Hát, túl vagyunk a DPT és a Prevenar oltásokon, illetve súlyt és hossz-t is mértek. Először kezdem azzal, hogy nagyon bátor kislegényünk van és nagyon ügyes volt a doktornál. Büszke vagyok rá. Már reggel „felkészítettem” az oltásokra, elmondtam neki, hogy kapni fog egy-egy szurit a combjába, fájni fog, de ügyesek vagyunk és ki fogjuk bírni. Nézett rám nagy szemekkel, még mosolygott is. Napközben elvolt a játszószőnyegén, már az egyik játékot eléri, meg is lepődik rajta, illetve érdeklődve nézi mindhárom játékot, főleg akkor, ha mozognak (anyának be kell segíteni). Egy kicsit nyűgös is volt, mostanában el tud úgy fáradni, hogy már azért sír, mert fáradt és hiába rezegtetem a senekét, csak nyögdécsel. Végül úgy bealszik, hogy öröm nézni. Persze valamikor felriad 10 perc múlva, de van, hogy órákat is bealszik. Tegnap a riadás volt inkább soron. Egy kicsit megvariáltuk a szopizást is, mivel mostanában 2 körül szokott szopizni, így előbbre kellett hoznom. Mivel jóllakott volt, elnézelődött, míg átkocsikáztunk a rendelőbe. Ott is elnézelődött, beszélgettem hozzá. Épp bent volt egy másik kisbaba, aki nagyon sírt, gondoltam biztos azért, mert ő is szurit kap, aztán kiderült, hogy csak megmérték, de nem szereti a dokit, ezért visított… Szóval mi még mindig jókedvűek voltunk. Először a súlyát nézték meg, 5190 gramm illetve 59,5 cm. Már felszedett 2190 grammot és 9,5 cm nőtt is. Az utolsó három hétben már kevesebbet is hízott, mint előtte, de így van rendjén. Aztán doktorbácsi megvizsgálta, mindent rendben talált, csípőszűrésre sem kell mennünk. Ami aggaszt, hogy tegnap már 6 napja nem volt széklete, de pukizni folyamatosan pukizik. Meghallgatta a beleit is és mondta, hogy van bélmozgás, tehát ezek szerint fel tudja dolgozni az anyatejet. Mindenesetre kiváltottam egy kúpot, amit javasolt a doki. Na, ezután jött a szuri, először az egyik combjába, el is törött a mécses, de aztán el is hallgatott, aztán jött a másik comb. Na, megint tört a mécses, gyors felöltöztettem és fel is vettem megvigasztalni. Hamar meg is nyugodott, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. Aztán kaptunk még beutalót az uh-ra, ami októberben lesz, illetve aznap kell megint mennünk a köv. oltásra. A doki után még sétáltunk egy picit, de 2* is úgy el kezdett sírni, hogy a levegővételnél visszafele már megint sípolt, így kénytelen voltam kivenni és megnyugtatni, meg utána hazajönni. Itthon néztem a hőjét, nem kúszott felfele, úgyhogy nem csináltam semmit. És mivel a senekében mértem a hőt, vártam, hogy hátha elindul valami folyamat kaksiügyben, de sajnos nem így történt. Ma hajnalban készítettem kamillateát is, hátha az meghozza a várva várt eredményt, de csak nyammogott rajta, tehát egy kortyot sem ivott belőle, így a reggeli előtt adtam egy fél kúpot neki. Ami meg is hozta a hatását és sikerült egy hét után produkálni egy „kis” székletet, ismét mehettünk a mosdó alá. Ezután megmértem megint a hőjét és már hőemelkedése volt, így ment egy lázcsillapító kúp is. Igazából azt írják, hogy ha fenékben mérjük a lázat, akkor 0,5 fokot le kell vonni, de tegnap volt itt a védőnő, ő meg azt mondja, hogy nem kell levonni, tehát 38,1-nél már nem gondolkoztam, hanem kúpot adtam. Szépen le is húzta, a köv. peluscserénél csak 37,3 volt. A homlokára is tettem ilyen lázmérőt, így tudom figyelni, ha feljebb kúszna…
Szóval túl vagyunk a két hónapos kontrollon… gyűjthetjük az erőt a következőre. És holnap már megint hétvége… még egy képet hozok a fiúkról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése