Fordulás

Jövök már, mert nagyon elhanyagoltam mostanában a blogolást. Hát igen, vannak teendők. Nem mondom, hogy nem jut időm netezésre, de hát a blogírást "át kell gondoljam", meg általában vázlatot írok, aztán töltöm fel. De most mégis nekikezdek, ha már alszanak a fiúk. Mondjuk Merse beteg lett, tegnap belázasodott reggelre, napközben is elég nyűgös volt, szinte kézben volt csak el és viszonylag sokat aludt. Elvittük a dokihoz este, szerencsére a tüdeje tiszta, valószínűleg megfázás előjeleként lázasodott be, ha még hétvégén is az lesz, hétfőn vizelettel kell menjün kontrollra. Ma már nem éreztem, hogy lázas lenne, igaz, hajnalban még kapott kúpot, meg orrot is kellett szívni, szóval most kezd beleesni, amiből Csongi már kijött és amit Bendegúz nem kapott el. Csongi a hétvégén volt beteg, köhögött, fújta az orrát és nem érezte jól magát. Ennek ellenére azért néha ő felügyelt Mersére, persze szájmaszkban, de hát óhatatlan, hogy ne kapja el, még úgyis, hogy anyatejes még mindig. Ezért nem szeretem az ilyen időszakot, de hát télnek is lenni kell. Szóval múlthéten Bendegúz volt lázas egy nap, ugye neki a vesetágulat miatt vittük is a vizeletet, ami szerencsére negatív lett, de mandulagyulladása volt, így kapott antibiotikumot. Egy hétig kellett szednie, de már másnap nem volt semmi baja sem, úgyhogy nem vagyunk biztosak abban, hogy mi is volt a baja. Mindenesetre elkezdtük az antibiotikum kúrát és így be is fejeztük. Most meg Merse lett beteg. Remélem kigyógyul jövőhét közepére, mert menni szeretnénk haza a nagyikhoz. Az első utunk, mióta megszületett. Én tavaly augusztus vége óta nem voltam otthon, ideje is lesz felkerekedni. Meglátjuk, milyen is lesz majd az utunk.

És egy mai videó, ahogy Merse átfordul hátról hasra. Kicsit korainak tartom, a bátyóka ezt öt hónaposan csinálta, éppen, amikor a kórházi 10 napos vendégszeretetet élveztük... 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=3gDZQdFTMsA&w=480&h=360]

Fogak

Hát az van, hogy Bendegúznak kibújt két hátsó rágófoga (alsók), de úgy, hogy észre se vettük. Pénteken néztem a szájába és akkor láttam, hogy valami nem stimmel, a jobb alsó hátsó rágónál a fele ki van bújva és a bal oldalon meg már teljesen. Kb. ötször számoltam át, hogy mennyi is az annyi...

 

A dátum nem biztos, hogy pontos, inkább hozzávetőleges. Amúgy most egy kicsit nyugiság van itthon, ugyanis Bendegúz ismét Laci tatáéknál tölti a hétvégét. Már mondogatta, hogy menni szeretne tatáékhoz, mi meg nem akartunk neki csalódást okozni, így leszerveztük, hogy Laci tata jöjjön érte és vigye el hétvégére. 

Azért rohan az idő rendesen, tavaly írtam utoljára, azóta eltöltöttünk egy szülinapos és egy pótkarácsonyos hétvégét, én voltam X-faktor koncerten. A hétköznapi sétáink már beálltak, minden délelőtt lemegyünk és sétálunk másfél-két órát. Ha az idő engedi, akkor lemegyünk a játszótérre, így Bendegúz találkozhat a barátaival, én meg dumcsizhatok az anyukákkal. Tegnap meg randizni vittük Mersét, öt héttel született később Vanda, egy ismerős házaspárunk kislánya. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, az egyik elaludt, addigra a másik ébredt. Olyan kis törékeny volt Vanda Merse mellett, pedig rendesen hízott már ő is, csak hát ő kevesebbel is született. Mi ezután még elmentünk plázázni, délután meg lementünk a második emeletre a Márton haverunkhoz (egy éves) és szüleihez. Velük szoktunk lejárni sétálni, hiányolták is Bendegúzt, nem volt, aki szétpakoljon Márton mellett... De furcsa is volt nekünk is, hogy volt egy kis nyugalom. Azért hiányzik a kis kópénk! 

Készülünk a húsvétra, vagyis inkább azt mondom, hogy hanyagoljuk a mikulást. Bende ugye imádja a mikulást és még most is van, hogy elkezdi énekelni a hull a pelyhest. Az egyik boltban a múltkor jót mosolyogtak rajtunk, tetszett a produkció. Sőt, a védőnőnk szerint is nagyon ügyesen énekli el, illetve ügyesen kommunikál már velünk, korához képest ebben fejlett. Ha már a szobatisztasággal nem állunk még sehogy. De jön majd a jó idő, tavasz és elkezdjük a bincizést, addigra Merse is nagyobb lesz. De visszatérve a húsvétra, lassan tanulni kellene a locsoló verseket. Valahogy szó is volt róla és hát mondtam Bendének, hogy majd húsvétkor meg kell locsolni a lányokat. Ő meg bőszen válaszolta, hogy igen, meglocsolni, letakarítani, lemosni (mert ugye a tusolóban is ő locsol-takarít és lemos). Jót mosolyogtam, azt hizsem, lassan jegyzettömbbel kell közlekedjek, hogy felírjam a gyerekszájakat.... 

Erről még az jutott eszembe, hogy mostanában tusol a nagyfiunk, nem fürdik. Borzasztóan tetszik neki a tusolóban tisztálkodás, alábújik a tusnak, nyeli a vizet, kiköpi, letakarítja az üveget, lehasal a földre és nézi a gőzt... Néha még énekel is. Hiába, mégiscsak két és fél éves már....

Egy kép, ahogy a portékáját árulja: 

Kérdezi, hogy mit adhat? És akkor választhatunk, néha zöldséget árul, néha pizzát, péksütit, de általában az autóti árulja, "háromért", vagy mikor mennyiért. 

És akkor videókkal is jövök. Azt el kell mondjam, hogy mostanában ezerszer elmondja Bende egy nap, hogy anyuka, apuka, azt hiszem, itt is lehet hallani (ja és nem mi mondtuk, hogy nevezzen így): 

És Merséről is egyet: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=cfifR8oi56o&w=480&h=360]

Utolsó bejegyzés

Mivel most még csend honol a lakásban, így gyorsan írok egy idei utolsó bejegyzést. Merse alszik, Csongi és Bendegúz még a dédiknél van. A lakás fel van porszívózva, már csak törölgetni kellene, ebédeltem, voltunk már lent sétálni is, a ruhák is megszáradtak, még vasalhatok és készen is vagyok azzal, amit erre a két napra terveztem.

Merse növekszik rendesen, most mostam ki a 3-6 hónapos rucikat, mert a 0-3 hósakat már tehetem is el. Igaz, pelenkában még van olyan, amire újszülött van írva és most fog elfogyni, de ha azt nézem, hogy már a "leírás" szerint bőven elhagyta azt a kategóriát, ami ebbe tartozik, akkor meglepődöm (5kg-ig jó, Merse meg már 6kg). Na, mindegy, végülis nem pisilt ki belőle, a lényeget felfogta, meg így nem maradt meg egy darab sem. A rucikat is az ért vettem már elő, mert egyre-másra csak azt veszem észre, hogy kezd szűk lenni neki. Nem érdekes, hogy holnap lesz két hónapos.... Már két hónapos. Nagy zsivány ám! Amikor jókedve van és kommunikál velem, akkor már próbálgatja a hangját, illetve sokat mosolyog. Ilyenkor meg tudnám őt zabálni. Olyan furcsa, hogy nemrég még Bendegúz volt ilyen pici, ő meg már egy igazi jó testvér. Biztos tele lesz élményekkel, tegnap még beszéltünk telefonon, elmondta, hogy kapott ajándékot, meg magyarázott rendesen. Bírom, ahogy szövegel. A múltkor mondtam, hogy megütöttem a számat és mutattam, hol fáj. Erre ő csak ennyit mondott "ügyes vagy". Hát elmosolyodtam egyből. De olyan sztorikat levág már, hogy csak lesünk, honnan jutnak eszébe ilyen dolgok. És amikor játszik, akkor is olyan aranyos, a héten a két mikulással beszélgetett, vagyis a mikulások beszélgettek, "neked nagy szakállad van?", igen, neked is. Aztán a könyvekből felállított egy garázst és azt mondogatta, hogy jön az állatkertbe az új állat, vigyázzunk. A képzelőereje most bontakozik ki. Elgondolkoztam én már azon, hogy a negatív szereplőket valahogy ki kellene zárni a mesékből, de aztán rájöttem, hogy azt is meg kell tanulnia, hogy nem csak jó van, hanem van gonosz is.

Nem tudom, dicsekedtem-e már azzal, hogy ki tudja mondani a teljes nevét (ami nem is olyan egyszerű, anyukám mondta is, hogy mikor fogja vajon megtanulni a nevét? Hát tessék, már tudja is), sőt, mostmár azt is tanítjuk neki, hogy hol lakik. Igaz, ilyenkor az a válasza, hogy a mi lakásunkba, de amikor elkezdjük mondani, akkor gyors el is hadarja. Nagyon aranyos, imádom őt. Ugye azt se tudtam elképzelni, hogy hogyan fogom tudni szeretni Mersét Bendegúz mellett, hát mostmár tudom, milyen az, ha két gyereke van valakinek. Ez az érzés csak fokozódik, többszöröződik, sosem feleződik. Máshogy szeretem őket, leírni nem lehet. Nagyon féltem, hogy valami miatt háttérbe fog szorulni egyik a másik elől. Először Mersére gondoltam, hogy ő lesz háttérbe, majd, mikor a kórházban csak vele voltam, azt hittem Bendegúz fog kiesni a pikszisből, de nem szerencsére, minden máshogy alakult, de ez csak pozitív lett! Imádom őket!  

Hogy mit hoz a jövő év? Biztos megint minden csodálatos lesz, a nappalok is egyre hosszabbak, a tavasz is lassan itt van, szóval mindennek jónak kell lennie (és egy kevés rossznak is). Én ezúton kívánok mindenkinek (aki olvas) és főleg magunknak boldog új évet!!!

Ünnep előtt és után

Hát elteltek az ünnepek, legalábbis a karácsonyi, az újévi
még hátravan. Bár nem hinném, hogy azon a napon ünnepelnénk, vagyis igen, Merse
két hónapos lesz! Nemrég épp azon gondolkoztam, hogy neki a hónapfordulói érdekesen
telnek, hiszen minden második hónapban van csak 31-e. Na, de ne menjek el a fő
témától. A karácsony. Az első „igazi” itthoni karácsonyunk, hiszen idén nem mi
mentünk a szüleinkhez, hanem ők jöttek fel hozzánk. Nem mondom, hogy nekem
egyszerű volt, de végülis így kényelmesebb volt, hiszen mi nem akartunk még
hazamenni, mert kicsinek tartjuk még a hazaúthoz Mersét. Illetve nem is a
hazaúttal van gond, hanem azzal, hogy otthon sem egy helyben maradtunk volna,
hanem ide-oda szaladgáltunk volna és hát az azzal járó fel-le öltöztetés,
alvásidő nézés miatt inkább jobb szerettünk volna itthon maradni. Illetve arról
is írhatnék, hogy itthon már beálltunk egy bizonyos hőfokra a lakásban és hát
ebbe a hidegbe tökéletesen jó volt itthon. Így még nem is tudjuk, mikor megyünk
haza, valószínűleg egy-két hónap múlva csak. Nem mondom, hogy nem hiányzik az
„otthoni élet”, de hát végülis mi már itthon vagyunk itthon. A család feljár, a
rokonokkal találkozunk, szóval megvagyunk. És akkor még mindig a karácsony,
amit itthon töltöttünk. Eddig műfenyőnk volt, mert az előző években már
aranyvasárnap feldíszítettük a fát, hiszen 22-e körül mindig útnak indultunk.
De most vettünk élő fenyőt, amit már 23-án fel is díszítettünk, hiszen Bende
úgy tudja, hogy azért díszítjük fel a fenyőfát mi, hogy a Jézuska odategye az
ajándékokat. Nagyon ügyesen segített nekünk, bár mindig csak egy helyre pakolta
a díszeket, de végül apukája elvette és aztán teljes díszbe öltöztette a
fenyőfát. Az ajándékok is odakerültek még aznap, amíg aludt ebéd után Bendegúz.
Volt is öröm és boldogság, mikor meglátta a csomagokat. És örült a fa vasút
szettnek is, egyből játszott is vele. Addig mi elpakoltuk a többi játékát, mert
így is sok van és hát tele lenne most a szoba vele. Meg a játéksarokba
állítottuk fel a fenyőfát, úgyhogy muszáj is volt egy kicsit szelektálni.
Sajnos nem tudtam lefényképezni az összes ajándékkal a díszes fánkat, mert
Bende egyből kibontogatta volna. Ahogy kikerültek az ajándékok, ő már ment is
rá, azt hitte, mind az övé, úgyhogy el kellett pakolnunk. 

24-én jöttek fel Kati mamáék, kb. fél tíz fele értek fel.
Volt is öröm, mert hát Dari nagybácsijával már nagyon tud játszani a nagyfiunk.
Ment a hülyéskedés rendesen. Mi szépen megterítettünk a nagyszobában és ettünk
egy jót. Még előző nap készült narancskrémleves, amit Csongi készített, én meg
gesztenyekrémlevest csináltam. Illetve volt pulyka-ragu leves is. A második
pedig cukkinis-krumplis csirke és nyuszi volt, körettel, befőttel. Töltött
káposztát is szerettem volna készíteni, de hát az időmből ennyi tellett. Meg
először úgy volt, hogy 27-én jönnek anyósomék, de végül átkerült 24-re a
látogatás és hát egy napom volt, hogy elkészüljek a menüvel. Amúgy is jobban
csúszunk most mindennel, mert a két gyerek mellett nem mindenre jut idő,
úgyhogy örülök, hogy végülis lett ebéd az asztalnál. Másnap mi nem is nagyon
ettünk, csak maradékot. Vettünk még egy 16 szeletes tortát is, mert Darinak
aznap volt a 7. szülinapja és hát felköszöntöttük őt. Otthonról kaptunk
sütiket, én még készítettem mézeskalácsot, meg mákos és gesztenyés beiglit,
úgyhogy jól laktunk.

Bendegúznak kimaradt a déli alvása, mert ha itt van Dari,
akkor nem tud lefeküdni és hát este hatkor a tv-nézés közben úgy kidőlt, hogy
alig lehetett felébreszteni uraságát.

26-án Laci tatáék jöttek fel, előző nap ismét készült
gesztenyekrémleves, meg sütöttünk baconba göngyölt aszalt szilvás sertéskarajt,
meg csirkemellet is. Egy egész kacsa pácolódott már két napja a
sörös-narancsos-szegfűszeges pácban, amit végül hétfőn reggel sütöttünk meg,
volt hozzá zödség is (vele sült a cukkini, répa, cékla és hagyma is), illetve
hagymás krumpli, meg tört krumpli, rántott hal is volt még, meg előételnek
tárkonyos raguleves. Ha a két napot nézem, nem volt valami változatos számunkra
a menü, de örülök, hogy terülj-terülj asztalkámat rittyentettünk, bár néha
voltak csúszások, meg én sem így terveztem, de egy közel két hónapos csöppség
mellett nem is csodálkozom, hogy nem ment minden a terv szerint. Ide még
készült karácsonyfa alakú joghurt torta is, meg kaptunk ízelítőt az otthoni
sütikből. A töltött káposzta tényleg hiányzott (nekem), de mondjuk most a
káposztát amúgy is kerülnöm kell, úgyhogy végülis megvoltunk nélküle. Az
ajándékozást itt is nagyon várta már Bende, egyből el is kezdett játszani a
készségfejlesztő játékkal, meg az autókkal, segített másoknak is kinyitni az
ajándékot, szóval tisztára öröm volt neki az ünnep.

Azóta voltak már itt Marcell haverunkék is, illetve Alízka
és szülei is meglátogattak bennünket szerdán délelőtt (ebédre vártuk őket,
maradtak is, itt is csúszásban voltunk, de kezdem már megszokni, azt hiszem). Tegnap
délután még unokanővéremék is meglátogattak, mert mentek színházba. Talán az
ünnepi látogatásoknak mostanában vége is szakad.

Ma hazamentek a nagyszülőkhöz Csongiék, egyedül maradtam
Mersével itthon. Holnap jönnek csak vissza, mert elmennek a dédikhez is. Gyors
körút lesz ez, mert ma „csak” négy helyre mennek, illetve az ötödik a dédiéknél
lesz, ott fognak aludni. Hét órakor csörgött Csongi, hogy már mennek a határ
fele, úgyhogy azóta már biztosan alszanak is, legalábbis remélem, hogy Bendegúz
már alszik. Mersét én már le bírtam tenni. Ma kicsit nyűgösebb napja volt, de
volt egy nagyobb alvása. Amit elterveztem erre a két napra, a felével pont
végeztem is. Sajnos a nagy alvás miatt nem sikerült lemennünk sétálni, de
holnap majd azt is pótoljuk…

Vigyorim:

 

Ünnep

Minden kedves blog olvasómnak, ismerősnek, barátnak

kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!!!

 

Vigyorog

Ez tegnap készült, csak lemaradt a hozzászólásból: 

És hogy hozzak Bendegúzról is (aki egy hónap múlva már két és fél éves bátyóka lesz): 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=YAPyNczfLzY&w=480&h=360]

Készülünk az énekekkel a karácsonyra, mivel mikulás már elmúlt. Imádom, amikor csak úgy magától elkezdi énekelni, közben meg játszik. 

1 hós státusz

Múlthéten csütörtök délután kellett menni az egy hós
státuszra (dec. 1-jén). De előtte még délelőtt a hallás vizsgálatra is el
kellett vinni Mersét. Először úgy volt, hogy mind a négyen megyünk, de előző
este már Bendegúz fájlalta a torkát és mintha elkezdett volna taknyosodni is,
így végül csak én vittem el Mersét, míg Csongi itthon maradt Bendegúzzal.
Szerencsére egyből bekerültünk a vizsgálatra, le sem kellett vetkőztetni a
kisfiamat, csak a sapit kellett kibontani. Pedig azt hittem, hogy el fogunk
késni, mert a kartonozóban eléggé lassan haladtam. Nem kellett várni, csak a
kartonozó néni nem akarta végezni gyorsabban a dolgát. Aztán még el kezdett
arról is kérdezni, hogy milyen nemű a gyerekünk, mert ilyen nevet még nem is halott.
Végül kiderült, hogy a családnevet hitte keresztnévnek, mert mindkettő fiunk
viszi tovább mindkettőnk vezetéknevét és hát az enyém nem egy szokványos (ezért
is lettünk így anyakönyvezve) és azt hitte a néni, hogy az a keresztneve. De
aztán elmondta, hogy a Mersét se nagyon hallotta még. Még szerencse, hogy a
másik kartonozó néni „segített” és elmondta, hogy ő mit tud erről a névről. És
örült, hogy nem egy Kevin jött megint… 

Szóval minden rendben volt a vizsgálaton, ezért úgy
döntöttem, hogy elmegyünk még az egyik hiperbe és bevásárolunk. Nagyon „érdekes”
volt úgy vásárolni, hogy nem kell magyaráznom valakinek, vagy azt nézni, hogy
mit rosszalkodik már megint a fiunk. Mondjuk az utóbbi időben, ha egyedül
mentem vásárolni Bendével, akkor mindig beültettem a bevásárlókocsiba, mert
különben elszalad mellőlem. A múltkor az egyik barkács áruházban simán
elmotorozott tőlem. Akkor épp csak beszaladtunk valamiért és hát ő a kismotort
választotta, mint sétáljon mellettem. Végül az áruház egyik végében találtam rá
a karácsonyi kellékeknél. Szóval emiatt is van az, hogy még a kis boltunkban is
inkább beültetem a bevásárló kocsiba, mint sétáljon mellettem, mert abból jó
dolog nem sülne ki. Na, de visszatérve, szinte élvezet volt a vásárlás. Merse
aludt végig, én meg nézelődhettem anélkül, hogy haladnom kellett volna haza.
Azóta egyszer már elmentünk négyesben is vásárolni, Csongi ment Bendével, én
meg Mersével és hát míg ők nézelődtek, addig én bevásároltam. Szóval szépen
vásárolgattam és ebédre haza is értem. Majd menni kellett délután az egy hós
kontrollra, ahova végül Csongi vitte el a kisebbik fiunkat. Meg is lepődött a
doki és védőnő is. De hát szerintem nincs ebben semmi különös, előtte
szopizott, szóval így nyugodtan vihette az apukája is vizsgálatra. Mindent
rendben talált a doki, szépen hízott, 5100 gramm már (4050-el
jöttünk ki a kórházból), 56 cm
(52-el született), a kulcscsontja már szépen beforrt, a vízsérve is javult
sokat, szóval haladunk ám! Olyan furcsa, hogy már egy hónapos. Mondjuk az is
furcsa, hogy Bendegúz meg lassan kettő és fél éves lesz!

Bendegúz egy kicsit letaknyosodott, mint írtam. Szerencsére
idejében elkezdtük kúrálni, az orrára kapott kenőcsöt (mentolos), ami ugyan nem
nagyon tetszett neki, de mégis javult tőle. A torkára tantum verdét fújtunk
(szerencsére ezt szereti), illetve éjszaka hagymát karikáztunk fel és azzal
párásítottunk. Igazi makói hagymával, így szinte az egész lakást átjárta a
hagyma illata. Úgy vettük észre, hogy használt, így az orvoshoz sem vittük le,
mert láza szerencsére nem volt. Sajnos többször is rá kellett szólni, hogy ne
nagyon puszilgassa a tesókáját, de hát feszt ott van és ha már mellette van,
akkor a simizéshez jár a puszi is. Eddig még nem került bele tesóka se, remélem
ezután sem fog. És a télen elkerüljük a betegségeket is. Ugye pont emiatt nem
ment bölcsödébe Bendegúz (bár felvették), mert jön a téli időszak és nem
akartuk, hogy hazahozza a betegségeket a picire. Csongi cégénél volt ingyenes
influenzaoltás, mi meg majd nem járunk-kelünk annyit a nyilvános helyeken.

És szombaton eljött a „hómap”, azaz, ahogy Bendegúz mondja,
ha kérdezzük, hogy mikor jön a mikulás? Erre az a válasz, hogy holnap. Szóval aznap
délelőtt Csongi cége invitálta a gyerekeket egy kis báb előadásra, majd jött a
mikulás és hozott ajándékokat. Nagyon tetszett Bendének és Csongi elmondása
szerint egyedül odament a mikuláshoz! Már tavaly is nagyon elbűvölte, még
húsvét előtt is mikulást várta, szóval az biztos, hogy ez lett a kedvenc
ünnepe.

7-én szerdán pedig az én munkahelyemre mentünk, mert oda is
ellátogatott a mikulás. Igaz, az utóbbi napokban többször kihúzta a gyufát a
nagyobbik fiunk, meg sem érdemelte, hogy elvigyük, de hát nem is ezzel akarjuk
őt büntetni. Helyette már lassan rendszeres használója lesz a bünti szőnyegnek,
de hát ez van, ilyen időszakot élünk meg. Én annak tudom be, hogy most ilyen
formában jön le a féltékenység Bendegúznál. Szerencsére tesót nem bántja,
helyette többet rosszalkodik.

A héten négyszer voltunk lent levegőzni, hétfőn is mentünk
volna, de akkor nagyon kiidegelt Bendegúz és végül lemondtam a sétálást. Aztán
még az eső is esett, úgyhogy még jó, hogy nem indultunk el. Mondjuk Bende
ezután már mondogatta, hogy menni szeretne, de hát elmagyaráztam  neki, hogy ha ő ellenkezik, akkor én nem
tudom felöltöztetni, szomorú leszek és nem megyünk. Így kedden és utána is
szépen hagyta, hogy felöltöztessem és mehettünk is le. Általában találkozunk Zita
barátnőjével is, illetve a szomszéd Márton is csatlakozik mostanában hozzánk
(illetve az anyukák verődnek össze a gyerekekkel).

Bandáztak egyet a gyerekek (Dorka, Zita, Márton, Bendegúz és
Merse és az én árnyékom!):

 

Már egy hete készülöm feltenni a bejegyzést a blogra, csak
múlt hétvégén nem volt net, aztán hétköznap se mindig, illetve mire odajutottam
volna, hogy folytassam a hozzászólást, mindig mást kellett csinálni. De most
hétvégén egy gyerekesek vagyunk, ugyanis Bendegúzt tegnap elvitte Laci tata és
csak holnap este hozzák vissza. Először a szülés előtti hétvégén aludt külön
tőlünk, most eljött a második alkalom is. Már várta nagyon, hogy mehessen, minden
nap elmondta, hogy még hármat kell aludni (ha ötöt aludt még, vagy csak egyet,
akkor is három volt), aztán teljesen odavolt pénteken este, hogy megérkezett a
tata. Ma kimentek megnézni a dédiket is, holnap meg átviszik apukámékhoz egy
kicsit, nagyizzon ott is. Furcsa is, hogy nem zizeg itt körülöttünk. Ma
elmentünk már bevásárolni, megvettük neki a karácsonyi ajándékot (fa vasút
szettet kap, tovább bővíthetőt, így anyukáméknak is szóltam, hogy ilyesmit
vegyenek, meg apósoméknak is mondtam). Most Csongi elment, mert a cégénél van
évzáró vacsora, így ketten maradtunk itthon Mersével. Ő most alszik, én
kelesztem a kakaós csiga tésztáját és gyors befejezem a bejegyzést. És holnap
megyek én is moziba. Szerencsére Mersénél jobban beálltak a napi szopizások (vagy
csak én vagyok már rutinosabb és nem teszem minden sírásnál cicire), így tudok
tervezni napközben, úgyhogy ebéd után megyünk a szomszéd asszonnyal és
kikapcsolunk egy picit. Érdekes lesz, biztos, meg jó is.

 

És ezzel az idézettel zárom most a bejegyzést, mert ez
annyira tetszik most, főleg, hogy mindkét fiunknál vannak szakaszok, amiket
néha siettetnénk, de aztán rájövünk, hogy eljön mindennek az ideje…

„Ha még 3 óránként éhes a baba, akkor ne akard 4 órára
szoktatni, ha még nem tud felállni, akkor ne állítsd fel, ha még nem tud
pohárból inni, akkor ne erőltesd. Az éretlen gyümölcsöt sem szeded le a fáról
csak azért, mert állítólag már meg kellett volna érnie...”

November

Kicsit ritkábban jövök mostanában, azt hiszem, így is marad
egy ideig. Ismét a ritka alkalmak egyike, hogy mindkét csimotám egyszerre
alszik a kiságyában. Bár Bendegúz mostanában előszeretettel hagyná ki a
délutáni pihenőt, mindent kitalál, hogy ne az ágyában maradjon, de végül mindig
én győzök. Igaz, kisebb késéssel alszik, mint a tesó születése előtt, de azért
ágyba kerül. Most is durmol már, pedig kb. öt perce vittem át. És ma előkerült
a bünti szőnyeg is (dadus féle módszer, annyi percre kell odaállítani, ahány
éves). Vagyis egy szőnyeget neveztem ki annak, mert már néha nem lehet vele
bírni. Visszafelesel, nem fogad szót, így a „verés” helyett inkább
szőnyegezünk. Nem akarok erőszakot alkalmazni nála, oké, néha kell a seggre
pacsi, de nem szeretném állandóan ütni, ha valami rosszat csinál. És úgy néz
ki, hatásos is a sarokba állítás. Két napig csak mondtam neki, hogy megy a
bünti szőnyegre, ha nem fogad szót. S bár még nem tudta, hogy mi az, inkább
szót fogadott. Viszont ma már nem halogattam tovább, oda is állítottam. És ott
is maradt, igaz, sírt és panaszkodott, de nem jött el onnan, pedig előtte azt
mondta, hogy elszalad majd. Végül megbeszéltük, hogy miért is kellett oda
állnia. Megsajnáltam szegényt, de muszáj valahogy fegyelmeznem, ezért ilyenkor nem
arra gondolok, hogy keservesen sír, hanem, hogy tanul belőle, biztosan
(legalább is remélem).

