legközelebb! Bende elviselné a medencét a mi lakásunkban is, az biztos. Kis vizibolha még mindig.

Csütörtökön meglátogattam két barátnőmet, ahol összeeresztettük a gyerekeinket, így öten jól elvoltak a skacok.

Aznap este pedig kivittem Bendét Kati mamáékhoz aludni, hát, le is fárasztották a gyerekek a felnőtteket. Pénteken hajnal ötkor riadót fújtak, úgyhogy eléggé elfáradtak már délelőtt. Mivel egész héten kánikula volt, de péntekre jött a lehűlés, így haza is jöttünk. Legalább Bendegúz is aludt és Merse is egy nagyobbat a kocsiban. Sőt, Merse végig aludta, Bende meg kétszer ébredt rosszul, úgyhogy volt negyed-negyed óra hisztizés még.

Júliusban is csinálunk egy ilyen hetet, mert az ajtók festése is jobban halad, ha nem vagyunk itthon, meg a fiúk is elvannak a családdal legalább. Nyaralni most úgysem megyünk, max. majd augusztusban a Balatonra egy hétvégére, de nagyobb utat nem terveztünk.

Vasárnap megint voltunk Tősfürdőn, fürdőztünk egyet, jól éreztük magunkat.

Merse is birtokba veszi már a bébimedencét:

Egy kis pihi

Holnap reggel hazamegyek a fiúkkal a szüleinkhez. Csongit itthon hagyjuk, egyrészt dolgozik, másrészt pedig az ajtókat szeretné lefesteni. És mivel mostanában úgyis reggeltől-estig bent van, így nem lesz gond, ha nem vagyunk itthon. Aztán a fiúk is biztos örülnek majd az egész napos kintlétben. Igaz, jön a kánikula, de majd csak találunk valami jó kis programot. Viszem a kis medencét, meg megyünk majd játszózni is, meg hát ugye nagyizhatnak mindenhol a gyerekek.

Tegnap elmentünk egy fürdőbe. Nincs sok medence, de Bendegúznak pont elég is volt. Két gyerekmedence, egy hidegvizes medence, meg egy termálvizes medence található Tőserdőn. Tavaly itt ünnepeltük meg Bendegúz két éves szülinapját, aztán rá pár napra ki is jött a szájfertőzése. Remélem, most elkerül bennünket minden ilyesmi. Mersének is nagyon tetszett a fürdőzés, meg utána a meztelenkedés... Pár kép róluk:

És tegnap vettem észre, hogy kibújt a felső foga is Mersének, illetve be van dagadva a másik felső is...