Jósló

Én elkezdtem görcsölgetni kb. egy hete. Ezek igen
rendszertelenül jönnek, de azért tudnak rendesen fájni. Betudom már a jósló
fájásoknak, bár van még hátra hat hetem, ez azért nem is meglepő. Néha a
„frontokat” is megérzem, a hátam is szokott már sajogni és az alvás már kezd
nagyon kényelmetlen lenni. És mintha nagyobb is lenne a pocakom, mint
Bendegúzzal volt, de majd holnap (hétforduló) készítek képet és összevetem
ismét. Amúgy meg hiába alussza át végre Bende néha-néha az éjszakát a
kiságyában, ha én nem tudok normálisan aludni. Mondjuk azért annak is örülök,
hogy ő jót alszik. Merse pedig mocorog, tegnap egy kisebb pontocskát nyomott
ki, gondolom a lába lehetett (talpa), mert általában a nagyobb kidudorodást érzem,
az meg a feneke lehet. Azt hiszem, most lesz a legnehezebb időszak számomra.
Pihennék is, de nem mindig tudok akkor, amikor én szeretném, hiszen van már egy
örökmozgónk, aki néha úgy tele van energiával, hogy nem győzzük figyelni, mikre
képes. 

Már szerveződik a gyerekfelügyelet, de ugye biztosat nem
tudunk, így egyelőre hármasban vagyunk itthon. Mindenesetre ha megindulna a
szülés, akkor napközben el tudnánk helyezni Bendegúzt, viszont, ha éjszaka,
vagy hajnalban megyünk a kórházba, akkor lenne egy kis gond, ha nem lesz még
fent Csongi valamelyik húga, mint segítség. De most az egyik ismerős páros
barátunk felajánlotta, hogy szívesen átjönnek akár éjszaka is vigyázni Bendére,
úgyhogy lehet, hogy ha úgy alakul, akkor meg fog oldódni ez a probléma is.

 

Na, elkészült a szilvabefőtt, meg a lekvár is. Furcsa, hogy
ezt máshogy kell főzni (van, aki süti), mint a többit. A magozással hadilábon
álltam, így én csak a szilvabefőtthöz magoztam ki a szilvákat, a többit
rábíztam Csongira. Idén már nem szándékozom mást eltenni, bár kacérkodtam a
savanyúsággal is, de mostmár végeztem.

Illetve végre kimostam Merse összes ruciját, pelenkáját,
kifogóját, a kiságyba való cuccokat. Már csak vasalni kell, meg elrakni őket,
talán jövőhéten azzal is végzek. Lassan összeállítom a kórházi cuccomat is, bár
van még idő, de legalább ezzel is készen leszek. A lakást próbáljuk nem
leamortizálni és csak a szükséges porszívózás, portörlés, felmosásra lesz már
csak szükség.

A napokban intézem, hogy nekünk is legyen tároló kulcsunk és
kiköltözik a garázsból a babakocsi és két bicikli is a tárolóba, mert a
garázsunk már fullosan tele van. Néha úgy kell bemanőverezni a kocsinkkal.

Aztán újabb régi kedvence lett ismét Bendének, méghozzá Tibi
kacsa. Mostmár játszani is kell vele, mármint bábozni. És mesél is a kacsának,
megszereti, puszilgatja, vele alszik, viszi magával.

Nemrég kaptunk a postásunktól két dvd-t, amit ugye a
postaládába tett. Verdák 2 és Matuka meséi. Persze látta Bende, hogy kivettem
és észre is vette, hogy verdákos, így azóta is úgy mondja, hogy nézzük, amit a
postaládából kivettünk verdák kettőt. Valamelyik éjszaka még álmában is beszélt
erről.

Aztán megtanulta azt is, hogyan kenyerezze le Csongit. Néha
elszólja magát Bendegúz, hogy „édesapám”, ilyenkor én is meg tudnám őt zabálni.
Illetve megtanulta a Bob a mesterből, hogy kell számolni villámlás és égzengés
között: egy elefánt, két elefánt, három elefánt, négy elefánt, öt elefánt, hat
elefánt. És az ujjait is használja. Mondjuk kell neki segíteni, de olyan édesen
mondogatja ezt is.

És amiket már régebben is hozni akartam, szavak, amiket így
mond:

Szada – szalad

Hamanya – enni, reggeli, ebéd

Szukoty – szutyok

Onkó – autó

Traki – traktor

Kakoló – kakaó

Kamilon – kamion

Pagapá – papagáj

Elilin – Evelin

Még van egy csomó, de ilyenkor mindig elfelejtem... (hiába, "kismamaagy"-am van).