Telnek a napok

 Túl vagyok a 32. hetes vérvételen, tanácsadáson, védőnői
státusz vizsgálaton és a dokimmal való konzultáción-vizsgálaton is. Merse
Manóval minden rendben, szépen gyarapszik, jelenleg 2kg körül van. A bal
veséjében található egy kis tágulat, de még mindig a határon belül mozog, ha
így marad, akkor nem is kell vele foglalkozni. A dokimhoz elkísértek a fiúk is,
míg várakoztam, addig sétálgattak, majd amikor bejöttek, Bendegúz automatikusan
a pocakomhoz jött és üdvözölte a tesóját. Mostanában sokszor jön „tesózni” és
már mondja, hogy „ha kibújik a tesó, majd játszani fogunk”. Próbálom azért
felkészíteni, hogy először még nem nagyon tud majd vele játszani, de hát
meglátjuk, milyen is lesz…

A szerdai tanácsadásra vittem magammal ismét, nagyon ügyes
volt, még a mosdóba is kimehettem, addig a védőnővel volt el. Minden rendben,
vérnyomásom, súlyom is. A diétát csinálom, bár néha vannak kihagyások és biztos
nem teljesen jól csinálom, de még mindig csak +5kg van rajtam (ahogy a diétát
elkezdtem +6kg volt rajtam), na, meg ugye a +20kg minimum, amivel indultam.
Néha nagy a kísértés egy-egy süti után, de végül megelégszem a gyümölccsel is.
Csütörtök reggel vérvételre mentem. Mivel reggel nyolctól veszik a vért, már
odamentem negyed órával hamarabb, de így is a 15-ös sorszámot húztam. Hát
kilenc után jutottam be. Az a borzasztó, hogy egy személy adminisztrál, meg
veszi a vért, meg szaladgál ide-oda és nem haladunk. Mondjuk elméletileg már
csak egy vérvételem lesz a terhesség alatt, úgyhogy azt valahogy majd kibírom.
A ctg-re is kaptam időpontot, mert a dokim „elrendelte”, hogy három hét múlva
már azt is megkezdhetem, így a tanácsadóba meglett a beutaló és ma kértem
időpontot a vizsgálatra is. Szeptember 27-én ott kezdem a napom, így Bendére
ismét apukája fog vigyázni.

Még szerda délután elmentünk Marci haverunkhoz is, mert a
délutáni alvás után, ahogy Bende felébredt, elkezdte mondani, hogy Marciéknál
zongorázni fog. Aztán felhívtuk Ágit, hogy otthon vannak-e, mert meglátogatnánk
őket, így a tanácsadás után el is mentünk. Bende felmérte a terepet, majd
játszott az autókkal, persze Marcinak is azok kellettek, de hát ez már így
szokott lenni. Aztán elkezdték dobálni a kislabdákat és borzasztóan tetszett
nekik, hogy Ágit eltalálják, ő meg még vissza is dobja…Nagy kópék már most!
Volt zongorázás is, szóval nagyon tetszett a fiatalembernek, alig akart
hazajönni. Ezután az autóban mondta is, hogy „apa vár otthon”.

És a négykezesről:

Kedden meg Alízkáékkal találkoztunk. A doki után még
elbicóztunk hozzájuk, éppen lent motorozott Alízka és hát Bendének is ki
kellett próbálni:

Kicsit már merült az akksi, ezért kellett a segítség is:

Na, nem csak Alízka tologatta Bendét, volt, hogy fordítva
volt. Illetve Bende még puszit is adott Alízkának, bár először nem nagyon
akarta hagyni magát Alízka. De a szájra puszi megvolt megint (érdekes módon
eddig csak Alízka puszilta szájon, a többi lánynak az arcára ad mindig).

És csütörtökön elmentünk a szomszédos kisfaluba,
meglátogatni Kata barátnőnket, meg anyukáját, meg a tesót a pocakban (okt. 3-a
a nagy nap).  Éppen egy kis barátnője
volt ott Katának, így Bendegúz nem nagyon foglalkozott a lányokkal. Jobban
lekötötte őt az újdonság, mert hát másnál mindig más játék van. A lányok meg
táncoltak, nevetgéltek, ettek, elvoltak. Mondjuk innen is alig akart eljönni
Bende, így megbeszéltük Erikával, hogy jövőhéten még kimegyünk hozzájuk, mert
azután megszületnek a babák és idén már nem hiszem, hogy nagyon elmegyünk
egymáshoz. Innen viszont elmentünk a volt munkatársamhoz is végre, ahol a
hármas ikrek idén töltötték a harmadik életévüket. Tavaly még „kicsinek”
találtam Bendét hozzájuk, mert éppen akkor kezdett el totyogni, aztán meg úgy
alakult, hogy tavasszal nem jutottam ki, meg a nyáron is többször kellett
lemondani, de most hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk őket (előzetes
egyeztetés után) is. Hát az ikrek nagyon visszahúzódóak voltak Bendéhez képest.
Bende egyből birtokba vette a játékokat, a csúzdát és hintát. Az ikrek első
tagja, a „vezér” Kristóf is csak a végefelé kezdett feloldódni, de akkor aztán
csak kérdezett, csak kérdezett (miért? Ez miért? És miért?). Kira beszélt, de
csak az anyukájához, Zéténynek viszont egyáltalán nem hallottam a hangját, bár
a végén már ő is felment a csúzdához és ott volt mind a négy gyerkőc. Azért
örülök, hogy oda is kijutottam és remélem fogunk még menni, igaz, már csak
akkor, ha Merse nagyobb lesz.

Hát telnek a napok, Bendegúz gézengúz, nagyon nem tud szót
fogadni, már a kézre-pacsi többször is előfordul napjában, de egyszerűen
máshogy nem tudom kordában tartani. A szép szó már nem hat rá… És lehet, én is
kicsit türelmetlenebb vagyok, de remélem, hamarosan kinövi ezt a korszakot is.