Ma ismét hullott a hó, amit már meg is néztünk. A szánkózást viszont átraktuk délutánra. Délelőtt csak a kisboltba sétáltunk át, néha hógolyóztunk, néha megálltunk, de végül elértük a célunkat. Ha lemegyünk az udvarra, csak úgy tudom lecsalogatni Bendét, ha a cicát is említem. A beszélgetés így zajlik:
- Gyere, menjünk le sétálni!
- Meeeem!
- De ott van a cica!
- Ciiii, kinnnt!
És már megy is az ajtóhoz. Általában sokmindenre rávágja a nemet. "Bekakáltál?", "mem". "Biztos?", "mem", "Mossunk kezet!", "mem".... és sorolhatnám. Bezzeg ha éhes, akkor meg jön, hogy hammma, hammma. Ma is főztem és hát őkelme leült mellém a konyhába és elővette az előkéjét, meg egy kis tálkát és feszt csak mondogatta, hogy hammma, hammma. Volt még jó egy óra ebédig és éppen túl voltunk a tízórain. Végül csak kibírta ebédig, de hogy mostanában megint olyan éhenkórász lett...
Alvásilag megvagyunk, napközben kb. két órákat alszik, este pedig kilenctől úgy reggel hétig. Néha ébred éjszaka, néha kikerül közénk, de azért többnyire egyre jobbak az éjszakáink. És reggel úgy ébred szinte mindig, hogy felsorolja a családot, apa, anya, Bembe. Olyan édes ilyenkor, amikor mondogatja. Ebéd után nem mindig akaródzik neki elaludni, most is játszott a két autójával, de egyszer csak elfárad és bealszik. Elég régóta nem kell már babusgatnunk, ritka, hogy ki kell venni így napközben, ennek örülök, mert hát mégis magától alszik el. És ha jobb napunk van, akkor tényleg alszik délután háromig is. Mintha jobban kiegyensúlyozottabb lenne. Bár én is így érzem magam. Vagy a fene se tudja....
A lépcsőzés is megy neki, lefele fogom a kezét és úgy sétálunk, fölfele viszont nem engedi, hogy fogjam, kapaszkodik a korlátban és egyedül feljön a harmadikra. Csupán 57 lépcsőfokot kell feljönni. Imád amúgy lent lenni, mondjuk a cica miatt, mert már egyre jobban barátkozóbb és már lehet simizni is, szóval sokat segít a lenti levegőzésünkben, az biztos. Ma még megyünk egy kört, aztán estefele jönnek vendégek, majd készül pizza, meg ma Csongi is hamarabb jön haza, így többet tud apázni Bogyó, mert amúgy nagyon imádja az apját és napközben sokszor mondja, hogy apa és néz az ajtó fele. Ilyenkor elmagyarázom neki, hogy dolgozik, majd jön ebédre, vagy estére. Aztán folytatódik a játék tovább. Furcsa lesz majd, ha már nem leszek a nap 24 órájában mellette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése