Nagy nap ez a mai

Hát nem kellett sokat várni arra, hogy Bende Bogyó
elinduljon magától, ugyanis ma ez meg is történt. 

Ugye múlthét szombaton megtett 2-3 lépést önállóan, de elég
részegesen. Na, a héten "gyakoroltuk" a sétálgatást, vagyis volt,
hogy kértem, jöjjön oda hozzám a foteltól, persze kitártam a kezeim, aztán
vigyorogva jött. No és ma, amíg ő a kisszobában az íróasztalnál kapaszkodott
(állva), mert kellett neki a pufi (buláta), ami az asztalon volt (hát adtam
neki egyet), én kimentem a konyhába, mert épp főztem. És Bogyó fogta az egyik
kezében a pufit és egyszercsak kisétált, én meg csak azt vettem észre, hogy
valami nem stimmel, mert mintha nem alacsonyan közlekedne ez a gyerkőc (fél
szemem a gáztűzhelyen volt). Aztán még egy kanyart is levágott és odajött
hozzám én meg felvettem és magamhoz öleltem és elpityeredtem… a boldogságtól. Mivel
nemrég néztem meg az első fotóját, magzatmázasan, kicsit véresen és egy kicsit
nosztalgiáztam, hogy hamarosan egy éves lesz és tessék, kész nagyfiú lett már.
És a legjobb az volt, hogy szorosan átölelt és tudta, hogy most szeretni kell,
úgy mint, ahogy Tibikacsát, vagy Brúnót szereti. Mert már minket is meg tud
szeretni és ilyenkor imádom. És hogy ne legyen elég a jóból, sétáltunk még egy
picit a lakásban, természetesen kézenfogva, mert nem erőszak a disznótor, ugye.
És aztán a foteltől átsétált egyedül a nagyágyhoz, majd a kiságyhoz és örült
magának és én is neki. Ebédkor pedig elújságoltuk ezt Csonginak és végül neki
is produkálta magát, mert a fiúk mosakodtak ebéd után és végül kisétált a
kisfiunk a fürdőszobából egyedül, meg aztán jött hozzám a konyhába. Azóta már
megjártuk a játszóteret és megpróbáltunk szandiba sétálni. Eddig inkább mezítlábaztunk,
neki az a legtermészetesebb, főleg a füvön, homokon, de most az esős idő miatt
húztuk fel a szandit. Hát ismét sétálgatott Bogyó, majd délután megpróbáltam
megörökíteni, ahogy a nagyszobában sertepertél, ezt láthatjátok most, egy
kicsit sötét, mert borús az idő, de azért remélem kivehető:

És hogy már nagyfiúhoz méltó legyen az ebédje is,
ma azt evett, amit mi. Krumplilevest és jénaiban sült
alma-krumpli-hagyma-csirkemellet, ezt nem tudom egyszerűen leírni, de ízlett
neki. Tegnap már kóstolta a krumplilevest, ezzel a pirosparikát is beiktattuk
az étkezésbe és a főtt tojásnak a fehérjét is. Ezt azért is szerettem volna
megkóstoltatni vele, mert hamarosan jön a szülinapja és hát a tortában
valószínűleg lesz egész tojás is, aztán valószínűleg meg is fogja kóstolni. Bár
inkább a cukrosság miatt „tartunk”, próbáljuk kerülni a cukros ételeket és
minimálisra redukálni ezek kínálgatását, ezért még az is lehet, hogy én fogom
elkészíteni neki az első szülinapi tortáját. Már nézegetem a recepteket, vannak
egész egyszerű (de tökéletes) tortareceptek, úgyhogy nem lesz ebből gond.

Ma Csongi beszélgetett az anyukájával telefonon, hát Bendének is volt mondanivalója, ezt is megörökítettem (azóta is folyamatosan mondja a kis babanyelvén): 

És egy mai fotó is a végére, kényelmesen (és morcosan) ül a babakocsiban,
épp a játszótér felé: