Ősz

Még mindig viszonylag szép időnk van, legalábbis nem sok eső
esett (eddig), a nap is szokott sütni, így nem olyan komor a hangulatom, mint
ahogy ez jellemző szokott lenni ilyenkor őszkor. Pedig van ebben is szépség,
színesek a fák levelei, igaz, hullajtják már őket, de ha kinézek az ablakon,
akkor a zöldtől kezdve a sárgán át igazi szín kavalkádot látok. Igazából nem
szeretem az őszt, valahogy ez az elmúlást jelenti nekem, hiszen elbúcsúztattuk
a nyarat, rövidebbek a nappalok, kezd hűvösebb lenni. De hát mindig eljön (még
szerencse) és hát ha azt nézzük, hogy milyen gyorsan telik az idő, akkor ebben
is a szépséget kell keresni. És megint ott tartunk, hogy gondolkozhatunk már
megint, hogy kinek-mit adjunk karácsonyra, pedig még most múlt el az első közös
karácsonyunk, hogy hárman vagyunk. És jön a második. No, mindegy, van még
végülis két hónap, de hát ahogy eltelt ez a tíz is, azt hiszem, gyorsan itt
lesznek az ünnepek. 

Az elmúlt napokban nem sok minden történt, még mindig nincs
nyolcadik fog, pedig már nagyon fehérlik az ínye, de valahogy nem akarja
áttörni. Pedig azt hittem egy hónapja, hogy hipp-hopp jön a hetedik mellé, erre
tévedtem.

Változtattunk az esti szokásokon. Eddig fürdés után volt
szopi, most fürdés előtt iszik junior italt (babaital), majd fürdéskor jöhet a
fogmosás és ezután még egy kis játék, azután alvás. Már régóta mossuk a fogát,
vagyis mossa magának. Igaz, még nem kap rá fogkrémet (mivel öblögetni sem tud,
addig meg fölösleges erőltetni), de minden fürdéskor megkapja ő is a fogkefét
és mossuk a fogunkat. Mivel ezt látja tőlünk is, neki is ezt kell „csinálnia”.
Általában mindig azt szeretné, amit mi is (azt inni, amit mi, azt enni, amit
mi…). Szóval most a fogmosás-fürdés után már nincs szopi, helyette előtte van a
vacsi ital (ami megfelel a tápszernek, de mégsem az). Nem mondom, hogy nagyon
iszik, még ízlelgeti, de ha a 100 ml-ből megissza a felét, már örülök. Ezután
éjszaka ébred szopizni, mostanában visszatértünk a jobb éjszakákhoz és tegnap
is csak kétszer ébredt (éjfél előtt és háromkor), majd reggel hatkor még.
Ezután meg szinte indult is a napunk, mert fél hétkor kikelt az ágyból az apja
után és nem is akart visszafeküdni (pedig én aludtam volna még).

Nos, jól elkanyarodok pár témánál, de most csak úgy jön, amit
írtam.

Csütörtökön megint megyünk mondókázni, már hiányzik, hiszen
két hete nem voltunk. Szerintem a héten-hétvégén az úszás is jöhet újból, már
Bende is kezd kijönni a taknyosságból. Szegénykém már lassan két hete benne
van, érdekes, hogy mi pár nap alatt túl vagyunk rajta, ők meg kínlódnak több
napon, héten át. És kapja a vitaminokat, szívjuk az orrát, szóval gyorsabban is
kigyógyulhatna. No, mindegy, hozok még pár képet…

Felszereltük itthon is a hintát, erről egy videót is fogok
linkelni a bejegyzés végén:

Tegnap a vadasparki játszótér melletti kápolna előtti kövön:

És ismerkedtünk a szomszédos utcában lévő cicával:

No és egy mai sorozat, ahogy kukucskál az erkélyről le:

közelebbről (igen, nyalogatja a földet):

így nézi az oviban játszó gyerekeket:

És a videó a mai hintázásról:

http://www.youtube-nocookie.com/v/l6GKGmj8mf4?fs=1&hl=hu_HU&color1=0xe1600f&color2=0xfebd01