Nyugis hét

Eddig még legalábbis. Leszámítva talán azt, hogy tegnapelőtt
éjszaka alig aludtunk. Ugyanis Bende fájlalta a lábát és masszírozni kellett.
Ezt úgy éjszaka kb. 7-8 alkalommal eljátszotta, szóval nem sokat aludtunk. Ő
se, mi se. Így tegnap délután a dokinál kötöttünk ki, aki szerint a fertőzés
okozza a fájdalmat. Persze én is elkezdtem utánajárni a dolgoknak, de volt
egy-két oldal a neten, amit inkább meg sem nyitottam. Mindenesetre most éjszaka
elég jót aludtunk, mindenki kipihente az előző éjszakát. A torkát is megnézte a
doki, mert egyre jobban köhögött már, de szerencsére már abból is kifele jön.
Kapott köptetőt, így most adagolom rendesen neki a csodaszereket (reggeli és
vacsi közben az antibiotikum, ebéd után a probiotikum, napi kétszer evés után a
köptető és még bejött a calcimusc is, azt már csak úgy kapja). Hát még mindig
nem barátkozott meg az antibiotikummal, úgy kell beleerőszakolni. Pedig már
elkezdtük szedni a második tubust, ha ez elfogy, akkor vége. Pénteken még
vinnem kell vizeletet, aztán remélhetőleg addigra kijön a húgyúti fertőzésből. Ráadásul Csongi is letaknyosodott, vasárnap esőben (amikor esett) is dolgozott és hát egy kicsit megfázott. Én már jövök ki a köhögésből, szóval jól vagyunk... És volt egy olyan reggeli ébredés, mint a múltkor, hogy fél kilenckor jött ki a szobából, de azóta visszatért a régi kerékvágás és ébred hét után. 

Amúgy a kedve nagyon jó, sőt, néha nagyon eleven. Mondjuk a
lábfájás után eléggé ramaty hangulata volt, és hát nem is akart nagyon sehova
se menni, de tegnapra ez elmúlt. Ma már voltunk lent a játszin. Vagyis oda
indultunk, de csak a kis szomszéd térre jutottunk le, régen ez is játszótér
volt, mára már csak a homokozó maradt meg. Amúgy nem bánom, hogy eddig
jutottunk, mert itt legalább volt árnyék (a nagy játszin meg nem igazán van
délelőtt). Végül egyik kisbarátnőnk is lejött az anyukájával és nemrég
született öccsével, Hunorral, így lefényképeztem őket:

Emesével:

 

Ez pedig tegnap készült, ahogy vigyorogva mentünk a dokihoz:

Amúgy nagyon ügyes már Bogyó, mert szépen kivárja a sorát a
váróban, aztán amikor bemegyünk a dokihoz elveszi a matricát (amit a gyerekek
kapnak, csak ő már kifigyelte, hogy honnan nyúlhatja le), aztán a vizsgálatkor
is segítőkész. Tegnap már görbült a szája, mikor a tüdejét hallgatta a doki, de
igazából akkor sírta el magát, amikor a torkát nézte meg. De előtte még mondta
szépen, hogy áááá. Szóval nagyon ügyes nagyfiú már!!! Büszke vagyok rá!

És a kistesó Manó is egyre többet mocorog, lassan kezdi
belakni a pocakom, mert eddig mindig csak bal oldalt éreztem, most viszont már
elöl lent is. Hát így van ez, kéremszépen, valahogy így kezdődött Bende
Bogyóval is….

És még két kép, egy mai (úgy imádom ezt a cukipofit): 

És egy hétvégi, amikor fel kellett öltözni, mert ugye
lehűlés volt. Itt a kerékgumikon kell sétálgatni, persze segítséggel, de
borzasztóan szeret ám azokon jönni-menni:

Meg fára mászni is szeret, igazi fiú…

És nagyon illemtudó a fiunk, ha valamit kér és megkapja, akkor mondja, hogy "kö", azaz köszi, én meg, hogy szívesen, így néha már azt is mondja. Egyre több szava van, meg lehet zabálni, amikor elkezdi mondani és próbálom kifűrkészni, hogy mit is szeretne mondani, de megértem! Ma úgy mesélt utánam, hogy én meséltem, mi történt, ő pedig mondta a szavakat, közben arra a személyre nézett, akihez beszéltem, meg néha vissza rám, mert várta, mit mondok. Imádom...