Névnap

 

Ma van Bendegúz névnapja, ennek örömére – biztosan érezte – már ébresztett fél hatkor.

 

Az elmúlt két éjszakánk nem volt annyira jó, mint annak előtte. Többször kelt, mint kettő és ráadásul tegnap éjszaka kétszer fel is állt a rács mellett és gagyarászott egy kicsit. Nem hagytam, így kivettem magunk közé, ma reggel pedig köztünk is ébredt. Tegnap viszont felállva gagyarászott reggel, így tegnap is korán kezdődött a napunk. Mivel egy kicsit köhögött, meg folyt az orra, így ma visszavittem kontrollra a dokihoz. Ránézett a tüdejére, tiszta és most úgy néz ki, hogy nem kell adni neki semmit, csak a c- és d- vitamint. Olyan furcsa lesz, hogy nem azzal fog telni a reggelem, hogy neki összeállítom a „koktélt”. Amúgy jövőhéten megyünk vizelet- és vérvételre, így kiderül, hogy a vérszegénysége javult-e. Aztán meg még kontroll ultrahangra is hivatalosak vagyunk és a nephrológushoz is van már időpontunk. Remélem a vese-tágulat is csökkent az elmúlt időszakban. Szóval még reggel megjártuk a dokit és boltot, majd utána Bende be is zuhant az ágyba. Hát szívem szerint én is visszapihentem volna, de akkor meg ebéd nem készült volna, így én készítettem egy kis palacsintát, amit már Bogyó is ehet (tej, tojásfehérje és cukor nélkül). Nem is volt olyan rossz, mi ízesítettük egy kis kakaóval, lekvárral és túróval, Bende pedig simán ette. Előtte azért kapott egy kis krumpli-répa-csirkemellet.

A palacsintaevő Bendegúz:

 

Ma voltunk megint Marcell barátunknál, már ő is nagyot nőtt és egyre huncutabb. Bende nagyon közvetlen volt vele, még meg is simogatta, aranyosak voltunk. Bár idén nyáron még nem fogják együtt rúgni a pöttyöst, de jövőre biztosan nagy kópék lesznek.  

Csongi még mindig korán reggel megy dolgozni és későn ér haza, így szinte csak fürdetés előtt egy fél órával, órával van csak itthon. Bende ilyenkor nagyon örül az apjának. Viszont most hétvégén megint keveset lehetnek együtt, mert Csongi ismét megy dolgozni, kertet építenek. Így mi valószínűleg beiktatunk egy kis vadasparkot, megnézzük a vadállatokat.

A múltkor fényképeztem a játszótéren, egy vagány kissrác a hintában:

 

és a homokozóban:

 

Ha az erkélyre kijut velem Bende, akkor egyből megy a virágföldre, mindegy, hogy éppen előzőleg locsoltam, ő akkor is belenyúlkál és még nem jött rá, hogy az nem ennivaló. Kóstolgatja még mindig. Aztán mostanában már a polcon lévő dvd-ket is kezdi leszedegetni, ha rászólok, hogy nem, akkor abbahagyja, sandán rám néz és mintha csak „kóstolgatna” elkezdi lepakolgatni. Aztán persze hogy ő van megsértődve, ha elhozom onnan. Ugyanez a tv nyalogatásával,  no meg a távirányító harapdálásával is. Egy ideig hagyom, hogy játszon vele, amíg nem okoz kárt benne, de ha már gézengúzkodik, akkor elveszem tőle. De úgy látom, nehéz menet lesz neki megtanítani, hogy ezeket nem kéne piszkálnia. Mindenesetre még mindig nem akarom elpakolni az útjából, mert nem lehet csak üres szobában játszani. Inkább figyelek rá.

Mára viszont elteszem magam...