Tejserkentés

Próbálkozom a tejserkentéssel, hogy minél tovább tudjuk majd húzni az anyatejes táplálást. Először elkezdtem a laktoherb teát inni, nem vettem észre változást. Több, mint egy hete iszogatom a karamalz malátaitalt és már megkóstoltam az ízesített holstein söröket is (Bambi: tényleg finomak). Hogy most ettől-e, de úgy veszem észre, hogy a délelőtt folyamán tudok fejni pár milit. Mondjuk, hozzátartozik az egészhez, hogy mostmár ritkábban szopizik Bende, így lehet, hogy inkább emiatt sikerül reggelente kifejnem. Reggel, meg kora délután csak egy ciciből eszik, így a másikat kifejem, mert nagyon sok idő telne el a következő szopizáshoz, de estére már mindkettőt oda kell adnom, mert kiürülnek. Nemrég vettem 5 db 50ml-s folyadéktartót és már elhasználtam az utolsót is, illetve a jégkocka-tartó is tele van, úgyhogy tegnap fogtam magam, nanduba vágtam Bendét és bementem a városba, hogy beszerezzek újabb tejtartókat. Egyébként ezt vizelethez szokták adni, mert a tejtartó az 125ml-s, meg 250 ml-s, de nekem az elég nagy, mert örülök, ha egy 50 ml-t el tudok tenni naponta. Mondjuk tegnap már 80 ml-t kifejtem, ez rekord volt. És sajnos csak 4 db-ot tudtam hazahozni a tartóból, mert ennyi volt az üzletben. Na, mindegy, elvagyok egy darabig, majd a hétvégén megint keresek valamit. Szóval a deles ebéd után bebuszoztunk Bendével. Először úgy terveztem, hogy csak lemegyünk sétálni, mert kíváncsi voltam, hogy bírja a nanduba. Egy kicsit nyűgös volt, először sírt, a lépcsőház zengett tőle, majd mikor kiléptem az utcára és rásütött a nap, bealudt. Épp jött a busz, így én felszálltam és bementünk a belvárosba. Még a vendéglőbe is sikerült eljutnom, ahol a keresztelő lesz és lefoglaltam az asztalokat, majd oda is szeptember végén kell menni a pontos létszámmal. Aztán, mivel szép időnk volt és Bende is bealudt, gyalog jöttem haza. Hát ismét kismamának éreztem magam, ezzel a plusz öt kiló súllyal a pocakom tájékán. Egy kicsit melegem lett, mire hazaértem és a lábam is megfájdult, de egyébként más gondom nem volt. A végén Bogyó is felkelt, szóval, mire hazaértem, már ő is ébredezett, végül fel is kelt és még beszélgettünk egy kicsit, majd ettünk.

Már napok óta nem volt kaksija Bogyónak és már kezdtünk aggódni, hogy közbe kell szólnunk, de a védőnő és az orvos szerint az anyatejes babáknál nem ritka, hogy 4-5 naponta székletelnek. Mindenesetre készítettem a pukiztatós teából egy adaggal, amiből ivott kb. 20 ml-t és végül ürült is a szervezetéből. Olyan aranyos volt, láttam, ahogy távozik a kaksi, az a gondolkozó arc… Nagyon édes volt, a végeredmény már kevésbé, olyannyira, hogy a végén még a mosdó alá is bekerült, egy kis tisztogatásra. És mindezt úgy sikerült elintézni, hogy én etetés előtt átöltöztettem szép ruciba, mert vendégeket vártunk és hát mondanom sem kell, hogy cserélnem kellett le a ruhát… Meg ugye a fürdés is még hozzá, mindegy vártam már a kaksit, mint a messiást. És a fotó, ahogy gondolkozik:

 

És az egységes szett, micimackós rugival, meg baldachinnal és fejvédővel: