Tegnapra volt időpontunk a neurológiára, mivel Merse már fél éves kora óta mászik és fel is kapaszkodik, ahol tud. Hát, mikor az időpontot is kértem, már akkor is mosolygott a doktornő a telefonban, de most, hogy még szót is válthattunk vele, meg is nyugodtunk. Nincs min aggódni, Merse korábban fejlődik mozgásilag, mint a társai. Bendegúz is 11,5 hónaposan ment egyedül, azt is korainak tartja a dokinő, Mersére meg csak annyit mondott, hogy hamarosan szaladgálhatok utána (is). Amúgy már egyre ügyesebb e téren Memi, mert a kiságyban is felkapaszkodik és aztán már el is sétálgat egyik végéből a másikba. Nem mondom, hogy nincsenek esések, de hát így tanulja meg. Mondjuk mostanában többször elvettük, ha felállt, mert nem akartuk erőltetni (bár nem is erőltettük, ha magától csinálja). Voltak azért érdekes szituációk, mikor mi elhúztuk a kanapétól és fél perc múlva már megint ott kapaszkodott és felállt. Na, de nem lesz O lábú a fiunk, mert már áll, nem lesz gerincferdülése sem, úgyhogy most hagyjuk kibontakozni.
A hétvégén a szüleinknél voltunk, voltak falunapok, volt hídi vásár is (ugrálóvárral, kisvasúttal, póni lovaglással, búcsúfiával), úgyhogy eltelt rendesen és gyorsan. Igaz, első éjszaka lebetegedtek megint a fiúk, Bendegúz köhögött (még most is egy kicsit), Merse meg letaknyosodott, de annyira, hogy két éjszaka alig aludtunk, mert irritálta az orrát. De kiszívni alig tudtuk, mert nem jött rendesen. Még egy picit folyik neki az orra, de már nem vészes. És így az éjszakáink is egyre jobbak már. Bár aludni még mindig a nagyágyban szeretnek...
Jobbulást a lurkóknak! :)) Sok puszi! :))
VálaszTörlés