Na és azért jó dolgokkal is folytassam. Tegnap olyan szépen
sütött a nap, hogy fogtam a két fiamat és elmentünk sétálni. Hát nem olyan
egyszerű dolog az ám, hogy felöltözök, majd felöltöztetem félig Bendegúzt, majd
teljesen Mersét, aki végül kikerül az ajtó elé a lépcsőházba, végül jön Bendére
a pulcsi, nadrág, kabát, cipő, sál, sapka és végül én is gyors magamra kapom a
kabátot, addigra háromszor leizzadok, de még egy kör hátravan, mert le kell
mennünk a harmadikról. Még szerencse, hogy Bendegúz már ügyesen járkál a
lépcsőn, mondjuk nem jelenti azt, hogy ne kelljen figyelni rá. Na, de sétáltunk
egy kört, elmentünk a játszira, ott találkoztunk Zitus barátnőjével és
anyukájával, meg a nagyijával, a gyerekek játszottak egyet, majd hazajöttünk.
És hát Bendegúz észrevett egy futóbiciklit a tárolóban. Ami persze az övé volt,
csak ezt ő nem tudta. Mivel vissza kellett adni a szomszédoknak a bicajt, ezért
vettünk helyette egy másikat, amit először karácsonyra szántunk, de végül
mikulásra adtuk oda. Igen, már meg is kapta. Mivel úgysem tudja még, hogy
pontosan mikor jön a mikulás, hát hozzánk már jött. És mivel úgy tudta, hogy a
tárolóban levő futóbicaj az nem az övé, volt is meglepetés, mikor az apja
felhozta és odaállította a cipőkhöz (nem fért el a csizmájába). Egyből ment is
egy kört vele a lakásban, majd lementek még tegnap délután és kerültek a
környéken is. Nagyon ügyesen tud már biciklizni, egyensúlyozni.

És hát jön a mikulás, a kedvenc nagy ünnepe, imádja a
télapót, már fel is hoztuk az ablakba a díszt, meg a kültéri mikulást is, ami
jelenleg a szobában világít. A dalokat is énekeljük, szóval készülünk nagyon!
Most szombaton Csongi cégéhez látogat el a mikulás, lesz egy kis műsor is egy
bábszínházban, sajnos én idén kihagyom (tavaly én is voltam), de jövőre majd
Mersével együtt megyünk! Aztán jövőhéten szerdán meg az én cégemhez látogat el
a télapó, szóval lesz műsor rendesen.

A beszédéről is írok, mert néha olyan szöveget levág,
imádom. Pl. este mondja, hogy ő melyik könyvet szeretné olvasni: „ezt
gondoltam”, de ezt mondja akkor is, ha kapcsolgatom a tv-t és nem olyan műsor
van benne, amit ő szeretne: „nem ezt gondoltam”. Aztán imádom, mikor minden
kérés nélkül odajön és mondja, hogy „szeretlek”, ilyenkor elfelejtek minden
rosszat, amit addig művelt. De bocsánatot is tud kérni. És a kedvenc
mesekönyveit már kívülről fújja, a mondókásnál mondja a mondókákat, a többinél
meg befejezi a mondatot. Nagyon ügyes és okos már. Olyan furcsa is, hogy nemrég
még olyan kis csöpp volt, mint most Merse és tessék, egy kész nagyfiunk van
már.

 Merse is cseperedik rendesen, pénteken mértük, 4810gramm
volt (akkor volt 3 hete, hogy 4050grammal hoztuk ki a kórházból). Csütörtökön
megyünk hallás vizsgálatra, mert születése után nem tudták megvizsgálni.
Valószínűleg magzatvizes volt még a hallójárat. Remélem azért, hogy nem lesz
gond, én látom, hogy felrezdül egy-két Bende üvöltésre, de majd a műszerek
többet mondanak. És aznap délután megyünk az egy hós státuszra is. Csongi
szabin lesz, hogy el tudjon jönni velünk délelőtt, délután meg, míg Bendegúz
alszik, addig én lekocogok a dokihoz Mersével. Ez a rossz az egészben, hogy
14-16 között van tanácsadás és hát olyankor Bendegúz alszik, tehát muszáj így
megoldanunk. A következő már jövőre lesz, akkor elkezdjük felvenni a kötelező
oltásokat is. 

Morcikám:

És ahogy anno Bendegúz is nagyon szeretett aludni: 

A testvéri szeretet, mert imádja puszilgatni a tesókáját: 

Helyzetjelentés

 Ritka pillanatok egyike, hogy mindkét fiú alszik. Igaz,
Merse már nyögdécsel, de még mindig elvan a kiságyában. Bendegúz pedig az
apjával kezdett aludni a nagyágyban, ahonnan már Csongi meglógott, úgyhogy a
két kisfiunk húzza már csak a lóbőrt. Mire befejezem az írást, tuti fel is
ébrednek. Szóval próbálok gyors lenni. Nem sok változás történt az életünkben.
Még mindig van segítségem, igaz, már csak holnapig, szóval hétfőtől leszek én
egyedül a két gyerekkel. Hát kíváncsi vagyok, hogy vesszük majd az akadályokat.
Csongi csütörtöktől már dolgozott, de anyukám itt volt tegnap estig, úgyhogy
Bendegúz szórakoztatva volt. Ez nagyon fog hiányozni Bendének és nekem is, hogy
legalább ő legyen szórakoztatva. De majd próbálok sokat játszani vele, az
ebédet egyelőre rendelni fogjuk, de hamarosan elkezdek majd én is főzőcskézni.
Illetve néha kell is majd, mert csak egy menüt rendeltem. A levegőztetéstől
tartok még egy kicsit, vagyis inkább az öltözéstől. Mire felöltöztetem magam,
meg Bendét és még Mersét is, tuti le is izzadunk, úgyhogy valami rendszert kell
még találnom. Remélem Bendegúz segítőkész lesz és nem akkor fog ellentmondani.
Egyelőre most még kétemberes volt ez a művelet, de jövőhéttől egyedül megyek
velük. Azt már eldöntöttem, hogy ebéd előtt megyünk, valamikor délelőtt, mert
így Merse is tud aludni, illetve ha Bendegúz sokat alszik ebéd után, akkor már
nem sötétben megyünk le. Amúgy meg Mersével nincs még napirendünk, szopizik
igény szerint, szerencsére már 90-100-akat is megeszik. Hízik is, szerdán
mértük fürdetés előtt és 4380 grammot mutatott a mérleg. Ugye 4250-el született
és 4 naposan 4050-en jöttünk haza a kórházból. 16 naposan mértük itthon.
Eleinte féltem, hogy nem indul be az anyatej, de úgy érzem és remélem is, hogy
itt sem lesz gond majd a szoptatással. Remélem, hogy Mersét is legalább egy
éves koráig, vagy másfél éves koráig tudom majd szoptatni. 

December 1-jén megyünk az egy hós kontrollra, illetve még
aznap délelőtt megcsinálják a hallásvizsgálatot, ami nem sikerült újszülött
korában. Remélem, minden rendben lesz.

Egy hete már fent voltak Kati mamáék, jött a dédi is, aztán
voltak már Laci tatáék is, jött a másik dédimama is, illetve már volt egy
baráti házaspár is, ahol december közepén érkezik majd a kislányuk. Illetve
anyukám volt fent két napot, szóval elvoltunk.

Én jó egy hete már nagyon jól érzem magam, legalábbis semmi
bajom sincs. Furcsa is, mert Bendegúz születése után ilyenkor szerintem még
igencsak éreztem a gátmetszés utóhatásait és hát most egy „kicsivel” nagyobb
gyereket hoztam a világra. Na, mindegy, végülis örülök ennek…

És akkor hozok pár képet:

Itt éppen nézelődik:

Alszik és szépül (olyan békés ilyenkor):

Bátyóka babakocsit tologat (szinte rohan vele):

Forgót nézi:

Mókusfej, mert mást nem tudok ráírni:

Születés történet

Október utolsó hétvégéjén ugye Bendegúz a nagyszülőknél
aludt, vasárnap este értek fel. Furcsa volt nélküle tölteni egy éjszakát és ha
tudtam volna, hogy onnantól többet is külön fogok tölteni…. Nagyon úgy nézett
ki, hogy pocaklakó nem kíváncsi még a külvilágra, mert igencsak jól érezte
magát. Aztán vasárnap este tv nézés közben éreztem, hogy mintha
rendszereződnének a fájások, de elég enyhék voltak, így lefeküdtem aludni. Fél
éjfélkor végül csak elkezdtem mérni az időt és akkor már öt perces fájásokat
mértem. Szóltam Csonginak, hogy jöjjön és pihenjen (tv-zett még), mert
szerintem hamarosan indulhatunk a kórházba. Végül a pihenés kb. negyed óráig
tartott, mert megbeszéltük, hogy bemegyünk a kórházba. Mondjuk át kellett
rágnom magam a kérdésem, mert ünnepi rend volt, így ha már ott vagyunk, akkor
engem bent is tartanak, de lévén, hogy másnap töltöttem a 40 hetet, gondoltam,
lehet, mégis itt van az idő. Éjfélkor indultunk és fél egykor értünk fel a
szülészet ajtajához. Persze az autóban is vártam még egy fájást, meg a négy
emelet „megmászása” után a szülészet előtt is, mert még akkor sem hittem el,
hogy ez a szülés előjele lehet. Valahogy úgy gondoltam, hogy olyan lesz, mint
Bendével, szivárog a magzatvíz, rendszeres fájások, majd szülés. Mielőtt
becsengetnénk, kijön egy nővérke, így már indultam is az utamra. Először csak
én mehettem be, lepakoltam, átöltöztem, felvették az adataimat, az ügyeletes
orvos megvizsgált. Bő 2 ujjnyira vagyok már nyitva, a magzatvizet is megnézik,
ami sajnos nem tiszta. Az ügyeletes orvos felhívja a dokimat, aki kettő óra
előtt érkezik. Addig engem és a babát figyelik az NST-n, baba szívhangja
rendben, fájások rendszeresek, a szülésznő szerint hamarosan megszületik a
baba. Csongit is behívják, így kettő óra előtt már mindketten a szülőszobában
vagyunk, amikor jön a dokim. Ő is megvizsgál, már bő 3 ujjnyira voltam nyitva,
így megrepesztette a burkot. Sajnos belekakilt a pocaklakó a magzatvízbe.
Innentől kezdve viszont felgyorsultak az események, jöttek a két perces
fájások, amik már igencsak fájdalmasak voltak és egy percig tartottak. Végig a
hátamon kellett, hogy feküdjek és amikor már nem bírtam, oldalra feküdtem. Még
viccelődünk a szülésznővel, hogy fél háromra már babát szeretnék, ez kb. negyed
háromkor volt. Kb. 6-7 rendszeres kétperces fájás után érzem a tolófájást,
persze épp oldalt feküdtem, így még vissza kellett vánszorognom a hátamra.
Sajnos az aranyeremet is éreztem és már tudtam, hogy ezt a szülést sem úszom
meg anélkül, hogy ne legyek ezekkel gazdagabb. A fájások között pihentem és
próbáltam lazítani, bár nem sok időm maradt a két fájás között. Végül a
fájáskor én is felkiáltok, de rám szólnak, hogy ne kiabáljak (pedig nem is
kiabáltam, csak óóóó-ztam), így próbálok csendben tovább vajúdni. Kb. 3-4
tolófájás után érzem, hogy már itt az idő és a következő fájásnál már kint
lesz. Persze nem tudtam, hogy egy kis óriásbébi lakozik a pocakban. Végül az
első tolófájásra kibújik a buksi, majd a következő fájáskor az egész kis teste
is. Felülhettem és megnézhettem, nem is tűnt hatalmasnak, egyszerűen csodaszép
volt még úgy mázkosan is. És pontosan fél háromkor meg is érkezett.
Megtisztítják a száját, ezután megkaptam a mellkasomra. Ez sajnos Bendegúznál
nem volt meg, de most olyan jól esett, hogy odarakták. Egy kicsit szörcsögve
vette a levegőt, így gyorsan el is vitték a vizsgálatokra. Addig én még tovább
szenvedhetek, mert a méhlepény születése is hátravan. A szülésznő megmutatja,
hogy miben élt eddig Merse Manó. Majd a doki befejezi a műveletet a varrással
és tisztítással. Persze közben kapok infúziót is, így a szülésznő a bal karomba
keresi a vénát, a másik nővér a jobbomon keresi, a doki meg éppen „takarít”,
így ez az érzés nem volt olyan kellemes. Végül megkapom a méhösszehúzó
folyadékot is, a doki is befejezi a munkáját és mehetünk a megfigyelőbe. Negyed
négy előtt érkeztünk oda, sajnos Mersét nem tudták kihozni, mert nyelt a
magzatvízből, ami szennyezett volt, így inkább megfigyelés alatt tartották.
Mikor hozták a hírt, hogy 4250
gramm és 52 cm-es lett a kis manó, visszakérdeztem, hogy
mennyi? Nem is gondoltam volna, bár október 18-án már az uh is 3900 fölött
mért, de akkor megnyugtattak, hogy csak a fej átmérője miatt lett annyi. Hát,
így utólag egy kicsivel volt nehezebb a szülés, mint Bendegúznál. Ami viszont
jobban fájt, az az aranyerem, mert rendesen kijött megint, mondjuk számítottam
is rá, de ha az nem lett volna, lehet, hogy még fittebb is lettem volna, mint
az első szülésnél. Reggel ötkor mehettem ki a baba-mama szobába, elfoglaltam a
négy ágyas szobában az egyik ágyat és délben kaptam meg először Mersét. A
szopizások szerencsére jól mentek, bár volt olyan alkalom, hogy nem szopizott,
helyette felböfögte a tápszert, amit adtak neki. Itthon már csak szopizás van,
egyelőre sűrűn cicire kerül, hogy serkentsem a tejet. Viszont az ünnepi rend
miatt csak szerdán tudtam orvossal beszélni és amiatt, hogy elkezdtek nála egy
antibiotikum kúrát, nem kaphattam meg a romin-ing szobába. Pedig most is nagyon
készültem rá (Bendét se kaptam ki).

