Ennek csak így ez lesz a címe...
A múltkori bejegyzéshez még hozzáakartam írni, hogy Merse a hazafele vezető félúton végig ordított. Mivel előtte aludt és félúton felébredt, onnantól kezdve nem volt kedve nézelődni. Aztán ahogy rákezdte, bátyóka folytatta, néha meg már mi is. Úgyhogy zengett az autó...
Végre ma helyrerakták az NLC-n a blogomat, vagyis a felhasználónevem és így végre tudok oda is bejegyzést írni. Meg előbb-utóbb szeretném lementeni az egészet, mivel még Bendével a pocakban kezdtem a blogírást és hát sokmindent oda mentettem le. Hát bosszankodtam is, mikor frissítették az NLC-t és semmit sem találtam meg, de mostanra kiderült, hogy tán két userem volt és hát most az egyiken adminná tettek. Végre. Bár tényleg csak elbúcsúzni fogok ott.
Na, de írjak az elmúlt napokról is. Tegnap nagy elhatározásra jutottam. Vagyis inkább már régebben, de mostanra már nagyon, de nagyon elhatároztam magam és levágattam ismét a hajam. Nem is tudom, hogy megbántam-e, vagy sem, mindenesetre nagyon bosszantott már, hogy mindenhol a hosszú hajszálam van, a szőnyegen, az ágyon, a gyerekek kezében. Hétvégén kitakarítunk és remélhetőleg most megint pár hónapra nem találkozunk hosszú hajszállal. Amúgy sem voltam nagy frizura-készítő, szinte mindig csak fel volt kötve, mert zavart, ha a szemembe lógott, ha a fülemhez ért, ha a homlokomnál volt. Most meg ugye simán a homlokomnál van, de mindegy, ezzel nem nagyon kell bajlódni.
És akkor a gyerekekről is, ha már róluk szólna (legfőképpen) ez a blog. Mondjuk nem sok változás történt a pár nap alatt. Igazából hétfőn azt mondtam, hogy elég már belőlük, Bendegúz nagyon szófogadatlan volt. Szinte minden alkalommal az van, mikor mennénk le sétálni, hogy ő nem akar jönni. Akkor akar játszani, mesét nézni, vasútazni. Aztán persze, mikor jönnénk fel a sétából, nem akar jönni. De hétfőn nagyon kiakasztott már, lehet, én se voltam top-pon... A hétre nem sokminden van tervezve, jövőhéten kell Mersével menni a négy hónapos kontrollra és oltásokra, aztán szinte ennyi. Szerencsére a múltheti köhögést is letudtuk már, remélem ennél betegebbek nem is leszünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése