Átaludt éjszaka

Bár ez így nem igaz, de részben azért igen. A szokásos
fekvés után (Csongi beviszi Bendét a kisszobába, előtte Bogyó elbúcsúzik a
fenyőfától, az ablakon lógó mikulástól és tőlem is, majd a kiságyban egy kis
hátsimizés után Csongi kijön) mi még tv-tünk egy kicsit, majd én még
olvasgattam a kisszobában is. Ekkor már békésen szundikált Bende. Éjszaka
valamikor arra ébredtem, hogy figyelek és hallgatózok, lélegzik-e, meg hogy hol
van a fiunk? Ott volt ő a kiságyban, csak ritkán van olyan alkalom, hogy ne
szóljon akár álmában is. Aztán hajnal négy előtt valamivel hallom, hogy
ébredezik, majd feláll a kiságyban. És szólongat minket, anya, apa. Én meg
szólok neki, hogy itt vagyunk és alszunk, feküdj le te is. Még szólt, hogy
anya, apa, majd én mondtam, hogy elénekelem neki a dalát, feküdjön le. És
lefeküdt és én eldúdoltam az „a part alatt” című nótácskát. És visszaaludt. Ez
volt az első éjszaka, hogy nem kellett kivenni a kiságyból. Mondjuk én fél
hétkor ébredtem és ő rá negyed órára már nyöszörgött, de mivel én tornáztam a
nagyszobában, így az apja vette ki. Végül Csongi is átjött, majd hallottuk,
hogy Bende is totyog át. Most nagyon örülök, mert (remélem nem kiabálom el)
lesz egy jó alvó kisfiunk is, ez meg talán a szülinapi ajándéka volt…