Negatív

Ma kellett délelőtt visszamenni és vinni vizeletet, hogy
megnézzük, kigyógyult-e már Bende a húgyúti fertőzésből. Szerencsére negatív
lett a teszt, így a maradék antibiotikum beszedése után már nincs más teendő,
mint szépen, egészségesen élni tovább. A köhögés is múlóban van, Csongi is
javulgat, bár ő meg mostanában az orrát fájlalja (a sok fújástól). Én
szerencsére már teljesen kijöttem a köhögésből. Amúgy érdekes volt a mai nap,
mert eddig mindig ketten kellettünk a vizeletgyűjtő tasak felrakásához, de ma
olyan békésen aludt Bende (meg én is), hogy Csongi nem ébresztett, így rám
hárult a feladat, hogy feltegyem neki. Szerencsére sikerült és még szólt is kb.
egy óra múlva, hogy pisi (mert azért próbálkozunk a szobatisztasággal, bár most
még csak ott tartunk, hogy akkor szól, amikor már pisil), így gyors levettem a
zacsit, hogy vihessük a dokihoz. Még reggeliztünk, aztán elsétálunk.
Szerencsére teljesen kitisztult. Ezután még elmentünk a játszótérre is, mert
hát most olyan jó idő volt (a lehűlés hozta), hogy lehetett hintázni, meg
csúzdázni. Homokozni nem nagyon, mert esett az eső, bár nem is vittük magunkkal
a homokozó szettet. 

Tegnap még nagyon meleg volt, délelőtt csak a hűvös kis
homokozóban játszottunk, ahol végül lejött Emese és anyukája, meg Hunor öccse
is. Meg előtte még lejött egy ott lakó nagypapa az unokájával, Sancikával is.
Már többször találkoztunk és beszélgettünk, szóval ismerősként üdvözöltük
egymást. Bende meg elvolt a bácsival is, labdáztak, míg én a többi gyerekkel
homokoztam. Szóval igen jól telt a délelőtt, nem is akaródzott feljönni.

Délután meg átmentünk Marcell barátunkhoz, készítettem már
pár képet, bár igencsak örökmozgók a gyerekek, így nem mind sikerült. Mostanra
már nem is látszik az öt hónap korkülönbség:

Marci még mindig szereti „megszeretni” Bendét, olyan kis
akaratosan, de már Bende próbálja kezelni a helyzetet. Bár a múltkor ugye
hanyatt vágódtak emiatt, azért figyelünk is rájuk, hogy ez ne forduljon elő még
egyszer. Amúgy meg Marci egy igazi kis akaratbomba, teljesen más a természete,
mint a mi Bogyónknak. De hát nem lehetnek egyformák:

Manó is egyre többet mocorog a pocakomban, még ez jó érzés,
mert ugye van még helye. Hát kíváncsi leszek, mi lesz majd ezután, ha már
nagyobb lesz Ő is….