A zárójelentésen volt pár dolog feltüntetve, így most azt is
megosztom. A magzatvíz nyelés miatt jelenleg antibiotikumot kell kapni még
szerdáig Mersének, de a véreredmény azt mutatta ki, hogy a hazahozás napján már
javulófélben van. Igazából ezért maradtunk bent még egy napot, így őt sem
hozhattam haza aznap, mint ahogy ki szokták adni az újszülötteket. A homlokán
és tarkóján lévő tűzfolt-lazacfolt is el fog múlni, ezzel voltunk uh-n is,
negatív lett szerencsére. A heréjén vízsérv alakult ki, de ez is el fog múlni,
nincs vele teendő, csak ha nagyobbodna, vagy elkékülne. A születéskor eltörött
a jobb kulcscsontja, erre kell odafigyelni egy picit, amikor öltöztetjük, mert
a jobb karjával kell kezdeni az öltöztetést. Ez is javulófélben volt már,
amikor eljöttünk a kórházból. Annak idején Csonginak és nekem is eltörött a
kulcscsontunk, bár minket akkor még kötöztek, most nem kell. Illetve a torkán
van egy afta szerűség, egyelőre ezzel sem kell foglalkozni, ezek mind meg
fognak gyógyulni. A születéskori apgar-ja 10/10-es lett.

Bendegúztól jó pár napig külön voltam, végül nem jött be
„látogatni”, mert itthon volt vele mindig valaki (mama, nagynéni) és igazából
én nem is hiányoztam neki. Nekem annál inkább. Egyszer beszéltünk telefonon,
ahogy meghallotta a hangom, mondta, hogy „anya, kibújt tesó a pocakból?”.
Aranyos volt nagyon. Persze azóta is szereti és puszilgatja tesót, oda is kell
figyelni rá, mert néha erőteljesebben is hozzányúlna, mint kéne. Most szokjuk
egymást, így négyen, még Csongi másfél hétig szabadságon van, hogy azután
milyen lesz itthon a két gyerkőccel, még kérdéses, de majd megbirkózunk ezzel a
feladattal is.

És hogy számomra még egy örömhírt hozzak, ugye Mersével +9kg
jött fel rám, köszönhetően a cukordiétának. És jelenleg -12,5kg-nál tartok,
tehát bőven lement a kiindulási ponthoz képest is a súlyom. Igaz, még így is
van rajtam plusz, de ezek után majd azon leszek, hogy szépen lassan az is
lemenjen.  Szerencsére Merse vércukor
szintje rendben van, ezzel teendő nincsen.

Nem hinném, hogy nagyon sűrűn jönnék mostanában, ezt a
történetet is már napok óta szerettem volna hozni. Fényképeket majd töltök fel,
egyelőre most még egy kórházas képet hozok az új kis családtagunkról: